Sokat kellett várnunk egy olyan Csillagok háborúja-programra, ami nem a többjátékos módot helyezi előtérbe, hanem az egyjátékos élményt, és nem érezzük azt, hogy csak a rajongói igények szükségszerű kielégítése miatt van történet is benne. De végre megérkezett a Fallen Order, és bizony, itt nincs sem loot crate, sem többjátékos mód, sem megjelenés utáni tartalom, csak és kizárólag egy történet és egy hamisítatlan, hosszú Star Wars-kaland.

A menekülő Jedi

Hősünk, Cal Kestis, a klón háborúkból visszamaradt roncsok szétszedésével tengeti mindennapjait, miközben retteg attól, hogy kiderül: valaha a Jedi Rend tagja volt. A sors úgy hozza, hogy nem élheti sokáig a víg napokat, mert miután egy barátja életveszélybe kerül, kénytelen használni az Erőt, méghozzá egy birodalmi kutaszdroid fotoreceptorai láttára. Nosza, nem is kell sokat várni, amíg felbukkan két inkvizítor. Calnek esélye nincs, de szerencséje annál inkább. Megjelenik Cere, egy másik egykori Jedi lovag, aki kihúzza őt a csávából és beveszi a legénységébe. Innentől indul a kaland, ami megannyi bolygón, hullán és fénykardforgatáson át vezet. A cél: a Jedi Rend visszaállítása.

A tökéletes egyveleg

A Respawn semmit sem bízott a véletlenre, szóval ahelyett, hogy megpróbálták volna valami fantasztikus ötlettel megváltani a világot, inkább áttúrták az ipart mindenért, ami működik, tetszik a népnek és használható a Fallen Orderhez. Először is itt a harcrendszer, ami a FromSoftware játékaiból lehet ismerős. Lényegében a reflexekre, kitérésekre és visszatámadásokra van kihegyezve. Ha jókor védekezünk, vagy megfelelő ütemben támadunk, akkor lerombolhatjuk ellenfelünk védelmét (ezt egy csík jelzi), és kupán csaphatjuk a fénykarddal. A mezei rohamosztagosok általában már egy nyaklevestől elszenderednek, az inkvizítorok, nagyobbacska szörnyek és droidok nehezebben csendesednek el.

Persze a dolog nem egyszerű, főleg azért nem, mert ugyanez igaz az ellenségre is, ők ugyanúgy védekezéssel és támadással darálják a mi védelmünket, és bizony Cal nem terminator, már közepes fokozaton is eggyé válik az Erővel, ha egy nagyobbacska szörnyeteg gyorsan egymás után megsimogatja a buksiját a karmos végtagjával. A bossok pedig, ha nem figyelünk oda, másodpercek alatt képesek darált húst csinálni hős Jedi lovagunkból.

A Fallen Order másik fontos eleme a felfedezés. A játék során hét bolygót látogathatunk meg, ebből öt szabadon bejárható – illetve, ez így nem teljesen pontos. Szabadságunkat Cal képességei korlátozzák, ugyanis az itt gyűjthető ruhák, űrhajó- és droidfestések, fénykard alkatrészek, valamint a világot alaposan elmélyítő kódexbejegyzések sokszor olyan helyen vannak, amiket csak bizonyos, az Erő adta képességgel lehet elérni. Szóval a legtöbb világra érdemes visszalátogatni, ha új skillre teszel szert, mert bizony addig elérhetetlen helyek válnak elérhetővé. Sokszor botlunk fejtörőkbe is, amik szintén a képességekhez kötődnek, például mozgó alkatrész befagyasztása az időbe vagy egy ajtó kilökése a helyéről, és ezek kombinációi.

Apropó, Erő, a harcban természetesen ezt is használhatjuk. Ugyan nem rombolhatunk úgy, mint a Force Unleashedben, vagyis nem vagyunk félistenek, de így is élvezetes az Erővel katapultálni a rohamosztagosokat vagy magunkhoz rántani a delikvenst, aztán kardélre hányni. Az Erő tehát tanulható, ahogy a fénykarddal való bánásmód is. Fegyverünk fejlődik, akárcsak kis droidunk, BD-1, aki megtanulhat ajtókat és droidokat hekkelni, elektromos bizgentyűket túlterhelni stb. – és persze BD-1 is hozzájárul ahhoz, hogy hozzáférhess hozzáférhetetlen helyekhez. Szóval van itt fejlődés dögivel, mégsem átláthatatlan a dolog, viszont jól kiegyensúlyozott. A játék végéig marad tápolni való, ugyanakkor, ha elég időt szánsz a felfedezésre (ezért is XP jár), akkor a végére mindent kimaxolhatsz.

