A holland Total Mayhem Games 2017-ben indította útjára a We Were Here-sorozatot, egy ingyenes pilot képében, amit aztán követett a We Were Here Too és a We Were Here Together. Most pedig befutott az újabb rész, a We Were Here Forever, amiben nekünk és egy társunknak, aszimmetrikus feladványokat teljesítve, Castle Rockból kell kijutnia.

Törjük a fejünket

Fontos tudni, hogy a We Were Here-sorozatot összeköti egy laza sztori, szóval egységes szériáról van szó. Ugyanakkor az új felvonás élvezeti értékéből semmit sem von le, ha nem ismerjük az előző rész történetét, vagy csak utánaolvastunk, ugyanis ebben a játékban a lényeg a fejtörőkön van.

Ahogy azt fentebb említettem, a program aszimmetrikus rejtvényekre épít. Ez annyit tesz, hogy a két játékosnak fenemód össze kell dolgoznia, ha végig akarják magukat küzdeni a 10-12 órát felölelő játékon (persze a játékidő nagyban függ attól, hogy milyen gyorsan oldjuk meg feladványokat). A puzzle-k pedig rendkívül változatosak, egyaránt építenek a logikára, a megfigyelő képességre és persze a kommunikációs készségre. Például megeshet, hogy az egyik játékosnak végig kell vezetnie a másikat egy útvonalon úgy, hogy az, aki előre halad, semmit sem ismer.

Ebből már kiderülhetett, hogy a két játékos az esetek nagy többségében egymástól elszeparáltan játszik. És bizony, a fejtörők nehezek, de logikusan felépítettek, szóval nem lehetetlen megoldani őket. Ugyanakkor, ha elakadnánk, három-három tippet kérhetünk a programtól, amik segíthetnek. Ezek persze nem adják a kezünkbe a megoldás kulcsát, de elirányítanak a megfejtés felé. Nagyon hasznosak tudnak lenni, mégsem ölik meg a játékélményt.

Ami viszont olykor-olykor szabályosan lemészárolja azt a bizonyos élményt, az az elakadás. Mert sajnos tippek ide vagy oda, van olyan feladvány, ami kifog az emberen. A jobbik eset az, ha mindkét fél egyszerre torpan meg, mert akkor van még tennivaló. De amikor csak az egyik játékos nem találja a megoldást, míg a másik rá vár, na, az idegtépő. Főleg, mert a várakozó fél nem tud segíteni, hiszen semmit sem, vagy csak nagyon keveset lát abból, amivel a partnere szembesült. Ilyenkor jön jól, ha haverral ültünk le a játék elé, mert ideig-óráig legalább elszórakoztathatjuk egymást… Vagy egymás idegeire mászhatunk, habitustól függően. Egy biztos, a játék ilyenkor teszi igazán próbára a barátságokat.

A puzzle-ök megoldásán túl amúgy akad még egy-két mókás játékelem. Ezek ugyan nem szolgálják az előrehaladást, de segítenek kicsit ellazulni, ha már azon tanakodunk, hogy vajon a monitorból kikandikálva hogyan nézne ki a billentyűzet. Ezek amúgy elég egyszerű, de humoros dolgok, például trollkodhatunk a társunkkal, vagy vicces eseményeket előidézve szabotálhatjuk ténykedését.

Kellemes, de észbontó

A We Were Here Forever remekül folytatja elődei hagyományát, úgy, hogy igazából semmi tényleges újdonság nincs a játékban, csak a helyszín más. Persze nyilván a feladványok is újak, csupán arra célzok, hogy a készítők még így, a sokadik résznél sem fogytak ki az ötletes fejtörőkből. Ennek hála a We Were Here Forever egy nagyon szórakoztató játék lett, legalábbis, ha jó partnert választunk magunknak. Bár lehetőség van random emberrel összeállni, mégis, ez a program csak akkor villantja meg igazi értékét, ha olyasvalakivel ülünk neki, akit ismerünk és akivel össze tudunk dolgozni.