A Drakengard-sorozat, a díjnyertes NieR: Automata és elődjének részben újragondolt, részben modernizált változata, a kacifántos címet kapott NieR Replicant ver.1.22474487139… után mindenki kíváncsian várta, hogy mi lesz vajon Jokoo Taró következő nagy dobása. A többség nagy meglepetésére a Square Enix a szeptemberi Nintendo Direct keretében felfedte, hogy a Voice of Cards: The Isle Dragon Roars az alkotó új projektje, ami gyakorlatilag mindenben eltér korábbi műveitől. 

Emelj, keverj, ossz!

A kardok és varázslat korába visszarepítő Voice of Cards: The Isle Dragon Roars világát egy nap egy visszatérő fenyegetés, egy tűzokádó sárkány bömbölése rázza meg, mely hallatán Nilla királyné rögtön összehívja a vidék legbátrabb harcosait, hogy a legyőzésére küldje őket busás jutalom fejében. Bár az alapokat egy valóban hősnek illő trióval ismerhetjük meg, történetünk valódi főszereplője azonban egy leginkább csak az arany és gazdagság vezérelte szerény fejvadász, valamint hűséges útitársa és fegyverhordozója, a leginkább egy víziló és egy sárkány kissé elhízott keresztezésére emlékeztető Mar. Kalandjaik során a pároshoz persze további kalandorok is csatlakoznak, de ne szaladjunk ennyire előre.

A leírtak alapján a Voice of Cards: The Isle Dragon Roars akár egy hagyományos japán szerepjáték is lehetne, viszont ami igazán különlegessé teszi, az a megvalósítása. A játék ugyanis teljes mértékben kártyákra hagyatkozik, gyakorlatilag minden tekintetben, legyen szó a harcokról, a játéktérben való mozgásról, vagy éppen a dialógusokról. Az asztali szerepjátékokat idéző kalandban az eseményeket és párbeszédeket végig egyetlen személy, drága narrátorunk vezényli, így jobb, ha már az elején megszokjuk a hangját, mert bizony sokat fogjuk hallani.

Ahogy fentebb említettem, a játék minden téren a kártyákra épít, aminek részeként a játéktér is lapok sokaságából áll, amiken egy bábuval lépegetve fedhetjük fel szép lassan a környező mezőket. A lapok más-más domborzatú mezőket rejtenek, rajtuk kincsesládákkal, városokkal, barlangokkal, létesítményekkel és egyebekkel, valamint természetesen váratlanul utunkba akadó ellenfelekkel és eseményekkel. Utóbbi lehet egy kihallgatott beszélgetés egy kincsről, egy segítségre szoruló karakter, egy felénk száguldó fenyegetés, vagy akár egy ritka ellenfél is, és a találkozások-események kimenetele sok esetben döntéseinken múlik.

A kocka el van vetve

A kártyák mellett hasonlóan fontos szerepet játszanak a Voice of Cards: The Isle Dragon Roars világában a kockák is, amik nemcsak arról döntenek, hogy sikerül-e sérülés nélkül megúsznunk egy-egy váratlan eseményt, hanem az összecsapásoknál is sokszor dobásunkon múlik sebzésünk értéke és esetleges különleges hatásának érvényesülése is. A körökre osztott harcokban az akciók után kapott kristályokkal vethetünk be különleges képességeket, célunk pedig elég egyértelmű: az ellenfelek életerejének nullára csökkentése. 

Szerepjátékhoz méltóan karaktereink arzenálja a szintlépésekkel persze folyamatosan bővül, és felszerelésüket is kedvünk és aktuális költségvetésünk szerint korszerűsíthetjük. Kikapcsolódásként továbbá (a változatosság jegyében és a lapok forgatagában) jópofa kártyajátékokban is elmerülhetünk, melyekben akár más játékosokkal is összecsaphatunk.

A Voice of Cards: The Isle Dragon Roars alapvetően egy roppant ötletes, és gyönyörűen illusztrált lapok sokaságával életre keltett alkotás, ami tényleg egy magával ragadó asztali szerepjáték hatását kelti. A látvány és a hangulat mellett a karakterek sokszínűségére és a harcok felépítésére sem lehet panaszunk, bár előbbiek sajnos egy idő után kissé ellaposodnak, és a köztes események is gyakran ismétlődnek. Az alapötlet azonban jó, és még ha nem is sikerült kifejezetten változatosan kitölteni az adott keretet, így is kellemesen el lehet szórakozni vele.