Több mint egy évtizede, egyetlen kínai fejlesztő látványos techdemójával kezdődött a Lost Soul Aside története. A projekt azóta a Sony China Hero Project zászlóshajójává vált, most pedig végre kézzelfogható valóságként érkezett meg PC-re és PS5-re, az egyetlen kérdés viszont már csak az: megérte ennyit várni rá, vagy nyugodtan lehet skippelni az egészet?
Hé Kaser, hol a kocsim?
A sztori középpontjában Kaser áll, aki húga megmentésére indul, miután egy másik dimenzióból érkező Voidrax megszállók elrabolják annak lelkét. Segítőtársa Arena, a sárkányszerű teremtmény, aki fegyverré alakulva teszi még látványosabbá a harcokat. A történet koncepciója ígéretes, de a gyakorlatban sajnos lapos és sablonos: a szereplők felszínesek, a párbeszédek sokszor hatnak gagyinak, az angol szinkron pedig inkább nevetséges, mint drámai. Ha valaki egy újabb Final Fantasy-szintű narratívára vágyik, az bizony csalódni fog, még akkor is, ha a Lost Soul Aside rengeteg elemében a Final Fantasy 15-öt idézi – de sajnos ez csak a felszín.
A játékmenet igazi erőssége (és lényegében egyetlen igazi érdeme) a harcrendszer. A különböző fegyverek között szabadon váltogathatunk, akár egyetlen kombó közben is, amitől az összecsapások folyamatosan dinamikusak maradnak és nem válnak unalmassá sokadszorra sem. Arena speciális képességei és a látványos effektek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a játék sokszor a Devil May Cry vagy a Final Fantasy akciódús pillanatait idézze vissza, és ez tényleg remekül működik. A bossharcok grandiózusak, a zene pedig tökéletesen pumpálja az adrenalint. Ebben a tekintetben a Lost Soul Aside képes felnőni a nagy elődökhöz, de ha a többi oldalát nézzük, sajnos már nem ennyire pozitív a helyzet. A technikai oldal sokat ront az összképen: a PC-s verziót lag, framerate-ingadozás és időnként komikus bugok kísérik: karakterek ragadnak be láthatatlan falak mögé, animációk szaggatnak, vagy egyszerűen szétesik az egész és kifagy a játék. Bár a fejlesztők aktívan dolgoznak javításokon, jelenlegi formájában a Lost Soul Aside inkább egy erős alfa- vagy béta-kiadás érzetét kelti, mintsem egy végleges termékét. Emiatt az árazás ismételten nagyon nem érződik korrektnek. Persze hosszú fejlesztési idő, meg minden, de mégse érződik úgy, hogy megérné azt a 60 dollárt, amit elkérnek érte. A Metal Gear Solid Deltánál ugyanez volt az érzésem.
Vasromboló lélekrabló!
Valójában a Lost Soul Aside legnagyobb problémája az, hogy egyszerűen nincs személyisége. Mindent meg lehetne neki bocsátani, és imádni lehetne az egészet, ha érződne rajta valami egyediség, valami kézzel meg nem fogható varázs. A báj, a visszahúzó erő, azok a dolgok, amik többé teszik, mint egy szokványos darálás és a köré szőtt mondvacsinált körítés. Mert ennek érződik, akkor is, ha az ember jó szándékkal megy neki. Még a nagyrészt általam jónak nevezett harcot is meg-megtörik a beleerőltetett szekciók, mikor teljesen feleslegesen jön egy újabb hullámnyi leverendő ellenfél – és ez főleg azért érződik problémának, mert a változatosságot ez a cím hírből sem ismeri. Talán valami ősi MMO élményhez kellene visszanyúlnom, hogy olyan ellenfeleket találjak, akiket legalább félmillió alkalommal gyaktam szilánkokká, ezt pedig a Lost Soul Aside lazán fel tudja mutatni. Érződik a játék nagy részén, hogy eszement módon próbálták feldobni a játékmenetet, de ez valahogy sosem sikerült úgy igazán. Felfedezni se nagyon van mit, pár láda, pár apróság itt-ott, szinte eltéveszthetetlenül. A linearitás legsötétebb bugyra van jelen, amivel persze nincs gond, hiszen ez volt a koncepció – de nem tagadom, hogy fájdalmasan semmilyen.
Akartak itt a készítők egy kis soulslike ízt belecsempészni a játékmenetbe, de szerencsére ezt egyáltalán nem tolták túl, marad az egész egy daráló, bár azért némelyik főellenfél képes fájdalmat okozni. Cserébe RPG-nek sem igazán tudnám nevezni, hiába próbálták ezt nagyon nyomatni a marketing-kampány során. Gyakorlatilag annyi benne az RPG, hogy a karakter pontokat kap, amik eloszthatóak erre-arra, amarra, egy elég basic skill-rendszerrel (amivel nincs baj, csak hogy még ebbe se sikerült egyedi ízt vinni, az legendás). A fő probléma valószínűleg abból ered, hogy annak idején egy ember kezdte az egész projektet, majd később duzzadt fel valamelyest ez a projekt. Érződik a hozzá nem értés, hangozzék ez bármilyen kegyetlenül. Valahol tiszteletre méltó, mert azért ez messze nem egy ROSSZ játék. Csak szomorú, hogy ennyire eltorzult a gaming sajtóban a pontozási rendszer jó ideje – nem rossz az a 6/10, srácok! Hiába próbálják annak beállítani.
A nyár kapufája
A kampány nagyjából 20 órát kínál, amit további játékmódok – például boss-rush és magasabb nehézségi szintek – toldanak meg. Nyilván ha valaki nagyon aprólékosan végigmegy mindenhol, felszed minden kis marhaságot, és maxolgat, akkor tud akár 30 órát is beletenni. Ez kifejezetten dicséretes, főleg egy olyan csapattól, amelynek kezdetben mindössze egyetlen fejlesztője volt. A tartalom tehát bőven adott, a kérdés inkább az, hogy a játékos meddig tolerálja a gyengébb részeket a látványosabb akció-szekvenciák mellett, esetleg a monotonitás tűrés képessége hol fagy ki az ember agyában. A Lost Soul Aside emiatt inkább olyan, mint egy grandiózus cosplay: távolról lenyűgöző, közelről viszont látszanak a ragasztónyomok.
A harcrendszer és a látvány olyan élményt nyújt, amelyet ritkán látni egy kínai stúdió első próbálkozásánál, ugyanakkor a történet, a karakterek és a technikai hibák nem engedik, hogy igazi klasszikussá váljon. Pedig megvolt benne minden, hogy megtegye. Ajánlott lehet mindazoknak, akik szeretik a látványos hack ’n’ slash akciójátékokat, és képesek elnézni a hibákat, valamint PC-n megfelelően erős vassal rendelkeznek – mert bizony még a legerősebb konfigok is képesek izzadni a játék alatt. Aki viszont egy kiforrott, narratívára épülő, és valóban emlékezetes RPG-t keres, az jobb, ha vár egy nagyobb leárazásig – vagy inkább egy teljesen másik játékig.
