Az Irem klasszikusa sokaknak volt éveken, sőt évtizedeken át hivatkozási alap, valamint sokakat ihletett vagy éppen tett rajongóvá. Az R-Type volt az űrlövölde, ami megkerülhetetlen az arcade, a PC-s és konzolos közegben, miközben nemcsak simán egy shmup volt, de a gigeri és az alienes, valamint a biomechanikus artdizájn kiemelkedő darabja. Ráadásul egy olyan formulával, ami önmagában is túlnőtt az átlag műfaji teljesítményen: a segédágyú megjelenése, a harci eszközök változatossága önmagában sikerre vitte volna a szériát, ami végül mégis a látványvilága és ellenfelei miatt győzedelmeskedett. Aztán az Irem nyugdíjba vonult, ahogy a sorozat is, valamint a szigetországon kívül jó ideig nem is termett babér az űr legjobb reflexekkel megáldott virtuális harcosainak, de aztán a fejlesztők a Granzellában újracsoportosítva a kemény magot, ismét nekiálltak az univerzum bővítésének, így sok éves kihagyást követően, 2021-ben, ismét felzúgott a legendás Arrow-head hajtóműve, hogy újabb Bydo-monsztákat szedjen molekuláris darabjaira.
Kettőről a háromra
Ezúttal nem egyről a kettőre kell jutni, hanem szimplán kettőről a háromra, merthogy az R-Type Final 2 éled újra, immáron PS5-ön, méghozzá DLC-pályacsomagokkal kiegészítve, Unreal 5-be dolgozva, ami már önmagában ajándék, pláne annak, akinek valamiért a második epizód kimaradt az életéből. Sztori szempontjából a az első Final csavarjai és bukkanói után ezúttal inkább a visszaemlékezéseké a főszerep, avagy Jade Ross, az 1987-es R-Type arcade verziójának szereplője, az Operation Bitter Chocolate főhőse kerül reflektorfénybe. Persze egy R-Type-játéknál nem a sztori a lényeg, még ha azzal is foglalkoztak az alkotók, hanem maga az akció. Az pedig továbbra is páratlan, sőt most már tényleg tetszőlegesen alakítható és bővíthető.
Merthogy minden korábbinál több fegyver és lehetőség került be a Final 2-be, amit a 3 is visz tovább, méghozzá az űrhajók testreszabásával, festésével, matricázásával, a pályák átnevezésével, a végén választható útvonallal, sőt a DLC-s pályákkal, így összesen több mint 20-at számolva, amik között vannak a korábbi változatokból átemelt darabok. Illetve, ha már PS5, akkor van indulási szekvencia, amit immáron VR-ban is átélhetünk a PS VR2 segítségével, és persze nem ez adja el a játékot, pláne, hogy itt mindössze a kilövés a lényeg, de na, azért csak hozzátesz az élményhez, ami egyébként is fantasztikus.
Feltámadás
Ha nem is tökéletes (pláne, hogy egy-egy esetben PC-s gombkiosztást jelez a játék), de azt gondolom, hogy az R-Type Final 3 Evolved egy nagyszerű visszatérése és felélesztése a szériának, amely a pajzsgömbről és a különféle biomechanikus szörnyetegekről híresült el. A látvány az Unreal 5-nek hála kimondottan mutatós, a nehézség jól skálázható, bár azt érezni, hogy a Final-sornál kicsit elgurult a gyógyszer, a 2D-3D vizuális hatásai miatt pedig mindenkinek alaposan fel kell kötnie a gatyáját. Ezzel együtt ez a legteljesebb és legjobb verzió, ami megéri az árát, pláne, ha valaki rajongója a sorozatnak vagy a zsánernek. És bizony az R-Type ennek a műfajnak az egyik nagy öregje és klasszikusa, amely képes még 2023-ban is kihozni az emberből nemcsak az állatot (rage quit), de a vérbeli pilótát is.
