A Summer in Mara eredetileg Kickstarter-projektént kezdte életét, mint egy ígéretes, Zelda és Animal Crossing közti hibrid, majd rohamos tempóban zsebelte be a támogatói pénzeket. A trópusi szigetcsoporton játszódó, nyugis hangulatú játék koncepcióját csodálatos grafikák mutatták be, a házkörüli munkákat és az új szigetek felfedezését ötvöző játékmenet változatosnak és szórakoztatónak hangzott. Papíron és a Kickstarter-oldalon ez a játék gyönyörű, stresszmentes, a zsáner rajongói számára ideális kikapcsolódást nyújtó élménynek tűnik. Óriási csalódásként ért tehát, hogy a végeredmény (legalábbis a Switch-verziót tekintve) alulmúlja az ígéreteket.

A halemberek birodalma

Koa, a főszereplő, egy humanoid kislány, akit csecsemőként mosott partra a tenger. Ott talált rá Haku, egy, a qüido fajba tartozó, halszerű jótét lélek, majd unokájaként nevelte fel egy apró szigeten, amin csak ők ketten éltek. Koa sosem hagyhatta el a szigetet, ahol a gyümölcsfák, veteményesek gondozása és horgászás volt a feladata (abszolút Stardew Valley vagy Animal Crossing hangulatra kell gondolni), mígnem Haku rejtélyes körülmények között el nem tűnt. Természetesen Koa elindul megkeresni a hal-nagymamát: így az első feladat kipofozni egy lerobbant csónakot, amin elindulhat a kaland lényegi része, avagy Mara szigetvilágának körbeutazása. 

Bár összesen talán 30 szigetet is meglátogathatunk, az egyetlen, ami lényegi populációval is bír, pont az első célpont. Tele turistákkal, egy nagy stranddal és urbánus belvárosi résszel. A szigeten mindenféle fajba tartozó új karaktereket találunk, akiknek egy részével beszélgetni is lehet. Itt kezd először feltűnni a kontraszt a karakterek 2D rajzai és a 3D világ esztétikája közt mindkettő színes, vidám, trópusi és kissé idegenszerű, de a rajzok kétségtelenül kivételes tehetségű alkotó munkái. A csodálatosan egyedi rajzstílus életre kelti a karaktereket, ám ez a kvalitás sajnos a modellekből általában hiányzik. Maga a világ inkább szögletes és néhol szinte elnagyolt, hiányzik belőle az a bájosan művészi hangulat, ami a dialógusokon és térképen feltűnő 2D-s elemek sajátja... A kontraszt óriási. Nem lenne bajom a 2000-es évek elejét idéző esztétikával, ha nem párosulna nagyságrendekkel profibb rajzokkal, amik túl magasra teszik a lécet. (Ellenőriztem, PC-n a játék sokkal-sokkal jobban mutat, szóval lehet, ez a rész csak a Switch-felhasználókat érinti.)

Kellemes, trópusi nihil

Haku felkutatásához információt kell szerezni a helyiektől, akik azt természetesen nem adják ingyen. Minden karakter újabb questet ad, mielőtt hajlandó lenne Koát kisegíteni, és ezek legtöbbje bizonyos számú tárgy összegyűjtését vagy termesztését kívánja meg. Mivel csakis az otthoni szigeten lehet craftolni és növényeket termeszteni, az ingázás a szigetek között állandó része a játéknak, és bár a hajókázás nem túl komplex, sajnos a veszély nélkülözése miatt pár alkalom után unalmas is. Nincsenek váratlan kalózok, viharok vagy bármi akadály, viszont nagy ritkán találsz pontokat, ahol horgászni lehet, esetleg lemerülni egy elsüllyedt hajó roncsához. Mindkettő szögegyszerű minijáték, amiket egy idő után inkább ignoráltam.

A kertészkedés egy érdekes elem, mert lehet ugyan öntözni a földeket, amitől gyorsabban nőnek elvetett dolgaid, de ha bemész a házadba, aludni egyet-kettőt, azzal munka nélkül is ugyanazt az eredményt éred el. A zöldségek kinőnek, a gyümölcsfák és bokrok újra teremnek, mindenféle interakciót nélkülözve. Az idő múlása semmiféle hátrányt nem jelent, így nem is kell óvatoskodnod vele. Az egyetlen említendő statisztika Koa éhsége, amit ha figyelmen kívül hagysz és nem eszel néha, a kislány annyira elfárad, hogy vissza teleportál az aktuális sziget pihenőpontja mellé, de egyéb jelentősége ennek sincsen. Bár kapsz recepteket, egyszerűbb pár gyümölcsöt megenni, mint szórakozni a főzéssel, mert nyers gyümölcsöt zabálva is ugyanott leszel.

Saját szigeteden ültethetsz fákat és építhetsz pl. kutat, csirkeólat, meg hasonló dolgokat, és ez a testreszabási opció otthonossá teszi a helyet, ahova a leggyakrabban visszajársz. A többi lakatlan sziget eléggé hasonló, kivéve a már említett fővárost, ahonnan a questek többsége indul. Bár élettelinek és metropolitának kéne érződnie, sajnos a többi karakter (akár árus, akár csak statiszta, vagy olyan, aki küldetést ad) bábuként áll egy helyben, ha közelebb érsz, egyetlen sornyi szöveget jelenítve meg feje felett, ezen kívül pedig mind csak díszlet. Az élettelen szoborparkot szerencsére megtöri pár szaladgáló kutya és kisállat, akiket etetni és simogatni is lehet, amivel máris érdekesebbek, mint bármely egyéb karakter a városban.

Szóval a feladatok többsége ingázásról szól két sziget között, de mi a helyzet a sztorival? A kezdeti misztérium nagyon lassan oldódik csak fel, végtelen számú futárkodós, kukoricatermesztős feladaton kell végig verekedni magad, és az interakcióval rendelkező karaktereknek csak egy része szórakoztató. Igazából a történetbe nem kötök bele, hisz valószínűleg fiatalabb korosztálynak tervezték, de minden dialógusnak prominens része a tény, hogy Koa egy 8-10 év körüli kislány, ennek minden jó és rossz hozadékával együtt. Hisztis megnyilvánulásai és a frappánsnak nem nevezhető beszélgetések lehetnek gyermekien szeretnivalóak vagy frusztrálóak, attól függ, kit kérdezel. Mivel minden szövegbuborékokban történik, a játékban nincs szinkron, ezért szerencsére át lehet ugrani a vontatott részeket.

Összességében a Summer in Mara könnyű játék, talán már túl súlytalan is. Ha digitális kiruccanásra vágysz egy nyárias, bolondos hangulatú világba, ahol kertészkedéssel, horgászással és futárkodással telnek a napjaid, adhatsz neki egy esélyt, de tartsd alacsonyan az elvárásaid.