A Földnek vége. Nem először. Már több ezerszer megtörtént. Elpusztította aszteroida, meteorzápor, a globális felmelegedés, nukleáris háború és a gépek lázadása is. Az emberiség számtalanszor kihalt. De semmi vész, mert miután az megtörtént, a Holdon az Entropy Centre serény dolgozóinak pont az a feladata, hogy elhárítsák a bajt. Nyilvánvalóan azért kell a mindent elpusztító kataklizma után megakadályozni annak bekövetkeztét, mert amíg nem történik meg az esemény, nem lehet tudni, mi a pontos kiváltó ok. Kusza? Nos, ha az Entropy Centre-nél dolgozol, akkor ez a normális. És az, amibe hősnőnk, Aria Adams csöppen, na az a fura.

Merthogy Miss Adams a központ egyik junior puzzle operátora, azaz a feladata, hogy tesztpályákon oldjon meg fejtörőket. De a hétköznapi rutinba picikét belekavar néhány kellemetlen tény. Az egyik, hogy fogalma sincs, ki ő és mit keres a holdbázison. A második, hogy az Entropy Centre úgy néz ki, mint ami már évek óta elhagyatott. És a harmadik, hogy a Föld épp elpusztult, és csak kevés idő van arra, hogy visszaállítsák egy egészségesebb állapotába. Merthogy ez az Entropy Centre feladata: egy kataklizma után vissza kell tekerniük az időt arra az időpontra, amikor még megakadályozható a világvége. Ehhez kell az entrópia eszköz, ami lényegében egy hatalmas időágyú. Adams bőrébe bújva ennek a kisebb, beszélő, kézi változatát kapjuk meg mi. A fegyver, név szerint ASTRA lesz legjobb barátunk a bajban és az egyetlen eszköz, amivel megoldhatjuk az elénk táruló feladványokat, és leküzdhetjük az utunkat álló akadályokat.

Feladványok térben és időben

Szögezzük le: a The Entropy Centre és a Portal-sorozat között nagyon nagy a hasonlóság. Mindkét játékban egy nő a főhős, akik nem igazán tudják, mit keresnek egy elhagyatott, emberi kísérleti patkányoknak létrehozott, labirintusszerű bázison. Csak Adams nem néma, mint Chell. Mind jelen játékunk, mind a Valve programja logikai feladványok népes sorát tárja elénk, és mindkét műben komoly szerepet kap egy humoros MI. Bár ASTRA legalább nem tör az életünkre úgy, mint GLaDOS vagy Wheatley. Az egyetlen lényeges különbség a két játék között, hogy míg a Portalok csak térben megoldható feladványokkal operáltak, addig a The Entropy Centre-ben a negyedik dimenzió, azaz az idő is játszik. És ez az, amiért ez a játék fergeteges. A térben és időben elhelyezett puzzle-k egy egészen újszerű gondolkodást kívánnak meg. Nemcsak az számít, hogy hová tesszük le a tárgyat, hanem az is, hogy mikor tesszük le, illetve hol volt és hol lesz az a bizonyos tárgy.

Vegyünk egy egyszerű példát. Van egy szoba, benne egy ajtó, amit egy erőtér zár el. A földön, egymástól távol két nyomógomb. Az egyik deaktiválja az energiamezőt, a másik kinyitja az ajtót, de csak akkor, ha rajtuk állunk vagy rájuk teszünk valamit. A teremben emellett van egy doboz. Szóval, ki tudjuk nyitni az ajtót és megszűntethetjük az erőteret, ám ezzel még nem jutunk ki a teremből. Mi a megoldás? Nos, itt jön képbe ASTRA. Eme idővisszacsévélő fegyverrel képesek vagyunk tárgyakat visszafelé mozgatni az időben. Bár azért van három szabály, ami korlátozza a lehetőségeinket. A tárgy nem lehet nagyobb 300 köbméternél, emellett csupán 38 másodpercet csévélhetünk vissza, és macskát nem lehet feltámasztani az eszközzel. Az első persze inkább csak arra magyarázat, miért nem tudunk egy komplett szobát visszaállítani eredeti állapotába, a második viszont már komoly szerepet kap a feladványokban.

Szóval, ott állunk a szobában. Feladatunk átjutni az ajtón. Megoldás? Nos, értelemszerűen el kell juttatni a kockát mindkét gombra, ehhez pedig nincs más dolgunk, mint elképzelni, hogyan mozogna az a tárgy visszafelé az időben, ha meglőjük az időfegyverrel. Vagyis, elvisszük az ajtót nyitó gombra, itt ASTRA-val lenullázzuk az időt, hogy ez legyen a végpont. Aztán átvisszük az erőtér gombjára. Átsétálunk a deaktivált energiamezőn, majd rálövünk a kockára, ami így visszatér az ajtót nyitó gombra, mi meg kisétálhatunk a szobából. Ez így leírva nem is olyan bonyolult, de a feladványok tesztkamráról tesztkamrára egyre összetettebbek. Kockából is többféle van. Például akad olyan, amelyik kilő minket az égbe, egy másik energiahidat hoz létre. Néha a megoldás kulcsa valamilyen tereptárgy mögött rejtőzik, így nem tudunk rálőni ASTRA-val. A padlóban is vannak elrejtve olyan extrák, amik például kilőhetnek minket. És persze az sem szokatlan, ha térben és időben egyszerre több kockát kell mozgatnunk. Szóval a The Entropy Centre alaposan megmozgatja az agytekervényeinket, és a tény, hogy nem 3, hanem 4 dimenzióban kell gondolkodnunk, alaposan feldobja a játékmenetet.

Az egyszeri tesztkamrák között néha egyéb feladványokba is beleütközhetünk. Mivel az állomás éppen összeomlik, sokszor kell hidakat és falakat „javítani”, hogy tovább haladhassunk. Illetve megesik, hogy az idővel versenyt futva kell megoldanunk egyszerűbb, de intenzív feladatokat.

Vissza a jövőbe

A The Entropy Centre annak ellenére, hogy néha már-már pofátlanul nyúl a Portal-sorozatból – története, koncepciója és hangulata nagyon hasonlít –, mégis képes önnön jogán remek játékként működni. Fejtörői igen szórakoztatóak és tényleg megdolgoztatják szürke állományunkat, de nem válnak frusztrálóan nehézzé. Ráadásul a fejlesztők remekül egyensúlyoznak a könnyebb és nehezebb kihívások között, így a folyamatos gondolkodás sem fárasztó, mert lehetőségünk van kicsit megpihenni. Szóval, ha valaki szerette a Portal-szériát, és vágyik valami ahhoz hasonlóra, akkor a The Entropy Centre remek választás lehet.