Tesztek

A Crytek elkészítette a hatalmas sikerű Crysis remastered kiadását, a kérdés már csak az, hogy vajon mennyi szükség volt erre?

Róma lángokban, és csak te mentheted meg! A német Crytek végre vette a bátorságot, és csinált egy játékot, aminek nincs Crysis a címében, ráadásul most nemcsak a látványt sikerült eltalálniuk, de valami csoda folytán a történet és a tartalom is a helyén van.

Meg kell hagyni, néha jól esik elszakadni a 3 DVD-n terpeszkedő szuperprodukcióktól, és kipróbálni valami egészen apró, új játékot. Főleg akkor esik jól ez a szakítás, ha az a bizonyos játék, ami miatt otthagyjuk, mondjuk a Crysis 3-at, huzamosabb ideig képes lekötni minket. A Dungeonland pont ilyen.

„A Crysis 3 megolvasztja a PC-teket!” – ígérte Cevat Yerli tavaly augusztusban, az úriember pedig tartotta is a szavát, a széria záróakkordja ugyanis észvesztően gyönyörű és észvesztően gépigényes lett. Kár, hogy a fentieken túl semmi mást nem tud felmutatni, ami kiemelné az átlag-FPS-ek tömegéből.

A Digital Extremes, valamint a Kaos Studios fejlesztőcsapatok nevei ismerősen csenghetnek azoknak a Battlefield-játékosoknak, akik már a kezdetek óta nyomják az ipart. Az előbbi stúdió már régóta próbálkozik akciójátékaival betörni a komoly konkurenciával telített piacra, legutóbbi szoftverükre, a Dark Sectorra pedig egy rossz szavunk sem lehetett, az utóbbi pedig egy nagyon népszerű modot tett le az asztalra a Battlefield 2142 alá, Desert Combat névvel. Most viszont úgy tűnik, kemény fába vágták a fejszéjüket, hiszen legújabb alkotásuk olyan játékokkal igyekszik felvenni a versenyt, mint a Modern Warfare 2 vagy a frissen megjelent második Crysis-epizód. Az igyekezet dicséretes, ám a Homefront hamar elvérzik a küzdelemben, ugyanis egy hatalmas seb tátong a program oldalán.

Egy percig sem volt kérdéses, hogy elődjéhez hasonlóan a Crysis 2 is iránymutató (és álleejtő) grafikával felvértezve érkezik PC-nkre -- az azonban már sokkal inkább, hogy a Crytek többi játékával ellentétben vajon képes lesz-e megszabadulni a techdemó jelzőtől, és nem csak vizuális adottságai késztetik elégedett csettintésre az embert...

Tavaly ilyentájt került forgalomba az EA Crysis című játéka, ami a Call of Duty 4-gyel történő egyidejű megjelenése miatt korántsem kapott olyan figyelmet, mint amit megérdemelt volna. A szerintünk méltatlanul elhanyagolt játéknak most befutott a folytatása, amely kategóriájában ezúttal sokkal jobb eséllyel pályázhat az év legjobb FPS-e címre.

Minden idők leggyönyörűbb játékáról cikket írni már önmagában is megtiszteltetés. Nem beszélve arról, ha a látványt sikerül olyan körítéssel tálalni, mint a Crysis esetében. A játék megjelenése óta sikert sikerre halmoz. Kimagasló értékelésekkel nyitott, majd ahogyan szépen lassan lenyugodtak a kedélyek, úgy derült fény pár hiányosságára is. De mindezek ellenére még így is az év egyik legkiemelkedőbb alkotásáról beszélünk, amit minden bizonnyal sokáig emlegetnek majd etalonként más szoftverekkel szemben.