A Worms-szériával elhíresült Team 17 The Survivalistsje a majmok toborzásával kísérli meg feldobni a túlélőjátékok műfaját. Csilivili grafikára ne számítsunk: a játék a Terraria szellemében, „pixelart” stílusban készült, ugyanakkor emlékeztet a Nintendo Animal Crossing: New Horizonsára is hangulatos prüntyögős zenéjével és Robinson Crusoe-beütésével. Semmiképp se várjunk tőle olyan szintű (háttér)sztorit se, mint a Subnautica vagy a horrorisztikus The Forest esetében, itt nem ez a lényeg.

Hősünket partra veti a víz egy szigeten, ám utóbbiról hamar kiderül, hogy nem éppen lakatlan: a különféle vadállatok (vaddisznó, óriási tigris és párduc, ilyenek) mellett kinézetre cuki, de annál agresszívabb ork törzsek lakják. Igen gyorsan felfedezzük, hogy vannak ősi romok, amelyeket különböző korok kalandorai (a rómaiaktól a drónos Indiana Jones-jelöltekig) próbáltak felfedezni, de nem jártak sikerrel, mint arról hátrahagyott feljegyzéseik és elorozható tárgyaik tanúskodnak. A The Survivalists világa egy nagy homokozó, játékmenete nem is szól másról, mint a kalandozásról és az építkezésről: tutajt fabrikálunk, feltérképezzük a környező szigetvilágot ritka kincsek, drágakövek után kutatva, bázisokat húzunk fel, a gyorsutazás végett pedig „csillagkapukat” kreálunk. Az idő elég furcsa módon telik, mert egy vérholdciklus után „reseteli” magát a világ, ami a nyersanyagok szempontjából jó, az akár a fallal körülvett bázisunk kellős közepén újra a nyakunkba zúduló orkok miatt már kevésbé. Ők egyébként rendszeresen portyáznak is, ami miatt érdemes minden táborhoz egy-egy portált építeni, hogy gyorsan tudjunk reagálni a támadásokra.

Ha levernek minket az amúgy elég primitív harcrendszer keretében, akkor egyszerűen újraéledünk az ágyunknál. Halálnál sokkal idegesítőbb a rengeteg munka és nyersanyag árán felépített objektumaink lerombolása, mert az orkok bizony nekiesnek mindennek, amit érnek. Az építkezést elkezdeni persze nem nehéz. Két, egymásra épülő, modulokból álló menüből válogathatunk: az egyikben a kisebb eszközöket készíthetjük el, a másikból a nagyobb építményeket, például a komolyabb cuccok gyártására alkalmas munkaasztalt és kemencét építhetjük fel. Minden alapanyagot (kő, fa, sár, homok vasérc, arany, rubin stb.) nekünk kell beszerezni a szigetről, illetve a megfelelő eszközzel (balta, csákány, bozótvágó kard stb.) kell kitermelni, valamint a kaját is nekünk kell megsütni elég illogikus módon ugyanazzal a kalapáccsal közreműködve, amellyel az objektumokat is felhúzzuk.

Az építkezés hosszabb folyamat lenne, ha a szigeteket nem népesítenék be rokonaink, a majmok. Ők jelentik a The Survivalists legizgalmasabb részét, és kisegítenek minket, ha okosan használjuk őket. Sőt mi több, egy kezdetleges civilizációt hozhatunk össze a segítségükkel. Két gombnyomással mindegyiknek adhatunk egy-egy talált vagy barkácsolt eszközt (például kardot vagy lapátot), illetve különböző parancsokat, amennyiben a megfelelő étellel megnyertük magunknak vagy kiszabadítottuk őket (vannak, akiket az orkok tartanak fogva). Mivel ide-oda szaladgálnak, és főleg kontrollerrel játszva nem annyira jól működik a kijelölésük, így majmainkat kicsit nehézkes terelgetni, de idővel megszokható és kitapasztalható, hogyan lehet csak azokat odahívni magunkhoz, akikre valóban szükségünk van. 

Segítségükkel igen komplex mezőgazdasági-ipari láncolatokat alakíthatunk ki. Például, ha egy fémfalat akarunk felhúzni, akkor az egyik majommal kitermeljük a vasércet, a másiknak kiadjuk a parancsot, hogy a bázison található kis ládikába szállítsa, egy harmadik a kemencébe hurcolja finomítani, szögeket és fémlapokat készíteni, majd egy negyedik és ötödik társunkat ráállítjuk az építkezésre. Mindaddig, amíg van vasérc a környéken, ez a mechanizmus tőlünk függetlenül működik. Zseniális? Hát persze, hogy az! Hab a tortán, hogy egy 2-3 fős harcos csapattal már nincs ellenfelünk sem, hiszen a majmokat meg lehet tanítani harcolni is.

A játék során egyébként csak a majmok fejlődnek észrevehetően (egy magas szintű munkásunk egyetlen szempillantás alatt legyártja a durvább arany- és rubintárgyakat is), lassabban előrelépő hősünknek inkább csak a fizimiskájára van igazi ráhatásunk. De itt nem is ő számít, hanem a dolgos makik. Ők el is viszik a hátukon a The Survivalists játékmenetét, amelynek persze vannak komolyabb hibái, hiányosságai. Az irányítás meglehetősen nehézkes billentyűzettel és kontrollerrel egyaránt, mert sokszor nem a megfelelő tárgyat vagy társat jelöljük ki, ha nem figyelünk, melyik irányba néz a karakterünk, és íjászkodni vagy dárdával nyomulni sem túl jó, mivel az „arra célzunk, amerre hősünk néz” rendszer miatt képtelenség befogni a gyorsan mozgó ellenfeleket. Így a harcot én meg is hagytam társaimnak, magamból nem akartam majmot csinálni. 

Továbbá lehetne változatosabb is a játéktér, mert 1-2 kisebb eltérést (itt mocsár, amott lávafolyó vár) leszámítva a szigetek nagyon hasonlók, a kissé illogikusan hierarchizált tárgykészítési skillfa (avagy a vitorlához miért is kell előbb luxus ágytakarót gyártani?) kibontását követően szinte minden durvább cucc a rendelkezésünkre áll, és mivel a kihívás is viszonylag gyorsan elvész (túl erősek a majmok), így a The Survivalists hosszú távon monotonná válik. Persze a játékélmény feldobható barátaink meghívásával, és akik imádták, sőt a mai napig játsszák a Minecraftot vagy a Terrariát, azok a Team 17 művével is nagyon jól elmajomkodnak majd egy darabig.