Tesztek

A Square Enix sem szeret lemaradni a játékiparon végigsöprő trendekről. A felújítás-karavánra már többször is jegyet váltottak, most pedig a Final Fantasy X/X-2 duó indul ismét útjára. A PS3- és PS Vita-felújítások után PS4-re is megjelent a masszív JRPG-csomag.

Rájár a rúd a Square Enixre és a Final Fantasy sorozatra. A japán szerepjátékok egykori királya megsínylette az előző konzolgeneráció-váltást, és a sokaknak csalódást okozó Final Fantasy XIII fogadtatását mind a mai napig nyögik – most mégis egy ahhoz a mitológiához tartozó Final Fantasy érkezett.

Hiába volt rá egy csomó ideje, a Square Enix harmadjára sem tudta gatyába rázni a Final Fantasy XIII-sorozatot, így a leköszönő konzolok JRPG-s hattyúdala egy ötletekkel teli, de zavaros és sokszor megmagyarázhatatlan játék köntösét öltötte magára.

Az utóbbi időben igencsak el vannak kényeztetve a Final Fantasy-rajongók, hisz sorra jelennek meg az egymásba szövődő, illetve egymástól független epizódok. Második részek, folytatásos előzmények, utólagos kiterjesztő részek. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy gúnyolódom, szögeztessék le valami: életem első függőséget okozó játéka a Final Fantasy 7 volt. Aztán a 8... A többiről anyukámat ne kérdezzétek.

A Final Fantasy XIII-2 előtt nagy feladat áll, hisz vissza kell állítania a sorozat megtépázott jó hírét. Vajon sikerülhet ez egy folytatásnak?

Szögezzük le az elején: az FF7 nemcsak korának, minden időknek az egyik legjobb, leghangulatosabb játéka volt. Aki ezzel nem ért egyet, azt biztos nem villanyozza fel a hír, hogy végre megjelent angolul is a hivatalos előzmény, a PSP-re elkészült Crisis Core. Mindenki más, rendes ízléssel rendelkező egyén viszont örömódákat énekelhet, kicserélheti a füstölőket a házi szentélyben, és kivehet pár nap szabadságot – mert imáink meghallgattatásra találtattak, és a Crisis Core nagyszerű lett.

A kínai éttermek népszerűségének alapvető indoka (az „öt dollárért menüt” kapsz jellegen túl), hogy a legtöbb amerikai unja a hamburgert. Mi magyarok meg a pörköltet. A Neverwinter Nights eladási adatai és az Atari jelenlegi anyagi helyzete azt mutatja, hasonlóképpen unjuk a Forgotten Realms kipróbált és ismerős ízvilágát, Tamriel világában gasztro-orgazmusunk pedig fokozhatatlanul a csúcsára hágott. A Gothicban a kiszolgálás újabban annak ellenére tovább romlott, hogy ott aztán sohasem a vendég volt az első, és mindig lehetett egy-két legyet vagy bogarat találni a levesben. Kóstoljunk meg hát valami egészen újat, üljünk be egy olyan helyre, amelyikről eddig csak konzolos újságok étterem rovatai áradoztak, ahova a nem fapados ízléssel megáldott gamepados gamerek járnak...