Oké, szerintem minden fiúgyermek életében eljön az a pillanat, amikor dobja a kukásautót és inkább villamosvezető akar lenni. A többségünk ezt többé-kevésbé leküzdi (én a budapesti és magyarországi tömegközlekedésről gyűjtök szakkönyveket, szóval csak részben sikerült a leválás), aki meg nem, az tényleg elmegy a BKV-hoz vagy Debrecenbe, Miskolcra és Szegedre. Akinek meg még mondjuk német nyelvtudása és némi kalandvágya is akad, az pedig a szomszédos Bécsben fog karistolni a síneken: no, erre tökéletes edzés a TramSim.

No, de vissza a remízbe: a játék terepe és jelenleg az egyetlen bejárható vonala a bécsi „békávé” villamos üzletága, azaz a Wiener Straßenbahn 1-es vonala. Ezen a Stefan-Fadinger-Platz és a Prater Hauptallee között kanyargó, 10,6 kilométeres vonalon nem kevesebb mint 30 megálló van: lesz dolguk a virtuális jobb kezünkhöz elhelyezett ajtókezelő konzol gombjainak. Sokat járok Bécsbe a barátaimhoz, s ez a vonal tényleg az egyik legszebb, ugyanakkor végig a belvárosban tekeregve elég nehéz is. Ezt igyekeztek stúdió emberei a lehető legélethűbben visszaadni.

straenbahnnetzwien.png

Virtuális csodaparipánk a bécsi vörösre festett, csúcsmodern, 2018-ban hadrendbe állított, Bombardier-féle Flexicity Wien villamosok lesznek. Tükör nuku, az is kamera persze, minden digitális, LCD monitoros, nyomogatós. Lesz bal oldalt egy kombinált gáz-/fékkarunk, plusz jobb kezünknél a már emlegetett ajtócsikicsuki. Előttünk a műszerfal, még több kapcsolgatnivalóval, melyeket részben az oktatóvideóban magyaráz el Daniel, az őrjítően borzasztó hangsúllyal beszélő kommentátor, másrészt a játék Steam-oldaláról leszedhető pdf-formátumú kézikönyv is részletesen kitárgyalásra kerülnek. Ja, és minden bizgentyű német nyelvű. Én szóltam. Ja és a hivatalos Discord csatorna is német… 

A TramSim magas színvonalon hozza azt, amit egy ilyen végletesen szűk csoportnak szánt játékból ki lehet taposni.  Tényleg szép tájakon kanyargunk, minden üzlet, ház, bodega felismerhető és a helyén van. Az autók, a buszok, minden jármű „igazi”, azaz nem random megrajzolt kocsik rohangálnak, hanem Audik, BMW-k, VW-k, egyebek. 

Az időjárási viszonyok miatt néha homokolni kell (azaz szárított, finom homokot leszórni a sínre a kerekek elé, hogy legyen tapadás), figyelni kell a vakegér, simán eléd lépő gyalogosokra (csengő is van ám, nyomni is fogod sokat), a béna, a sínre belógó autósokra. Van alagutas rész is, zöld is, szűk belvárosi is. Sötét is van, fényszóró is a villamoson meg index a kanyarodáshoz – erre is figyelned kell majd. Cserébe a játék is figyel téged: nemcsak a fülkében eltöltött időt jegyzi, de azt is, milyen pontosan és biztonságosan vezetsz. Ha te vagy a Sínen Járó Superman, annyi TPS-t kapsz, mint Praterben a hot-dog. De ehhez például észre kell venni azokat a sínek közé festett, apró sárga foltokat, ahova a tökéletes megálláshoz a villamos orrát oda kell passzintani. A gyors fékezést felejtsd el, mert dőlnek az utasok, mint a kuglibábu, és csúnyán le leszel pontozva a forduló végén…

Szóval minden adott egy csodálatos játékhoz. De. És itt a de. A baj és igazából ez az egyetlen baj az egészben: csak és kizárólag az 1-es vonal a bejárható. Ez pedig, ha a menetrendet is tartod, úgy cca. 50 perc játékidő oda és még 50 vissza. Ezt tudod megtenni, akár open world módban, azaz szabadon kóricálva a vonalon, akár a menetrendet másodperc pontosan betartva. Ez nagyon kevéske – főleg a már emlegetett 35 euróhoz képest, ami azért már egy szabad szemmel is látható összeg itt, Nyugat-Balkánon. Igaz, lehet, hogy a bécsi villamosvezetők fizetéséhez képest ez semmiség… Kicsit olyan ez, mint a most kijött Microsoft Flight Simulator: önmagában drága és inkább egy leendő játékvilág „operációs rendszere”, amit majd a külső szoftverfejlesztők töltenek meg igazi tartalommal. Szóval várom a TramSim DLC-it is, de nagyon.