Nincs is kellemesebb érzés, mint egy dolgos nap után a pajta mögött lebukó napban gyönyörködni, miközben a pattogó tűz felett kellemesen rotyog a saját termésből rögtönzött parasztreggeli – vagyis ebben a kontextusban inkább vacsora –, kísérőként pedig már türelmetlenül pezseg egy pohárban a kitöltött házi almabor. A lehetőség kert híján is adott, hiszen befutott a Harvest Moonból lett Story of Seasons-sorozat legújabb gazdaverbuváló epizódja, a Pioneers of Olive Town, amiben drága nagyapánk nyomdokaiba léphetünk, hogy beteljesítsük álmunkat, és a címadó városkában bizonyítsuk rátermettségünket farmerként.
A Pioneers of Olive Town grafika tekintetben nem csinál forradalmat, de élénk színei és aranyos stílusa valamelyest kárpótol, és az összkép jól is passzol a témához. Az abszolút kezdőknek sem kell megriadni, ugyanis letelepedésünk pillanatától hasznos tanácsok végtelennek tűnő sorával lát el nemcsak a játék, de maga a polgármester, Victor, majd később a többi környékbeli is, mindezt ráadásul pont megfelelő mennyiségben és tempóban adagolva. Eleinte ugyan egy huzatos sátorban kell meghúznunk magunkat és elég korlátozottak a lehetőségeink, de a szerény kezdeteket kemény munkával relatíve hamar magunk mögött hagyhatjuk, és belevághatunk az igazi gazdaéletbe. Ahogy szép sorjában felfedezzük a különböző alapanyagokat és felhasználási/feldolgozási módjaikat, egy teljesen új világ tárul ki előttünk: lecserélhetjük lakhelyünket egy kényelmes faviskóra, egy régi pajtát felújítva elsajátíthatjuk az állattartás művészetét, egy közeli hidat kikalapálva újabb területeket hódíthatunk meg, de akár szerszámainkat is fejleszthetjük. Utóbbi különösen fontos, hiszen nemcsak az idő véges, de állóképességünk is, ezért bizony nem mindegy, hogy mondjuk, kannánk egyetlen löttyintésével csak egy palántát tudunk meglocsolni vagy rögtön hármat. A magány elűzésére a haszonállatok mellett akár egy négylábú kiskedvencet is magunk mellé fogadhatunk, akit pórázzal aztán bárhová magunkkal vihetünk, de fényképezőgépünkkel még művészi vénánkat is kiteljesíthetjük, legjobb képeinket pedig a helyi múzeumnak is felajánlhatjuk.
Sárban sztár
Farmunk mellett persze hatalmas szerepet kap maga Olive Town is. A városka az újdonságok elapadhatatlan forrása az időről időre megrendezett mókás eseményektől a lakók mondanivalóján át a különböző portékákig, melyek elengedhetetlenek földünk felvirágoztatásához. A játék ilyen tekintetben igencsak valóságszagú, a különböző üzletek ugyanis kizárólag nyitvatartási idejükben szolgálnak ki, így például hiába mentem el este a helyi mesteremberhez, hogy no, akkor végre varratnék meg egy zsebet a hátizsákomra, és ha már úgyis ott vagyok, kicsinosítanám a ganéhordó lapátomat is, rám se hederített.
Az alapmechanikák roppant egyszerűek, elsajátításukat követően pedig tényleg csupán rajtunk múlik a sikerünk, és az, mibe és milyen ütemben fektetjük be pénzünk és energiánk. Minél nagyobb területet művelünk meg a nagyobb profitért, igényesen körbekerítjük veteményeseinket, netán inkább az állattartás felé nyitunk, felfedezzük a bányák mélységeit, vagy épp földbirtokunk határait terjesztjük ki. A lehetőségek száma közel végtelen, ráadásul folyamatosan bővül, így ahogy egyre többet tevékenykedünk, egyre több elkészíthető tárgy és alapanyag válik elérhetővé, amik szintén újabb ajtókat nyitnak meg előttünk. Saját szekerünk tolása mellett a helyieket is kisegíthetjük pár hiányzó alapanyaggal, de a velük való kapcsolatunkat is elmélyíthetjük más-más módokon.
Virágot a virágnak
A Story of Seasons: Pioneers of Olive Town nem korszakalkotó, de egy teljesen korrekt kis gazdaszimulátor, ami ismét rácáfol a gyakori tévhitre, miszerint, ha az ember egyszer rendbe teszi a kertet, az bizony úgy is marad. Mindig van valami tennivaló a ház körül és rengeteg a lehetőség, így aki fogékony erre a műfajra, azt a játék a végtelenségig elszórakoztathatja, ellenben aki nem kap rá az elején, annak könnyen letörheti a lelkesedését a tényleg sok munkát igénylő játékmenet. Az élmény azért nem tökéletes, például a mezőkre osztott célzás nem mindig egyszerű, én is gyakran lendítettem a fejszémet a kiszemelt fa helyett véletlenül egy arra kotkodácsoló ártatlan baromfi felé, ahogy időnként a töltési idők is indokolatlanul hosszúra nyúlnak, valamint elég furán mutatnak a töltőképernyő csupán egy részét kitöltő fotók is. Hibái ellenére azért az új epizód még mindig a farmszimulátorok jobbik fajtájából való, így ha valaki már alig várja, hogy virtuális kapát ragadjon, nem nagyon nyúlhat vele mellé.
