Az esti meseként felvezetett történet ezúttal meglehetősen szimpla: karrierünket egyszerű, mezei esőfelhőként kezdjük, hogy úgy 50 pályányi tapasztalatszerzés után a sztori a címben is szereplő parádé (helyenként a Postalra emlékeztető) szétverésében csúcsosodjon ki. Persze nem a cél, hanem az út a lényeg, így kalandozásaink során szert teszünk néhány barátra, egy nemezisre (aki ráadásul rímekben beszél, csak hogy lássuk, mennyire gonosz), és több tucat divatcikkre. Mit is kívánhatnánk többet?

Kis fekete felhő az égen

Például némi változatosságot, amit meg is kapunk. Az alap feladat tényleg pofonegyszerű: áztassunk el embereket, mielőtt teljesen elapad a csapadékszintünk. Ugyanakkor lesz olyan küldetés is, ahol végtelen vízmennyiséggel gazdálkodhatunk vagy akad utántöltési lehetőség, és mondjuk, pontokat kell gyűjtenünk. Idővel aztán újabb képességeket szerzünk, így szórhatunk villámot, majd havat, és végül forgószelet is kavarhatunk. A nagy hatalom pedig nagy káosszal jár a különféle helyszíneken. Persze nem minden az agyatlan pusztításról szól, megesik, hogy feladatunk mindössze annyi, hogy rajzoljunk valamit, vagy megsimogassunk egy kutyát. Máskor meg videójátékok ránk szabott változataiban veszünk részt, és persze már említett nemezisünk lövegtornyaival és robotjaival is meggyűlik a bajunk. Ráadásul jóformán minden pályán van néhány extra küldetés, némelyik egészen addig rejtve, amíg nem teljesítjük legalább részben. Így alapvetően szűkre szabott lehetőségeink ellenére sem válik unalmassá az utazás.

Ének az esőben

Persze ebben az is szerepet játszik, hogy a pályák jelentős része néhány perc alatt teljesíthető. Így az első végigjátszásra elég nagyjából négy óra, kényelmes tempóban, ha nem maxolunk ki minden szintet. Minden feladat teljesítése és az acsik beszerzése hozzáadhat 1-2 órát a játékidőhöz. Aztán a New Game+ újabb pályánkénti kihívásai még megduplázhatják mindezt. Utóbbiakhoz már szükség lesz némi ügyességre, de az alapjáték kényelmes, békés mulatság, kisgyerekeknek is fogyasztható, pláne, hogy közben senki sem hal meg – legfeljebb néha kissé kigyullad, zombivá válik, vagy bezuhan egy szakadékba. A felnőttebb korosztály pedig jól szórakozhat a káosz és a rengeteg kameó mellett az iparággal kapcsolatos kiszólásokon és záporozó (még csak nem is szégyellem magam!) poénokon. 

A grafika egyrészt remekül illik a téma komolyságához, másrészt nem igényel komolyabb erőforrásokat, bár régebbi gépeken esetleg  be-belassulhat, ha például felgyújtjuk a fél pályát. A hanghatások kisszámúak, de a helyükön vannak, a zene kellemes prüntyögés, sokszor a környezetre szabva. Két kisebb clipping buggal találkoztam, de egyrészt a teljes pálya újrakezdésével is legfeljebb 5 perc késlekedést okoztak, másrészt a bejelentésük után a fejlesztők néhány óra alatt javították mindkettőt.

Frissítő zivatar

Összességben a Rain on Your Parade egy egyszerű, kedves és bohóckodós játék, és szerintem időnként mindegyikünknek kell valami egyszerű, kedves és bohóckodós játék az életébe. Ebben (és egyik pályájával) eléggé emlékeztetett a Donut Countyra, ami nagy kedvencem, és remek relaxációs gyakorlat – de újrajátszhatóság terén a felhő áll jobban. És ami még jobb hír: a játék nem csupán a viszonylag rövid és könnyed szórakozáshoz árazott, de a Game Pass része is, PC-n és konzolon egyaránt.