Vajon mi történt volna, ha a kurszki csata egyértelmű német győzelemmel végződik, és a germán tankok megindulnak a Kaukázus olajmezői felé? Nos, a Panzer Corps 2 legújabb DLC-je szerint ez az út lényegesen több sikerrel kecsegtet, és noha ugyanazok a buktatók szegélyezik (például a normandiai partraszállás, avagy keleten a totális szovjet fölény), mégis egy olyan végkifejletet generál, ahol a Szovjetunió gyakorlatilag elvesztheti a legfontosabb csapásmérő erőit. Persze, ha neked a rideg rögvalóság kell, a német hadigépezet hosszú agóniája, akkor azt is megkaphatod.

Egy rövid fejtágítóval kezdenénk: a Panzer Corps a néhai Panzer General-sorozat szellemi örököse, melynek második része 2020 márciusában látta meg a napvilágot. A játék mögött álló független stúdió az “easy to play, hard to master” (könnyű játszani, nehéz elsajátítani) filozófia mentén rakta össze napjaink egyik legjobb hexás, körökre osztott hadijátékát, és a megjelenés után rögvest hozzáláttak a 2. világháború teljes anyagának kibontásához, méghozzá évszámok szerint rendezett DLC-k képében. A legutóbbi, 1943 címet viselő csomag ott fejezte be a történetet, hogy a németek által a Dnyeper mentén létrehozott, a Fekete-tengertől a Balti-tengerig tartó védelmi-vonalat (Panther–Wotan vonal) a szovjetek nagy erőkkel áttörték, és Zsitomir környékén vívtunk élet-halál harcot a sokszoros túlerőben lévő ellenséggel.

Az eddigi megvívott hadjáratok nem voltak hiábavalók, ugyanis az egységek következetesen továbbvihetők az egyik DLC-ből a másikba, tehát a spanyol polgárháborútól kezdve, az eltelt 7-8 évben megszerzett hősök, az összegyűjtött tapasztalatok és a medáliák/képességek jó esetben (ha minden DLC-t végigjátszottál) itt is velünk lesznek. A hetedik epizód, az 1944 egyébként rögtön egy különlegességgel indít, ugyanis szétválasztották az eddig egy csokorban szereplő történelmi szálakat és „mi lett volna, ha” felütéseket, így aztán már kezdéskor ki kell jelölni, hogy a történelemkönyvekből jól ismert úton indulunk el, vagy egy teljesen különálló, alternatív vonalon. És, hogy mi a különbség? Nos, a fantáziaszálon a D-nap nem sikerült olyan fergetegesen a szövetségesek számára, és a Hitler elleni merénylet ugyan megtörtént, de Erwin Rommel tábornagy sorsa például máshogy alakult, mint a valóságban.

Visszatekintve a történelmi vonalra, abban a kampányban a zord valóság szerint a folyamatos hátrálás a Kárpátokon túl ér véget, megfejelve a nyár közepén történt román átállással, ami az ingatag pozíciónkat még tovább rombolta, és a magyarországi végkifejlet sem volt túl rózsás. A masszív tömegekben érkező szovjet SZU-100 önjáró lövegek valamint ISZ-2 nehéztankok, az elsöprő erejű tüzérséggel és vörös légierővel kiegészülve komoly fejvakarásra késztették az embert. A németeknél szerencsére ekkoriban jelentek meg a Tiger II, azaz a jó öreg Királytigris első példányai, vagy például az Elephant rohamlövegek és JagdPantherek, de a sugárhajtású vadászgépeket is itt dörrentették be először (persze prototípusok már az előző DLC-ben is akadtak).

Ami a fantáziaszálat illeti, meglehetősen jók a benyomások, például az angolok nyitottak egy folyosót a Közel-Keleten a szovjetek felé, és ebből egy igazán ütős küldetés-mix keletkezett – akadt csak a légierőre kiírt misszió és diverzáns-akciók is. Utóbbira egy nem túl vidám példa, hogy Horthy kiugrási kísérletét egy ilyen akcióval, de az ismert verziónál lényegesen drasztikusabb módon kellett megakadályozni – ha esetleg valakit mélyebben is érdekel a téma, Miklós Béla vezérezredes, az 1. hadsereg parancsnokának nevére tessék rákeresni.

A 20 küldetést tartalmazó anyag minimum 20 órányi tiszta játékidőt jelent, és ha valaki szeret olvasni, akkor a missziók végén valós képet kaphat a játékbeli pozíciónak megfelelő történelmi helyzetről, sőt a feleség levelei a hátországban zajló eseményekről is tűpontos képet festenek. Egyébként pedig csak azt tudom mondani, amit a korábbi kiegészítők lezárásaiban is: a játék (műfaj) rajongóinak erősen ajánlott vétel.