Egy kicsit mindig értetlenül álltam a pankráció előtt, mert sosem fogtam fel, hogy mi lehet olyan hihetetlenül izgalmas egy előre megírt forgatókönyv szerint zajló sporteseményben, ahol nemcsak az eredmény előre lezsírozott, de még az egymást követő mozdulatok is jól begyakorolt koreográfiára épülnek. Félreértés ne essék, baromi jól néz ki, amint egy 120 kilós fickó a ring köteléről a másik szerencsétlen, földön fekvő nyakára ugrik térddel, de azért mégis…
A válasz pedig egyszerű: a pankrációt nem sportként, hanem show-műsorként kell nézni, és akkor máris egészen más a helyzet. Itt is megvannak a fedhetetlen jó és az utálható gonosz szereplők, a hol jobb, hol gyengébb cselekményszálak, mindezek pedig remekül kidolgozott és élőben előadott harci jelentekkel bolondítva, csak néha a lábtörések valódiak. Ez a profi és egyáltalában nem veszélytelen operettbunyó pedig hatalmas tömegeket vonz -- mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a THQ gondozásában évről évre megjelenik az aktualizált játékverzió, ami általában igen szép példányszámban lel gazdára a rajongók körében. Nem is csoda, hiszen a WWE-széria (leánykori nevén SmackDown vs. Raw) eddigi is igyekezett a leghűebben visszaadni a pankráció esszenciáját, erre pedig az idei kiadás rápakol még egy lapáttal, így a műfajt kedvelők az eddig talán legjobb ilyen témájú játékot vehetik kezükbe. Más kérdés, hogy azért így is akadnak hiányosságok, amiket még a látványos show-elemek sem tudnak eltakarni.
A bőség zavara
Hogy mennyire nevezhető rétegjátéknak egy olyan cím, amit milliók játszanak világszerte, jó kérdés, az viszont bizonyos, hogy aki életében először vág bele egy WWE kiadásba, az már a menürendszernél elkeveredhet, hiszen elképesztő mennyiségű opció kínálkozik. De nemcsak a választék zavarba ejtő, hanem a sajátos pankrátorszlengben megfogalmazott menüpontok is, így a WWE világában járatos játékosok jelentős előnyben lesznek az elején.
Némi játéktapasztalat a ringben ugyancsak elkél majd, ugyanis a Predator Engine 2.0 révén újabb 300 elemmel gazdagodott a pankrátorok mozdulatainak már eddig is tekintélyes száma. Rengeteg speciális támadást vethetünk be a mérkőzések alatt, a látványos és brutális animációk pedig könnyedén előcsalogathatók, nem kell hozzájuk agyzsibbasztó gombkombinációkat bemagolni. Újdonságot jelent, hogy a környezet már nagyobb szerepet játszik az adok-kapokban, ugyanis mostantól nemcsak a ring körül heverő székeket, létrákat, lépcsődarabokat használhatjuk fegyverként, hanem lehetőségünk lesz ripityára törni a kommentátorok pultját, az ellenfél koponyájával bezúzni a közönséget elzáró barikádot, vagy éppen összedönteni a ringet egy-egy súlyosabb támadással. A küzdelem így élvezetes és sokszínű, a látványról már nem is beszélve.
Hoztam is ajándékot, meg nem is
A verekedés mechanikája sokat nem változott a tavalyi kiadáshoz képest, egy-két apró újítást leszámítva (pl. a kontratámadásoknál felvillan egy ikon, hogy mikor kell pontosan elindítanunk a mozdulatot, illetőleg röptében leüthetjük az ellenfeleket), csak némi dinamikai változás fedezhető fel benne. Ugyanez érvényes a fizikára is, mely a karakterek súlyelosztásában precízebb lett (pl. nem emelhetjük fel a nálunk kétszer nagyobb ellenfelet), ám a ringen kívüli tárgyak esetében még mindig elképesztően gyatra. További rossz hír, hogy a grafikán csak szolid polírozás érezhető, és bár tagadhatatlanul szebben dagadnak a nyaki ütőerek és a mellizmok idén, azért ráférne már egy tisztességes újraépítés a játék ezen részére, főként a szögletes frizurákat, az élettelen arcokat és a kisebb-nagyobb bugokat elnézve.
