Az istengyilkosság a fantasy zsánerének egyik alaposan bejáratott, örökzöld toposza, mely már többször is átköszönt a videójátékok világába, legyen szó akár olyan AAA kategóriás nagyágyúkról, mint a God of War, akár olyan szerényebb megbecsülésnek örvendő címekről, mint a Godfall. Most pedig a Clever Beans csapata vette elő ezt a témát, akiknek a legújabb játékában, a Gods Will Fallban, kelta harcosok maroknyi csapatával lázadhatunk fel a kegyetlen halhatatlanok ellen. A kérdés már csak az, hogy van-e ebben akármennyi köszönet.

A polgári engedetlenség mesterfoka

A Gods Will Fall története nem bonyolítja feleslegesen túl a dolgokat: a háttérsztori szerint a világot megteremtő istenek egyre többet és többet követelnek az emberiségtől, aki pedig ellenáll nekik, azt lassan és fájdalmasan kivégzik. Talán mondanunk sem kell, hogy ilyen körülmények között a lázadás gyakorlatilag elkerülhetetlen, amikor pedig ez bekövetkezik, minden harcképes férfi és nő fegyvert ragad, ezután pedig elindul a halhatatlanok szigete felé, hogy számon kérje rajtuk az elmúlt ezer év minden szenvedését.

Az emberek flottája azonban nem sokkal a kikötés előtt szörnyű viharba keveredik, így végül a bosszúra szomjas hadseregből mindössze nyolc harcos marad, akiknek nincs más választásuk, muszáj egyesével alászállniuk az istenek birodalmaiba, ha véget akarnak vetni népük elnyomásának, és persze, ha el akarják kerülni a lázadás után érkező brutális megtorlást…

Próba, szerencse

Alapjait tekintve a Gods Will Fall tipikusan olyan játék, ami egy az egyben a főellenfél-harcokra lett kihegyezve. A halhatatlanok szigete az első pillanattól teljesen nyitott számunkra, így oda megyünk, ahová csak akarunk, azonban olyan sok felfedeznivaló nem vár ránk, leszámítva tíz ajtót, ami tíz isten birodalmába vezet. Ezekbe a birodalmakba egyesével tudunk belépni embereinkkel, mikor pedig odabent vagyunk, először az adott halhatatlan szolgálóit kell lenyomnunk, utána pedig pontot tehetünk az aktuális istenség rémuralmának végére is.

Nem árt azonban felkészülni, hogy mindez egyáltalán nem lesz egyszerű. A Gods Will Fall harcrendszere ugyanis olyan szempontból elég erősen kacsingat a soulslike zsáner felé, hogy ha nem figyelünk, akkor a legutolsó csatlós is két ütéssel kivégezhet, ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy az elég méretes pályákon egyetlen mentési lehetőség sincs, akkor már érződhet, hogy a Clever Beans játéka bizony képes alaposan megizzasztani az embert.

Ráadásul az egyes istenek erőszintje is különbözik, és nekünk kell kitalálnunk, hogy kit könnyebb lenyomni, és kit érdemes a kampány végére hagyni. Épp ezért az első pár próbálkozás során jó eséllyel csak próba-szerencse alapon kódorgunk majd a szigeten, azt keresve, hogy kit tudunk relatív könnyen megölni. Hogy ez kit mennyire zavar, az persze erősen szubjektív, de én például jobban örültem volna valami minimális útmutatásnak, hogy mégis melyik ajtón érdemes először kopogtatni.

Amire viszont semmiképp sem lehet panasz, az az egyes pályák kialakítása. Mindegyik birodalom ugyanis, ahol megfordulunk, érezhetően elüt a többitől, és rendelkezik egy nagyon sajátságos, nagyon egyedi témával, mely mind az ellenfeleknél, mind a környezetnél visszaköszön, méghozzá sokszor meglepően látványos és izgalmas formában. A tudás istenének létsíkja például hatalmas, rúnákkal televésett oszlopokból és vésővel vitézkedő írnokokból áll, míg a háború istene természetesen hatalmas fegyverekkel és bukott harcosokkal veszi körül magát.