Minden a helyén

A Respawn a Star Wars-univerzumot sem vette félvállról. Igazából talán csak az animációs sorozatok merítettek olyan nagy kanállal az egész franchise-ból, mint a Fallen Order. Mindegy, hogy mi a kedvenced, itt tuti találsz rá utalást. Mivel öt évvel járunk A Sithek bosszúja után, még rengeteg prequel kacat van szerteszét, ugyanakkor a Birodalom az uralkodó, szóval a klasszikus filmek is megelevenednek. De vannak itt idegen lények a sequel trilógiából, űrhajók a spin-off filmekből, és ellátogathatunk olyan bolygókra is, amiket az animációs sorozatokban láthattunk. Mindeközben a főhőst üldöző két inkvizítor a képregényekből köszönt át. Sőt a játék választ ad több, a rajongókat foglalkoztató kérdésre, mint például a Csillagpusztító eredetére.

Mindezek ellenére nem zsúfolt a játék, nem érzed azt, hogy töményen adagolják a fan service-t. Mindennek megvan a helye, beleillik a képbe, és nem zökkent ki. Mindeközben a Fallen Order az univerzum bővítésére is képes, így új bolygók, fajok és űrhajók is belekerültek, amik nagyszerűen beleillenek az összképbe.

Zavar az Erőben

A Fallen Order sajnos nem hibátlan, sőt van néhány nagy melléfogás benne, ami miatt kénytelen voltam lejjebb vinni az értékelést. Először is, ami miatt a legtöbbet idegeskedtem, az a mentési rendszer. Menteni ugyanis afféle földre varázsolt Jedi meditációs köröknél lehet, ezek elszórtan hevernek a pályákon. Ha kinyiffansz, az utolsó mentésről kezded újra – s bár ilyenkor minden XP-t elveszítesz, amint nyakon vágod a téged kinyíró delikvenst, vissza is kapod egy dögös, de baromi zavaró lassítás keretében.

Ez így még rendben is lenne, de amikor egy combosabb ellenfél tizedszerre öl meg, a respawn helye viszont fél pályával arrébb van, az kellemetlen. Rendkívül unalmas és frusztráló tízszer megtenni ugyanazt a távot. És ez még mindig az elviselhetőbb problémaforrás, mert az igazi élményt akkor garantálja a játék, amikor összeomlik, és töltheted vissza az állást. Ilyenkor aztán végleg elbuksz mindent, kezdheted az egész felfedezést, XP-gyűjtést, mészárlást elölről, az utolsó mentésedtől. És sajnos ez nálam többször is előfordult.

Emellett más technikai bakik is vannak. Cal néha akkor sem kapja el a kötelet, ha éppen átesik rajta, az MI meg csak bizonyos területen működik: ha átléped a láthatatlan küszöböt, onnantól kezdve nem bánt, te viszont – ha már képes vagy rá – megölheted azzal, hogy párszor hozzávágod a fénykardot.

Amúgy az MI-nek más gondjai is vannak. Néha kihagy a műagy. Egy alkalommal egy scout trooper szegődött árnyékként mellém, követett mindenhová lelkesen, de bántani nem akart. Megsajnáltam, és haza is vittem volna, de a társai nem hagyták, szóval a nagy kardhadonászásban véletlen őt is levágtam.

Mindezt tetézi, hogy nincs gyorsutazás, minden távot magunknak kell bejárni, ami akkor válik unalmassá, amikor végzel egy küldetéssel, és a pálya végéről kell visszasétálni, mászni, ugrálni. S bár vannak rövidítések, a nehezen használható térkép és a kacifántos pályák miatt azok is körülményesen közelíthetőek meg, ráadásul az ellenség minden elhalálozás vagy pihenés (ekkor visszatöltődnek értékeink) után respawnol.

Mindezen hibák ellenére a Fallen Order nagyon hosszú idő óta az első remek, egyjátékos módra kihegyezett Star Wars-játék, és, ahogy a bevezetőben is írtam, méltó a régi klasszikusokhoz. Egy percig sem unalmas, folyton bedobnak valami új játékelemet, a fejlődés jól kiegyensúlyozott, és ami a legjobb: a történet végig leköti az embert. Lehet, hogy eredetiség nem sok van benne, de piszok szórakoztató játék.