Vannak olyan játékok, amiket senkinek nem kell bemutatni, ugyanis jó eséllyel még az is hallott róluk, aki amúgy nem követi olyan nagy figyelemmel az iparág híreit, a Crysis pedig tipikusan ilyen cím. A Crytek 2007-es alkotása ugyanis kinézetével annak idején bőven meghaladta a korát, gyönyörű grafikájának (és brutális gépigényének) hála pedig hamar mém lett belőle, a hardvereknek például sokáig az volt a legfontosabb paraméterük, hogy képesek-e futtatni.

Épp ezért érhető, hogy miért kapták fel olyan sokan a fejüket, mikor a fejlesztők elkezdtek rá utalgatni, hogy lehet, felújítják az immár 13 éves játékot. És bár elsőre nagyon úgy tűnt, hogy csak egy vaskosabbra sikerült április elsejei tréfáról volt szó, a Crytek végül elárulta, hogy nagyon is komolyak a szándékaik, és tényleg érkezik a Crysis Remastered, PC, PS4 és Xbox One mellett ráadásul Nintendo Switchre is. A rajongók öröme azonban csak addig tartott, amíg meg nem látták, hogy fog kinézni ez az újrahangszerelt kiadás.

Pár héttel a tervezett megjelenés előtt ugyanis kiszivárgott a játék egyik trailere, melyen látszott, hogy a Crysis Remastered bizony elég keveset változott az alapjátékhoz képest. A rajongók felhördülését látva a Crytek érthető módon villámgyorsan a debütálás elhalasztása mellett döntött, így a Crysis Remastered nyár helyett csak szeptember 18-án jelenhetett meg. De vajon megérte rá ennyit várni?

Lingshanon a helyzet változatlan

A Crysis Remastered sztorija természetesen nem változott, így ezúttal is a fiktív Lingshanra látogathatunk el, ahol amerikai régészek dolgoztak néhány igencsak különös lelet feltárásán, egészen addig, amíg az észak-koreai hadsereg Ri-Chan Kyong tábornok vezetésével el nem foglalta a szigetet, túszul ejtve a tudósokat. Az amerikai kormány pedig természetesen nem tűrheti ezt a tiszteletlenséget, így kiküldik a Delta Force egy speciálisan felszerelt osztagát, hogy tegyen rendet, és szerezze vissza a tudósok leleteit, melyek állítólag az egész emberiség sorsát megváltoztathatják.

A Raptor osztag az amerikai hadsereg kőkemény veteránjaiból áll, akik a legjobb felszerelés mellett egy kísérleti stádiumban lévő nanoruhát is kapnak. Ez a ruha képes megsokszorozni viselője erejét és gyorsaságát, sőt ha arra lenne szükség, rövid időre akár láthatatlanná vagy két lábon járó tankká is változtathatja a katonákat. Azonban alig érnek földet, a Raptor osztag emberei egyből kénytelenek rádöbbenni, hogy nanoruha ide vagy oda, ezen a szigeten bizony messze nem ők a csúcsragadozók…

Újabb mérföldkő?

De hagyjuk is a Crysis Remastered sztoriját, hiszen ezt valószínűleg a legtöbben amúgy is ismerik, és térjünk rá a kérdésre, ami egy ilyen felújítás esetén mindenkit foglalkoztat, nevezetesen arra, hogy vajon hogyan néz ki a játék? Erre pedig a rövid válasz az, hogy természetesen jobban, mint a 2007-es eredeti, azonban így sem állít fel új mérföldkövet a grafika terén, mint azt az alapjáték tette a maga idejében.

Kicsit részletesebben is kifejtve, a Crysis Remastered kapott egy elég alapos ráncfelvarrást, ami meg is látszik rajta. Sokkal szebbek lettek például a fények, illetve a ray tracingnek hála a visszaverődő és tükröződő felületek is jelentős javuláson mentek át (az egész Remastered-kiadásban talán a víznél a legszembetűnőbb ez a változás). Ezen túl az egyes tájak és helyszínek is részletgazdagabbak lettek, illetve az átvezetők során a karakter is sokkal jobban néznek ki, mint 2007-ben.

Azonban míg a grafika javult, ugyanezt sajnos nem lehet elmondani az optimalizálásáról. A játék például alig indul el Xbox One X-en a bekapcsolt ray tracing mellett, és PC-n sincs kolbászból az a bizonyos kerítés. A Crysis Remasteredben például helyet kapott (inkább csak poénból) egy Can It Run Crysis? névre keresztelt mód, amiben végtelen a renderelési távolság, azaz minden környezeti elem azonnal maximális részletességgel jelenik meg, ezzel pedig a frissen debütált RTX 3080-nak is meggyűlik a baja, de visszafogottabb grafikai beállítások mellett sem egyszerű tartani a 60 fps-t.

