Essünk túl a bevezető első mondatának magyarázatán, hogy aztán legyen helyem kifejteni a másodikét, amire talán elég lesz a két oldal... Szóval az Enemy Within egy expanzió, amelyet az alapjátékra kell rátelepíteni, innentől az indítás után megjelenik egy ablak, amiben kiválaszthatjuk, hogy az eredeti műbe vagy a felspécizett verzióba ugrunk fejest. Ha utóbbit választjuk (mondjuk nem is értem, miért választanánk az előbbit, de ne akadjunk fenn rögtön az elején), jön az a bizonyos pofon, legalábbis azok számára, akik azt várták, hogy egy tök új sztoriszálat kapnak, urambocsá’ a régi, harcedzett csapatukkal vághatnak bele egy még keményebb kihívásba. Nos, nem: mindent elölről kell kezdened, és ismét ugyanaz a feladat, mint eddig, az alien befogásától az anyahajó letámadásáig. És hogy akkor mégis mi a fenéért adtunk ki 30 eurót? Nos, ez jogos kérdés, és elsőre, erre rádöbbenve bizony én is Bate vállán sírtam ki a bánatom – hogy aztán jó pár átvirrasztott éjszaka után, karikás szemekkel ismerjem be, a Firaxis már megint jól kicseszett velem. Mert hát, ha valaki tudja, hogyan kell pár elemmel teljesen új alapokra helyezni egy stratégiai játékot, úgy, hogy mindazt, amit eddig kisujjból ráztál ki, most elfelejtheted, és az egész tanulási fázist kezdheted elölről, új taktikát kidolgozva, akkor az a Sid Meier nevével fémjelzett gárda. Mindehhez pedig jelen esetben nem kellett más, csak egyetlen ötlet, egyetlen sárga lötty, melynek neve: meld.

A VÁGY BOROSTYÁNSZÍNŰ TÁRGYA

Ezzel az anyaggal rögtön az első bevetésen találkozol: egy ismerős idegen konténerben várja a begyűjtést, ám nem túl türelmes természet. A felfedezése után elindul egy körszámláló (hasonlóan a bombahatástalanítós feladatokhoz), és ha nem ipi-apacsolod le időben (mellélépve és rákattintva), megsemmisül. Mindez teljesen felrúgja az eddigi alapelveket, hiszen már nem lehet szöszölni, egy lépés a fedezék mögé, overwatch, ti jöttök, szürkék, mert egyszerűen nincs rá idő. Kockáztatni kell, bevállalni a dashingot, vagyis az előrerohanást, lesz, ami lesz. Igaz, akkor sincs tragédia, ha nem szeded össze a cuccot, csak épp elesel az Enemy Within legfontosabb erőforrásától. Amint ugyanis Dr. Vahlen szakijai kikutatták a borostyánszínű anyagot, két új helyiség válik elérhetővé, a Genetics Lab és a Cybernetics Lab.

Előbbiben katonáidat különféle génmódosításokkal turbózhatod fel (regeneráció, láthatatlanság, jobb célzás, megnövelt túlélési esély és így tovább), utóbbiban pedig egy még drasztikusabb beavatkozás után félig ember, félig gép mechákká alakíthatod át őket (lángszóróval, kézi ágyúval, EMP-vel), ami ismét csak teljesen megkeveri a dolgokat – illetve megteremti a tökéletes egyensúlyt a két új játékelem között. Az emberfeletti képességekkel megáldott bakák és a nagyobb lépésszámú és erősebb páncélzatú „robotzsaru” teszi lehetővé, hogy a fentebb említett rizikót bátrabban felvállald, hogy rárepülj a meld leszüretelésére, és bátran szembenézz az új kihívásokkal. Ezt amúgy mindösszesen két (na jó, másfél...) új alien jelenti: az egyik a seeker nevű polipszerű dög, ami képes láthatatlanná válni, hogy áldozatát becserkészve csápjait annak nyaka köré fonva korlátozza harctéri képességeit, a másik az idegenek válasza a mecháinkra, egy ikerágyús lépegetőbe ültetett, pajzzsal védett sectoid. Ja, meg saját fajunk...

