New Super Mario Bros. U
Nincs új Nintendo konzol Mario nélkül, és a japán cég legnépszerűbb játékhőse természetesen nem hagyhatta ki a Wii U megjelenését sem. Megérkezett a New Super Mario Bros. U, ami inkább szép, mintsem forradalmi.
Nincs új Nintendo konzol Mario nélkül, és a japán cég legnépszerűbb játékhőse természetesen nem hagyhatta ki a Wii U megjelenését sem. Megérkezett a New Super Mario Bros. U, ami inkább szép, mintsem forradalmi.
Vannak játékok, amik soha nem avulnak el. Igen, ritka jelenség ez, ám nem példa nélküli: gondoljunk csak a Doomra, ami 1993 óta ugyanolyan élvezetes, vagy a Super Mario Bros. 3-ra, melynek utolsó világa még most is megizzaszt, de valahogy képtelenek vagyunk félbehagyni. Azt lehetetlen előre megjósolni, hogy mely játékok lesznek örök darabok, főleg mostanában, mikor szinte csak folytatások uralják a AAA-piacot. A GTA-kkal viszont a Rockstar eddig egyszer sem lőtt mellé, és bár a GTA III kissé megkopott 2012-re, a Vice City bűntől ragacsos cukormáz-városa most is legalább annyira vonzó, mint tíz évvel korábban -- pláne, hogy ma már az egész elfér a zsebünkben, így a hideg téli buszozások során is kijut a karibi hangulatból.
Kezdetben nem volt számítógép. A világ kietlen és üres vala. Aztán magyar közreműködésnek hála létrejött a komputer. Vele együtt megszülettek a platformjátékok. Játékgépekkel születtek, és velük is halnak meg. Super Mario, Donkey Kong. Klasszikusok. Felnőni melléjük embert próbáló feladat: vagy hihetetlen profizmus szükségeltetik, vagy valamelyik remekmű készítésénél asszisztáló alkotó áldásos tevékenysége. A Super Meat Boyt „elkövető” indie-fejlesztőcsapat még az első ikszét is csak távolról szemléli, mégis a játékukkal eltöltött idő alatt nem csupán a Mario szót felejtettem el majdhogynem, de olyan alapvető dolgokról is megfeledkeztem, mint a begörcsölt ujjaim, vagy a pixeldús grafika hiánya.
Ahogy Japánban ismerik, a Mario & Luigi RPG-széria harmadik, legnagyobb sikert arató része hű maradt elődeihez, ám még élvezetesebb tálalásban tárja elénk egyedi harcrendszerét és a Mario-játékokból ismert különleges világot.
Mindannyiunknak van elképzelése, hogy miről van szó, ha egy kritikusok által lebecsült játék eladásai a csillagos egeket ostromolják, és ezek legtöbbször elég lesújtóak a produktumra nézve. Nem véletlen ez, hiszen általában rég kifáradt sorozatok utolsó utáni tagjairól vagy olcsó filmadaptációkról van szó, egyszóval olyan játékokról, amiket a doboz, pontosabban az azon olvasható cím ad el. A Mario Kart sorozat legújabb tagja több szempontból is megfelel ennek az elképzelésnek, ám vannak jelek, amik arra utalnak, hogy mégis inkább a szabályt erősítő kivételről van szó. A játékos fórumokon a megjelenés óta óriási a nyüzsgés körülötte, bajnokságok önszerveződnek, bonyolult kezelésük miatt méltán utált Friend-kódok cserélődnek és bármelyik napszakban lehet találni versenyt online, amely ha viszonylag kevés játékossal indul is, hamar a maximumra duzzad a résztvevők száma. Valószínűsíthető tehát, hogy a játék doboza mégsem porosodik az idők végezetéig a polcon a Happy Meal játékok és plüssfigurák között az idők végezetéig. De miért?