Összességében mégis minden eddiginél autentikusabb hangulattal találkozhatunk a WWE '13-ban, nem kis részben a WWE Live opciónak köszönhetően, ami a teljesen felújított video- és audioszekciót foglalja magába. A közönség őrjöngését és a ring hangjait valódi WWE-eseményeken rögzítették, a kommentár pedig kiegészült eredeti felvételekkel, igaz cserébe nem minden esetben követi a valódi történéseket. Az új kamerakezelés kissé felemás lett: a televíziós közvetítések minőségét idézve a mérkőzésfordító akciók során a lehető leglátványosabb szögekből, ráközelítve, többször visszajátszva élvezhetjük ki a brutális megmozdulásokat, ami látványosnak tényleg látványos, csak sokszor teljesen megkavarja a térérzékelésünket, és így nehéz egyből visszarázódni a mérkőzés folyamába. Szerencsére ez a fajta kameramozgás nem kötelező, csak választható elem, a beállítások között bármikor kikapcsolható.
Dicső múlt, biztató jelen
A bemutatómérkőzések között a szokásos felhozatallal találkozhatunk, az egy az egy elleni összecsapástól kezdődően a csapatmeccseken keresztül egészen a 40 fős royal rumble-ig bármit kipróbálhatunk, így összeszámolni is nehéz volna a különféle mérkőzéstípusokat. Ahogyan a játékban felbukkanó pankrátorokat is, hiszen összegyűlt a szakma színe-java, és több mint száz szupersztár közül válogathatunk, akik között nemcsak a dívák, hanem olyan legendák is helyett kaptak, mint Stone Cold Steve Austin vagy éppen Bret Hart. Ez a szám pedig a fizetős DLC karakterekkel, illetőleg a játék speciális kiadásaiban feltűnő harcosokkal (pl. Mike Tyson) még tovább bővíthető.
Ami a további játékmódokat illeti, a Universe menüpont alatt a WWE 12-ben megismert karriermóddal találkozhatunk, melyben több WWE-s szezont verekedhetünk végig, alakítva közben a hivatalos programot, a résztvevőket, a cselekményszálakat, de akár a szövetségek alakulását is. Ennél sokkal nagyobb izgalmakat a precízen működő, ám kissé egyhangú online játéklehetőségek sem rejtenek magukban, nem úgy a vadonatúj Attitude Era.
Tavaly a híres pankrátorok karrierjét végigkövető Road to Wrestlemania remek ötlet volt, ám sajnos a feladatok és mérkőzések kusza rendszere tönkretette az élményt. Az idei Attitude Era azonban most kárpótolja a rajongókat, hiszen egy sokkal jobban felépített, és igencsak izgalmas egyszemélyes hadjáratban vehetünk részt, ahol a késő kilencvenes évek legemlékezetesebb mérkőzéseit verekedhetjük végig olyan félistenek bőrében, mint Stone Cold Austin, The Rock vagy éppen Shawn Michaels. 1997-ben kezdjük meg a WWE szervezet hat fejezetre tagolt történetét, mikor a rivális pankrátor liga, a WCW hétfő esti műsora alaposan megcsappantotta a nézettséget, így a WWE vezetőinek muszáj volt lépnie, hogy a show ne kerüljön a süllyesztőbe. Ekkor lépett színre a később ikonikussá vált pankrátorok egész sora, mi pedig őket irányítva élhetjük újra a sportág és a WWE történetének meghatározó pillanatait, miközben a nézettségi mutatókat is egyre feljebb tornázzuk. A mérkőzések fő célja mellett (amit általában az adott bunyó megnyerése jelent, vagy éppen az ellenfelek bizonyos fokú eltángálása) történelmi feladatokat is teljesíthetünk, vagyis megpróbálhatjuk minél pontosabban újrakreálni az egyes elhíresült meccsek eseményeit. Ilyen történelmi célból egy-egy bunyónál több is akad, például feszítéssel kell pontot tennünk a küzdelem végére, fejbe kell vernünk a ringen kívül egy székkel Undertakert, vagy le kell hajítanunk Mankindot a Hell in a Cell ketrecének tetejéről. Ezek nem feltétlenül teljesítendőek, alakíthatjuk a verekedést a saját szánk íze szerint, azonban rengeteg lelakatolt jutalmat (eredeti videók, temérdek kép és achievement) nyithatunk ki a meccsek mind pontosabb újrajátszásért.
Mindent egybevetve korrekt programot kapnak idén a pankráció rajongói, amit a kopottas külső ellenére sikerült rengeteg minőségi tartalommal megtölteni, ráadásul az új Attitude Era móddal még egy tisztelgés is belefért a WWE széria dicső múltja előtt. Reméljük 2013-ban már inkább a jövő felé fordulnak a THQ-nál, és alapjaitól gondolják újra a sorozatot, mert nagyjából ez a maximum, ami kihozható ezen keretek között.
