A logikai műfaj mostanra maga is egyfajta feladvánnyá vált, hiszen egyre nehezebb új ötletekkel előrukkolni. A kreativitás, illetve a korábbi megoldások ügyes újragondolása azonban csodákra képes, így szerencsére egyelőre nincs még hiány a kiemelkedő darabokból: itt van például a The Pedestrian, amely eredetileg még tavaly januárban jelent meg PC-re (röviden írtunk is már róla Radar alatt rovatunkban), most pedig PS5-re és PS4-re is ellátogatott. Méghozzá a legnagyobb örömünkre, hiszen ezáltal még többen megtapasztalhatják azt a nagy adag zsenialitást, amit a Skookum Arts fejlesztése tartogat.

A The Pedestrian nem sokat foglalkozik a kontextussal (még hagyományos főmenüje sincs), hanem rögtön egy tetszőleges nemű járókelő bőrébe (pontosabban inkább kontúrjába) hajít bennünket, akivel aztán jelzőtábláról jelzőtáblára kell előrehaladnunk. Logikai játékról lévén szó, ez jóval többet jelent egyszerű ugrándozásnál, a Skookum Arts alkotása ugyanis szinte mindegyik fejezetben bevezet valamilyen apró új mechanikát. Így amíg kezdetben csupán azon kell agyalnunk, hogy az egyes táblákon található ajtókat hogyan kössük össze egymással a továbbjutás érdekben, addig később már magukat a „képernyőket” is mozgatni kell egymáshoz képest, hogy aztán különféle használati tárgyak, illetve a közlekedésben új lehetőségeket megnyitó elemek bonyolítsák tovább a dolgokat.

A „bonyolítsák” kifejezést semmiképp se értsétek szó szerint, a The Pedestrian legfőbb zsenialitása ugyanis éppen abban rejlik, hogy közel tökéletes a nehézségi görbéje. Az új szabályokat narráció vagy klasszikus feliratozás híján is érthetően „magyarázza el” (valójában persze mi magunk fedezzük fel őket, ami nagyszerű élmény), az egyes feladattípusok ugyanakkor soha nem emelik túlságosan magasra a lécet, ahol már inkább kínlódássá válna a kellemes agyalás. Talán egy vagy két alkalommal botlottam olyan feladványba, aminél úgy éreztem, hogy kifogott rajtam, de pár perccel később végül ezeknél is meglett a logikus megfejtés, összességében pedig nagyon jó tempóban lehet haladni. Ezáltal nemcsak a folyamatosan érkező új impulzusok tartják bennünk a lelkesedést, hanem az is, hogy a játék nem válik frusztrálóvá – minden egyes hiba után le tudunk vonni egy olyan következtetést, ami aztán segít a megoldásban. Egy szó mint száz: a nehézség hibátlan, akárcsak a mechanikák rendszere.

Az alapötlet mellett a prezentáció teszi igazán egyedivé a The Pedestriant, a figurával történő 2D-s mászkálást ugyanis a háttérben egy ténylegesen 3D-s város egészíti ki, melyben átmenetek és klasszikus töltőképernyők nélkül haladunk helyszínről helyszínre. Ez nemcsak az immerziót növeli (én le sem tudtam tenni, amíg a végére nem értem), hanem baromi hangulatos is, amire a fülbemászó dallamok is rátesznek egy lapáttal, így ilyen tekintetben is jár a dicséret a fejlesztőknek.

A teszt elején említettem, hogy a kiindulóhelyzet és a játékmenet nem kap különösebb kontextust a végigjátszás kezdetén, akik azonban szeretik az extra mélységet az ilyesfajta logikai játékokban, azoknak jó hír, hogy az utolsó fejezetben, egy váratlan fordulatot és egy hihetetlenül ötletes zárófeladványt követően ezt is megkapják. Persze közel sem szájbarágós módon: a The Pedestrian esetében nemcsak a feladványokon, hanem a sztorin is lehet agyalni (sőt, azon lehet csak igazán), hiszen a környezetből kell összeollóznunk mindent – ezáltal bőséggel ad lehetőséget a szabad értelmezésre.

A The Pedestrian egyetlen negatívuma, hogy kicsit rövid: nagyjából három-négy óra alatt a végére lehet érni, az azonnali újrajátszás pedig nem tartogat túl sok élményt – néhány rejtett szoba akad ugyan, de ezeket borzasztó nehéz segítség nélkül megtalálni. Lényegét tekintve azonban a Skookum Arts játéka minden túlzás nélkül kiemelkedő, egészen remek alapötlettel, fantasztikus tálalással és csodálatosan belőtt nehézségi görbével, melyek együttesen olyan élménnyé varázsolják a The Pedestriant, ami teljességgel berántja a játékost. A műfaj kedvelői ennek megfelelően semmiképp se hagyják ki!