Tesztek

XCOM-os western-horror pisztolyhősökkel, indiánokkal, szörnyekkel és varázslókkal, azaz ez történik, ha Karl May találkozik H.P. Lovecrafttal.

Artúr király kapcsán a többség legendás, lovagias és kalandregényes történetekre gondol, a Neocore viszont egészen más utat választott.

A számítógépek (h)őskorát megidéző egyveleg egy elit osztagról, egyszerre művészi és taktikai, de azért nem egy XCOM…

Az Outright Games köztudottan gyerekeknek készít különböző franchise-okhoz köthető játékokat, így a nagy kérdés az volt, hogy a stúdió mit kezd egy stratégiai Transformer-adaptációval.

Ha mostanság belefutottál a Fantasy XCOM kifejezésbe, akkor már ismerheted a játékot, hiszen még készítői is így hivatkoznak rá. Ami nem feltétlen bölcs dolog egy indie játék esetében – és az időzítés is pocsék.

Derült égből ufótámadásként jött az XCOM: Chimera Squad, mely önálló kiegészítőként egy újabb szeletet mutat be a sajátos világ történelméből.

A Phoenix Point az eredeti XCOM szellemi örököse, olyannyira, hogy aki azt szerette, ebben is azonnal otthon fogja érezni magát.

A világnak vége, és nem az emberek nyertek: mutánsokkal, humanoid állatokkal és XCOM-os játékmenettel kapta meg első videojáték-változatát a Mutant-univerzum, a papír és a kockák uralta szabályrendszert ötvözve egy aranykorát élő játékműfajjal, és egy páratlan világgal.

Amikor azt hittük, hogy ennél rosszabb már nem lehet, mert az idegenek elfoglalták az egész planétát és kiirtották a fél emberiséget, akkor megérkeztek a Kiválasztottak, hogy felőröljék a maradék ellenállást is. Illetve megpróbálják, de mi résen leszünk.

Az XCOM második része idén februárban érkezett meg PC-re, a konzolosoknak viszont nyolc hónapot kellett várniuk, hogy elmerülhessenek a Föld védelmében. A Firaxis játéka továbbra is zseniális, viszont nemcsak az idegenek, de a bugok is elég bosszantók.

Teljes egésszé vált az XCOM 2 a június végén megjelent Shen’s Last Gift DLC-csomaggal, mely olyan tartalommal bővíti ki az alapjátékot, ami után minden rajongó elégedetten csettinthet: új küldetéssel és egy hasznos kaszttal bővült az XCOM 2.

Azért imádjuk a folytatásokat, mert a legtöbb esetben pont olyanok lesznek, mint amilyeneknek az elődjeiknek kellett volna lenniük, azzal a nagy különbséggel, hogy második nekifutásra már jut időre mindenre. Több tartalom, színesebb, részletesebb grafika, meg egy kis plusz energia, hogy halálra szívassák a játékosokat.

Alig néhány hónapja írtunk az sRPG alapokkal rendelkező, az XCOM árnyékából előbújó Fallenről, ami akkor még sok hibát tartalmazott, egyben pedig igazi reménységgel bírt, ám keserűen kellett tapasztalnunk, hogy a véglegesítés és megjelenés során szinte semmi nem változott.

Hajlandó vagy-e 30 eurót kiadni egy „Év játéka” kiadásért, azaz azért a játékért, amit már egyszer megvettél, hozzácsapva némi ezt-azt? Nem, ne hamarkodd el a választ: a Firaxis fityiszt mutat nekünk, mi pedig megkajáljuk. Ördög vigye Sid Meier pereputtyát...

Több évnyi kínlódást követően végre megjelent a The Bureau, ami egészen új vizekre navigálja a földönkívüli inváziót feldolgozó XCOM játéksorozatot. Habár a vérfrissítés alapvetően üdvözlendő, az XCOM Declassified alcímmel ellátott alkotás sajnos meg sem közelíti a 2012-es Enemy Unkown által belőtt színvonalat.

Dúl a retróláz, a rebootok és remakek idejét éljük, ám sajnos ért már minket keserű csalódás ezen a téren, elég csak a Syndicate átfogalmazására gondolnunk. Emiatt is szorongtunk kicsit az újraértelmezett X-COM miatt -- nagy örömünkre azonban feleslegesen.