Az olcsó videójátékos feldolgozások között (mármint az elkészítésük olcsó, nem a megvásárlásuk, hiszen fizessenek csak a szülők!) kifejezetten kellemes meglepetésnek bizonyult az Outright Games Paw Patrolja, ami erőszak- és halál-mentes, könnyen fogyasztható ügyességi kihívást kínált a legkisebbeknek. Bár minőségileg bele lehetett kötni, technológiáját tekintve egy-két generációval le volt maradva, de a végeredménynél ez mit sem számított, pláne, ha a gyermek és a szülő is elégedetten sétált ki a digitális áruházból. Ilyen ajánlólevél mellett kifejezetten érdekelt, hogy a csapat ezúttal mit hoz ki a Transformers-franchise nyújtotta lehetőségekből, amely számos emlékezetes karakterrel, rajzfilmekkel, képregényekkel és filmekkel bír, pláne, hogy a Battlegrounds stratégia-lightként lett beharangozva. Nem is igazán tudtam elképzelni, hogy mindez mit takar, elvégre a bemutatókban egy-két éves átlag okoseszközök játékainak minőségét felmutató produkció semmiképpen sem a felnőtt réteget célozza, ez már első ránézésre is egyértelmű. De na, stratégia a kicsiknek? És igen, lényegében tényleg erről van szó, mindjárt mondom is, hogy hogyan.

A hős te vagy!

Szokás szerint háború dúl az Álcák és Autobotok között, és míg előbbiek az Örök Szikrára akarják rátenni olajtól mocskos abroncsukat, addig utóbbiak a földlakókat védelmezik. Téged is! Vagyis a játékost, aki lényegében átveszi az irányítást Optimus és Űrdongóék felett, egy viszonylag laza taktikai, stratégiai akciójátékban, ami egy az egyben az XCOM és társai nyomában jár, csak éppen jóval egyszerűbb és megengedőbb formában.

Merthogy itt is mindenki akciópontokkal rendelkezik, a harc körökre osztva zajlik, embereinkkel… akarom mondani, autobotjainkkal pedig léphetünk és harcolhatunk a pontokat felhasználva, egymást támogatva. Az elején még csak egy, majd kettő karakter vethető be, később egyre többen kerülnek elő, miközben a csapat létszáma háromra nő, amivel egyre több a taktikai lehetőség is, hiszen különböző pontokra helyezkedve, egy-egy helyszínt bevédve máris jobban járunk, mintha a nyílt terepen állnánk neki puffogtatni.

Persze előbb-utóbb előkerülnek a pályák teljesítése során begyűjtött nyersanyagokból vásárolható extra képességek, amikkel lecserélhetjük alap mozdulatainkat, illetve bejön a képbe néhány plusz tényező. A tereptárgyakat kihasználhatjuk, például homokviharral lebénítva az opponenseket, de egyre komolyabb ultikra is szert tehetünk, amik a normál akciókon felül aktiválhatók, ha feltöltődött az ehhez kapcsolt mérőnk. Így aztán mindig van mit tenni, vannak gyógyító karakterek, tank típusú hősök, avagy a Transformers: Battlegrounds mindig tartogat annyi izgalmat, hogy érdemes legyen mellette maradni.

XCOM, gyerekeknek

Legalábbis akkor, ha még nem sikerült a komolyabb videójátékok felé vezető útra térni, avagy leginkább olyan 10-12 éves kor alatt. A nehézségi szint egyébként jól skálázható, leggyengébb szinten még az is érvényesül, aki soha nem próbálkozott olyan címekkel, mint az XCOM, a Phoenix Point vagy a Mutant Year Zero, és hát a Transformers: Battlegrounds leginkább nekik is készült. Ez már a stíluson és látványvilágon is érződik. Utóbbi, bár nem zavaró a szemnek, eléggé elnagyolt, nem túl részletes, ráadásul túl sokat kell bámulni egy-egy helyszín területeit, ami a városban vagy a zöldellő részeken még nem annyira problémás, de a sivatag azért rövid távon is unalmassá válik. 

Természetesen maga a játékmenet sem nyújt hatalmas izgalmakat, nincs bázismenedzselés, minimális a fejlesztési lehetőségek száma, viszont egy kezdőnek, leginkább pedig gyereknek ez pont elég. Technikailag ez még nem mentség, de mint játékmenet, nagyjából jól sikerült belőni azt a szintet, amit a kisebbek élveznek is, plusz a sikerélményük is megvan, ráadásul mindez Optimus, Starscream, Soundwave és Grimlock társaságában, ami azért nem egy utolsó szempont. Pláne, hogy a Battlegrounds legnagyobb pozitívuma talán az, hogy akinek megtetszik, az elindulhat azon az úton, amin aztán a műfaj komolyabb címeivel is találkozhat.