Sokszínű arzenál

A Gods Will Fall harcrendszere első pillantásra meglehetősen egyszerű, hiszen egy gyors és egy erős támadáson kívül csak kitérni tudunk, azonban ezek a könnyen elsajátítható alapok kellemesen összetett mechanikákat takarnak, a különböző fegyverek ugyanis érezhetően máshogy viselkednek. Egy baltával vagy buzogánnyal például sokkal könnyebben lökhetjük fel áldozatainkat, míg egy lándzsával inkább távolról lehetünk eredményesek, de arra is érdemes lehet figyelni, hogy a tompa fegyverek jóval hatékonyabbak a páncél ellen, mint az élesek.

Ezt a változatosságot pedig remekül kiegészíti karaktereink sokszínűsége. A kampány elején ugyanis nyolc harcost is kapunk, akik mind eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: akad köztük fürge, de sérülékeny, valamint lomha, de szívós alak egyaránt, ez pedig a játékmeneten is nagyon érződik. Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy egy vékony, lándzsával vagy karddal felfegyverzett karakter teljesen más játékstílust követel meg, mint a nagydarab, harci kalapácsot lóbáló társa, így a Gods Will Fallban mindenki megtalálhatja a szívéhez legközelebb álló harcost és fegyvert egyaránt.

Továbbá érdemes lehet még megemlíteni az életerő-rendszert is, ami szintén elég izgalmasnak mondható, karakterünknek ugyanis a HP-ja mellett a vérszomját is menedzselnünk kell. Utóbbi egyrészt gyógyít minket, másrészt pedig harci üvöltésekre használható, melyek időlegesen megdobják a statisztikáinkat. Itt jön azonban a csavar: a vérszomjunkat egyedül a hiányzó életerőnk helyére tölthetjük, így minél közelebb vagyunk a halálhoz, annál vadabbul harcolhatunk, és annál nagyobb sebzést okozhatunk, mindez pedig egy izgalmas rendszert eredményez, ahol folyamatosan mérlegelnünk kell, mennyi sérülést kockáztatunk meg a nagyobb hatékonyság érdekében.

Izgalmas, de nem hibátlan

A Gods Will Fall épp ezért egy abszolút ígéretes akciójáték, azonban néhol sajnos elég fapados. A karakterek mozgása például párszor elég fura, ez pedig akkor lehet igazán kínos, amikor mondjuk, pont emiatt zuhanunk le egy pályán a mélységbe, instant elvesztve 15-20 percnyi munkánkat és az egyik harcosunkat. Mindehhez pedig azt is érdemes hozzátenni, hogy a fix helyzetű kamera sincs mindig a helyzet magaslatán. Általában elég jól leköveti a mozgásunkat, de azért simán előfordulhat, hogy a képbe belógó dekorációs elemek miatt nem látunk egy-egy ellenfelet vagy szakadékot.

Mindezt pedig tovább súlyosbítja, hogy a pályák kialakítása is elég vegyes, és sokszor nem egyértelmű, hogy egy szakadékba leugorva a továbbjutás vagy a biztos halál vár ránk, ami a mentési rendszer teljes hiánya miatt, mondjuk úgy, kicsit problémás. Ráadásul az egyes szintekről térkép sem áll a rendelkezésünkre, pedig valami ilyesmi azért jól tudna jönni, amikor például egy összetettebb pályán próbáljuk kitalálni, hogy mégis merrefelé nem jártunk még.

Csak a kiválasztottaknak!

Mindent összevetve a Gods Will Fall egy elég kellemes és helyenként meglepően mély játékmenettel rendelkező alkotás, ami azért mégsem ajánlható mindenkinek. Akit például zavar, hogy az első pár nekifutásunk gyakorlatilag a próba-szerencse jegyében telik, és hogy néhányszor fixen el kell buknunk, mire kiismerjük az egyes isteneket, az valószínűleg jobban jár, ha elkerüli a Clever Beans alkotását. De ha bejönnek a rougelike és soulslike címek, és kíváncsi vagy egy játékra, ami nagyjából ezt a két zsánert kombinálja, akkor érdemes lehet vetned egy pillantást a Gods Will Fallra.