Az Overcooked első részével egy házibuliban ismerkedtem meg, ahol az élet a házigazda akkoriban megjelent Nintendo Switche körül pezsgett. Mindent elmond a játékról, hogy alkalmi szakácstársamat (aki a brit visszafogottság azon szintjén van, hogy ha rálépnek a lábára, ő kér bocsánatot) tíz perc múlva az egész emelet hallotta, ahogy azt kiabálja, hogy „vágjad azt a nyomorult répát, ne a tányérokkal szórakozz, megy az időnk!”... Csak lényegesen több káromkodással.

Az Overcooked egy szakácsszimulátor, ami erősen épít a csapatmunka és az egymással való kommunikáció fontosságára. Mindig minimum két séf van jelen a pályán, akik kénytelenek olajozottan összedolgozni, nemcsak a bejövő rendelések nagy volumene, de a konyha trükkös elrendezése miatt is. Az étel készítésének fázisai logikusan követik egymást, a nyers alapanyag feldolgozása (felvagdosás, pucolás, turmixolás) után jellemzően sütés vagy főzés következik, majd az étel összeállítása és szervírozása. Kezdetben a receptek csak egy-két összetevőből állnak, ám a komplexitást egyre növeli nemcsak az ételek növekvő száma, de az is, hogy a különféle alapanyagok feldolgozása eltérő ideig tart. Felkockázni egy paradicsomot például rövidebb, mint megfőzni a rizst, vagyis az okos időmenedzsment a siker záloga – az ultrarövid reakcióidő és a multitaszkolás képessége mellett persze!

Két szakács egy csárdában

A konyha alaprajza pályánként változik, és a főzési állomások kellékei jellemzően nincsenek egymás mellett. A nyers hozzávalókat a vágódeszkához kell vinni, onnan átpakolni a serpenyőbe, majd odafutni velük egy tiszta tányérhoz, amit utána a tálaló részbe kell lerakni. Ezen feladatok közben olyan extrákkal is kell küzdeni, mint a tányérok elmosogatása, vagy a random módon lángokba boruló konyhapult eloltása. Alapból nem egyszerű mindezt úgy kivitelezni, hogy a két séf egymást kerülgeti, de mikor a konyha egyes szekciói csakis egy véletlenszerűen láthatatlanná váló lépcsőn át közelíthetők meg, esetleg változó irányú futószalagon mozognak ide-oda, akkor istenesen el tud szabadulni a káosz. Izgő-mozgó pultok közt navigálni, megtalálni a legjobb időzítést a pályaelemek kihasználásához nem csak hozzáadott kihívást jelent, de néha már-már a szimulációt meghaladó, kvázi pixelpontos platformerré teszi a játékot.

Lehetséges szólóban játszani, olyankor két szakács közt váltogatva kell kipörgetned az aktuális recepteket, ami nem túl nehéz – már ha simán tudsz egyszerre öt dologra figyelni... A lokális co-op mellett a második részben többféle online játékmód került a menüre, avagy különböző módokon főzhetsz barátaiddal együtt vagy ellenük is. Maximum 4 játékos jöhet össze egyszerre, ami jól működik, mikor pl. két pár séf egymás ellen versenyez, de kicsit zsúfoltnak érződik, amikor négyen kell együttműködnötök. A grafika komoly upgrade-et kapott, a hangulat továbbra is zseniális, a nehézségi szintet viszont rendesen felturbózták: az első pár pálya után már jelentős az agyvérzés veszélye. De ez ne ijesszen meg: az Overcooked 2 arra lett teremtve, hogy barátokkal, a családdal együtt szórakozz (és kelj ki magadból) a monitor előtt, és egy kis (olíva)olajozott csapatmunkával minden kihívás legyőzhető, amit ezekben a szürreális konyhákban találsz.