Az Undungeon egy különös jelenség. Nem is tudom túl sok mindenhez hasonlítani, egyedül talán a Torment-játékok jutnak eszembe róla, de azok is inkább csak a különös weird-fantasy világuk okán. Az Undungeon egy önálló entitás, mely saját mitológiával és törvényszerűségekkel rendelkezik, és játékosként ezek felfedezése, megismerése és kibogozása az egyik legfőbb feladatunk. A történet szerint egy ismeretlen okból bekövetkező esemény miatt a multiverzum több dimenziója is egybeolvadt, egy kibogozhatatlan és kusza masszát képezve. Minket, azaz a Hírnököt, pedig azért teremtettek, hogy rendet rakjon ebben a különös és kaotikus helyzetben, és kiderítse a háttérben álló okokat és tetteseket.

Belsőséges (v)iszony

Egy ilyen apokaliptikus esemény után talán nem meglepő, hogy semmi sem lesz a régi, és ebben nekünk is könyékig benne van a kezünk, ugyanis döntéseinkkel a világ karmáját is alakítjuk. Felfedezőútjainkra a központi csomópontból indulunk, melyet több lépésben tudunk fejleszteni, egyes hidak létrehozásával újabb funkciókat elérve. Mindezek pedig avatárunk testét hivatottak erősíteni, mely ránézésre is különös, ráadásul felszereléseink sem hétköznapiak. A kesztyűk, páncélok, maszkok, dobálható kések és gránátok nemcsak szimpla statisztika-boosterek, mindegyik egyedi képességekkel rendelkezik, de vigyáznunk kell rájuk: a subtech cuccok elkopnak, az igazi ritkaságnak számító archeotech viszont sosem megy tönkre.

A viszonylag hagyományosnak nevezhető viselt cuccok mellett belső szerveink (agytól gyomorig) éppúgy lecserélhetők, mint központi „magunk”. Ez utóbbi különösen fontos, ebbe tudunk ugyanis rúnákat pakolni, melyek további tulajdonságainkat erősítik. Minden részünk önállóan fejleszthető, szabadon bármikor felváltható. Persze agyakat és egyebeket nem tudunk minden bokorból leakasztani, azokat szó szerint ki kell műteni áldozatainkból. Na, nem kell egyből egy szimulátorra gondolni, csupán arról van szó, hogy fegyvereink erejétől és esetleges extra hatásaitól függően áldozataink más és más módon halálozhatnak el. Egy cafatokra robbantott kutyaféléből pedig érthető módon semmit sem fogunk épen kiszedni.

Üsd-vágd

Maga a játékmenet egy egyszerű hack 'n slash akció-szerepjátékot rejt, ami eleinte ugyan még elmegy a különböző tárgyak kombóival, de hamar megmutatkoznak a gyenge pontjai. Az akció egysíkú, nem kifejezetten technikás és nehezen átlátható. Társaink nem túl intelligensek, a csapatosan kószáló ellenfelek aprítása néha idegőrlően macerás, ráadásul maguk sem túl változatosak, de legalább a terep is unalmassá válik egy idő után, még ha dimenzió-váltásaink kicsit fel is dobják az egyébként unalmas sivatagot. A loot rengeteg, de nem kifejezetten üdítő vagy hasznos, ha pedig egy belső szervünket elveszítjük, annak újbóli kifarmolása nehézkes és fárasztó, mert természetesen mindegyikhez más és más kell, ipari mennyiségben, amit persze különböző ellenfelekből nyerhetünk ki, és néha nem feltétlenül egyértelmű, hogy melyikből mit.

Személy szerint az is nagyon zavart, hogy karakterünk csak négy irányból van megrajzolva, így a mozgásnál mindig bizonytalan voltam. Ezen nem segített a gyér animáció, valamint az sem, hogy az elszórt tárgyakban is könnyű felakadni. Ahogyan az is problémás, hogy a karakter hitboxának aránytalansága okán az oldalról érkező támadásokat nehezebb elkerülni, mint a föntről jövőket. Mindezek pedig még egyesével is problémát jelentenek egy akció-szerepjátéknál, nemhogy együttesen előfordulva.

Szomorúan jelentem, hogy az Undungeon csak addig jó, amíg a sokadik harcra nem kerül sor. Ami azért különösen szomorú, mert maga a világépítés és a karakterek, az írás minősége kiváló és magával ragadó. Így viszont a kezdeti varázs lassan, de biztosan elmúlik, és helyette csak a frusztráció marad, amit az amúgy jó ötleten alapuló, de átgondolatlan fejlődési rendszer és a bénácska küzdelem vált ki. Kár érte, mert nagyon szerettem volna szeretni, már csak a Torment-áthallások és weird science-fantasy világa okán is, de egyszerűen egy idő után már nem megy.