EMBER EMBERNEK EXALTJA

Bizony, az Enemy Within vörös fonalát, azt a bizonyos címbeli belső ellenséget egy EXALT nevű szervezet jelenti, melynek tagjai úgy gondolják, náluk jobb helyen lenne a földönkívüliek összes tudása, azaz az XCOM ellentétei ők: céljuk nem a világbéke, hanem a világuralom. A banda a Tanácsba tömörült nemzetek mindegyikében jelen van alvósejtek formájában – ha pedig felfedik magukat, jön a haddelhadd: pénzt szívnak le a számládról, növelik a pánikot az adott országban, vagy épp lenyúlják az éppen folyó kutatás addigi eredményét, ami jó pár nappal visszavetheti a folyamatot. Mindez a meldhez hasonlóan kényszerít az eddigi taktika újragondolására: míg az anyag miatt a harctéren nem tökölhetsz, addig az EXALT aknamunkája a bázison éri el ugyanezt. Természetesen ellenlépésre itt is van lehetőség: a Situation Roomba lépve találsz egy új menüpontot Covert Operations néven, ezt kiválasztva lehetőséged van bemérés (Intel Scan) indítására. Ha ez sikeres, láthatóvá válik egy vagy több sejt, ahová elküldheted bármelyik tisztedet; a jóember pár napig van távol, ezután csapatot kell küldened a kivonására, ami új feladat, és több szempontból is izgalmas.

Egyrészt az ügynököd egyetlen pisztollyal és gránáttal felszerelve várja a többieket, ráadásul néha extra feladata is van (például bizonyos objektumok meghackelése), mialatt társainak  nemcsak az ő hátsóját kell védeniük, hanem az EXALT jól felfegyverzett tagjainak öt-hat fős hullámait is visszaverni – és ez bizony igencsak kemény kihívás. Ha sikerül a buli, kapsz egy tippet arra vonatkozóan, hogy hol található a rosszfiúk főhadiszállása (az „olyan országban, amely játszható nemzet a Civilization 5-ben” mondaton hangosan felröhögtem), amennyiben pedig elég ilyen infó jött össze, bevállalhatod, hogy letámadod a búvóhelyet. Ám nem árt ezzel sem vigyázni: ha több lehetséges helyszín van, és rossz államot vádolsz meg azzal, hogy ott rejtőzik az ellen, azonnal kilép a tanácsból. Ha viszont bejön a sejtésed, egy kőkemény, mindent eldöntő összecsapásban kifüstölheted az egész pereputtyot, és onnantól már nyugodtan koncentrálhatsz az idegenekre...

DRÁGASZÁGOM

...vagy nem annyira nyugodtan, hiszen egy ponton a rohadékok a bázist is megtámadják, ami egy újabb izgalmas és érdekes móka, bár remélhetőleg eddigre már olyan gárda ücsörög a barakkban, amivel röhögve osztod a halált. Nos, igen, a mechák, a génmódosított bakák, az új gránátok, kutatások és fejlesztések (ezekről külön találsz pár tippet), plusz az apróbb bónuszokat biztosító medálok (bizonyos részfeladatok után lehetőséged van kitüntetni hőseidet) azért jelentősen megkönnyítik a végjátékot. (Legalábbis az Easy és Normal fokozaton, a Classic és az Ironman jóval szívatósabb lett, de hát ezeknek ez a lényege, amúgy pedig a Second Wave opció alatt még több lehetőséget találsz arra, hogy kicsit megbolondítsd a játékmechanikát.) Persze a fent felsorolt lehetőségeken túl is vár rád még némi ez meg az, például közel félszáz új terep, egy, a Slingshot DLC-hez hasonló minikampány Operation: Progeny néven, amelyben egy felspécizett csajt kell kimentened (ez egyébként az új játék indítása előtt, a triádos bulihoz hasonlóan kikapcsolható), no meg jó pár achievement és hibajavítás, bár azért maradt némi régi bosszúság is (a kamerakezelés például még mindig nehézkes).

Szóval minden előzetes sírásom-morgásom ellenére csak kiderült jelen kritikai értekezésem végére, hogy azért kapunk nem kevés tartalmat a pénzünkért – bár hozzáteszem, én még mindig nem tudok egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy megér-e mindez 30 eurót, ha amúgy az alapsztori változatlan. Ezt ki-ki döntse el maga, az viszont kijelenthető, hogy az Enemy Within akár frissen megvásárolva, akár később, egy leárazás alkalmával bezsákolva kötelező vétel az XCOM szerelmeseinek, mert olyan újabb stratégiai döntések elé állít, és olyan új, változatos taktikai repertoárt nyújt, ami ismét jó pár hétre, sőt hónapra lekötheti a műfaj és az alapmű szerelmeseit, elhozva az átvirrasztott éjszakákat és a karikás szemeket. Csak magamat tudom ismételni: ördög vigye Sid Meier pereputtyát...