A Warhammer 40K sötét és véres jövőképének üde színfoltját jelentik az orkok, akik szó szerint gomba módjára szaporodnak, puszta hittel működtetik fegyvereiket, és úgy alapvetően némi morbid humort csempésznek a negyvenegyedik évezred háborútól zajos világába. Épp ezért érthető, hogy miért kapták fel sokan a fejüket, mikor a Phosphor Game Studios bejelentette, hogy következő játéka, a Dakka Squadron, a zöldbörű vadászpilóták életébe enged majd betekintést. És bár a végeredmény elég fapados lett, a rajongóknak azért így is erősen ajánlott vétel.
Dakkas in da sky!
Alapjait tekintve a Dakka Squadron egy végtelenül egyszerű, már-már primitív repülőszimulátornak mondható, ahol minden küldetés azzal telik, hogy egy meglehetősen szűk pályán röpködünk körbe-körbe, és bőszen lelövünk mindenkit, akit a számítógép kiemelt célpontnak jelez, miközben a fülesünkben dübörög az egyszerű rockzene. A legtöbb misszió 10-20 perc alatt gond nélkül letudható, és bár a fejlesztők azért próbálták mindezt feldobni a különféle részfeladatokkal (sokszor például társainkat is meg kell védenünk), a végeredmény így is hamar vad monotonitásba csap át.
A helyzeten nem segít az sem, hogy ellenfeleink valami veszett ostobán tudnak viselkedni. A legtöbb ellenséges vadász nem is próbál ránk tapadni vagy manőverezni, hanem csak repkednek néhány előre rögzített útvonalon, aztán pedig felrobbannak, mikor sikerül leszednünk őket. Ez a nagyobb összecsapások káoszában annyira még nem is zavaró, viszont amikor egy-egy főellenféllel kerülünk szembe, akit azért nem két pillanat leszedni, hamar fel fog tűnni, hogy célpontunk a világ minden kincséért sem térne le jól bejáratott útvonaláról.
I’m da bestes!
A fentiek fényében könnyen úgy tűnhet, hogy a Dakka Squadron egy abszolút felejthető alkotás, ami mindenféle pozitívum nélkül süllyed a középszerűség mocsarába, ez azonban szerencsére egyáltalán nincs így. A Phosphor Game Studios ugyanis valami zseniálisan adja vissza a Warhammer 40K-univerzum orkjaira jellemző, sokszor morbid, sokszor erőszakos humort, ami valósággal süt a játék minden részéből, legyen szó az átvezetőkről, a küldetések közben elhangzó szövegekről, vagy magáról a történetről.
Az pedig külön dicséretes, hogy a Dakka Squadron gyakorlatilag egy az egyben az orkok sajátos angolján íródott, avagy az olyan szakkifejezésekre, mint a dakka, a gitz vagy a mek, érdemes rákeresni, nehogy véletlenül emiatt lemaradjunk a történet valamelyik csavarjáról. A remek szövegekhez pedig remek szinkron társul, ami szintén sokat segít azon, hogy valóban egy ork vadászpilótának érezzük magunkat. Mondjuk, a szövegek terén némi változatosság nem ártott volna, mert így hősünk az egész kampány alatt pár sort ismételgetnek, ami a végére már kicsit zavaró lesz.
Dakkajet Wiv da Rokkits
A Dakka Squadron másik nagy pozitívuma az orkos hangulat mellett gépeink testreszabásának a lehetősége. Ahogy haladunk előre a kampányban, úgy oldjuk fel egymás után az újabb és újabb repülőket, melyeket aztán a küldetések között kedvünkre bütykölhetünk a hangbárban. A különféle fegyvereket, páncélokat és egyéb extrákat szintén a missziók során oldhatjuk fel, az pedig hatalmas pozitívum, hogy minden változtatás meg is látszik a gépünkön, így tényleg alaposan a képünkre formálhatjuk a rendelkezésünkre álló vadászokat.
Lehetőségünk van továbbá a repülő színének változtatására is, azonban nem árt figyelni, ez ugyanis egyáltalán nemcsak egy egyszerű kozmetikai elem. Az orkok világában minden árnyalat más tulajdonságokkal rendelkezik, ami erősen befolyásolja gépünk tulajdonságait: a sárga vadászok például többet sebeznek, a feketéknek több az életereje, a pirosak gyorsabbak bárkinél, a lilák pedig a lopakodásban kiválóak, hiszen mindenki tudja, hogy az a legdiszkrétebb szín.
Da Boyz are comin’
Ha pedig meguntuk az egyjátékos kampányt, várt ránk a Dakka Squadron multija, ahol akár hatvanan is egymás torkának eshetünk a hagyományos Deathmatch szabályai szerint. Azonban nem árt, ha erősen visszafogott elvárásokkal vágunk neki ennek a játékmódnak, az alacsony játékosszám miatt ugyanis a legtöbb összecsapást jó eséllyel javarészt botok ellen fogjuk játszani, ami azért, valljuk be, nem feltétlen az igazi.
No humies allowed!
Mindent összevetve a Warhammer 40,000: Dakka Squadron egy nagyon kettős alkotás, melyen eléggé érződik, hogy a fejlesztők a legtöbb pénzt jó eséllyel a hivatalos Warhammer licencre költötték. Egyrészt maga a játékmenet valami elképesztően fapados, ahogy az ellenfelek mesterséges intelligenciájára is ráfért volna még egy alapos finomhangolás, ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a Phosphor Game Studios programja valami félelmetes precizitással hozza az orkos humort és hangulatot, valamint a vadászgépek testreszabása is elég jópofa.
Épp ezért, ha valaki egy tartalmasabb és összetettebb repülőgép-szimulátort keres, valószínűleg jobban jár, ha a Star Wars Squadronst vagy az Everspace 2-t húzza be az elmúlt hónapok terméséből, ha viszont bejönnek a Warhammer 40K orkjai, akkor a relatív alacsony pontszám ellenére is nyugodtan csapjatok le a Dakka Squadronra, hisz ez a játék nagyon érezhetően a zöldbőrűek rajongóinak készült.