Ez pedig javarészt annak köszönhető, hogy a Crysis Remastered megörökölte az eredeti Crysis egyik legnagyobb optimalizációs hibáját, avagy a felújított verzió is a processzorunk egyetlen magját szereti csak terhelni. Ennek megfelelően pedig nincs olyan modern rendszer, ami magas grafikai beállítások mellett stabilan tudná hozni a 60 fps-t, hacsak nem vesszük számításba az Intel legbrutálisabb processzorait, amiket a biztonság kedvéért még túl is hajtunk. Épp ezért a Crysis Remastered, bár grafikailag nem olyan mérföldkő, mint elődje, pont ugyanúgy eszi a vasat, mint a 2007-es játék.

Továbbá a Crysis Remastered kicsit bugosabb is, mint elődje volt. A lelőtt katonák teste például néha elég érdekesen ráng a halál után is, de az sem számít ritka jelenségnek, ha belelógnak egy-egy szétrombolt tereptárgy darabjaiba. Szintén az ellenséges katonák viselkedésénél érdemes megjegyezni, hogy az MI sincs a helyzet magaslatán: ellenfeleink hajlamosak beragadni a szűkebb szobákba vagy bunkerekbe, néhol pedig csak állnak és merednek egy irányba, ránk pedig maximum akkor reagálnak, ha párszor eltaláljuk őket.

Szabadság, szerelem

Azonban a Crysis annak idején messze nem csak gyönyörű grafikája miatt lett akkora siker, a játék ugyanis sok más szempontból is kifejezetten jól sikerült, ahogy arról ebben a múltidéző cikkünkben is írtunk. Ezek a remek megoldások pedig egyrészt nagyon jól öregedtek, másrészt pedig az újrahangszerelt kiadásban is visszaköszönnek, így ingadozó fps, bugok és brutális gépigény ide vagy oda, a Crysis Remastered pont ugyanolyan piszok szórakoztató játék, mint anno az elődje is volt.

Ebben pedig kulcsszerepet játszik a szabadság. A Crysis ugyanis nem egy cső-FPS, helyette nagyobb, nyitott, szabadon bejárható térképeket kapunk, ahol a gép megjelöli, hogy épp merre található az elsődleges feladatunk, azonban az, hogy odáig hogyan jutunk el, és hogy magát a feladatot hogyan oldjuk meg, már rajtunk áll. Ha akarjuk, előkaphatjuk a legnagyobb fegyvereket és ruhánkat páncél módba kapcsolva végigzúzhatunk a pályán, de az is járható út, ha az időszakos láthatatlanság segítségével vadászhatjuk le egyesével a koreaiakat.

Ez az egyszerű, de nagyszerű recept pedig a mai napig tökéletesen működik. Nincs is szórakoztatóbb érzés a világon, mint azt próbálgatni, hogy a ruhánk képességeit kihasználva hányféleképpen közelíthetünk meg egy ellenséges támaszpontot, ahogy az sem vesztett a varázsából, mikor különféle tereptárgyakkal vagy épp egyenesen csirkékkel dobáljuk agyon a jobb sorsra érdemes koreai kommandósokat.

Szintén erre a szabadságra játszik rá, hogy fegyvereinket továbbra is szabadon és menet közben alakíthatjuk, így például a SCAR-ból, amivel kezdünk, ugyanolyan könnyen faraghatunk gépkarabélyt, mint halk mesterlövészpuskát. Végeredményben pedig ez a szabadság a Crysis Remastered legnagyobb erőssége: ha akarjuk, teljesen komolyan vehetjük a játékot, de akkor sincs nagy gond, ha pár percig (vagy óráig) csak csirkéket meg békákat dobálnánk benne.

Ajánlott, de nem mindenkinek

Mindent összevetve a Crysis Remastered eléggé felemásra sikeredett. Maga a játék a nyitott tereivel és a többféleképp megoldható szituációival továbbra is nagyon szórakoztató, és akár többször is végigvihető alkotás, azonban grafikailag nem olyan nagy előrelépés, mint anno elődje volt, a Crytek fejlesztőinek ráadásul az optimalizáción sem sikerült túl sokat javítani.

Épp ezért a Crysis Remastered kicsit indokolatlan felújításnak érződik, ami elsősorban azoknak lehet jó vétel, akiknek nincs meg az eredeti. Az Epic Store kínálatában például 8280 forintért kínálják, ami több mint jó ajánlatnak mondható, de csak akkor, ha az eredetiről anno lemaradtunk. Mert őszintén, a Crysis Remastered nem érződik akkora technikai ugrásnak a "sima" Crysishoz képest, hogy megérje beruházni rá, ha megvan a 2007-es verzió is.