Tesztek

A Remedy Entertainment 2001-ben robbant be a TPS játékok piacára, ahonnan a csapat máig nem tágít. Komoly sikerre volt szükségük, hogy olyan stabil gyökeret verjenek TPS kategória berkein belül, ami megóvja őket a játékipar legnagyobb fenyegetésétől (és egyben legnagyobb erényétől), a változás viharos szelétől, mely időnként váratlanul söpör el egy-egy játékfejlesztő csapatot. Szerintem senkinek sem újdonság az, hogy ezt az átütő - és kiérdemelt - sikert egy megkeseredett, háromszázhatvan fokban ólmot szóró (ex)zsaru, bosszúvággyal és konspirációval átitatott, vérgőzös története hozta el, melynek címe - és egyben főhősének becses neve - Max Payne.

2003-ban elég sok mára már klasszikussá vált játék jelent meg. A teljesség igénye nélkül hadd említsek párat: Prince of Persia: The Sands of Time, Max Payne 2, Jedi Academy, Knights of the Old Republic. Beyond Good and Evil stb. Az Armed and Dangerous sajnos nem tartozik közéjük.

Klasszikus PC-s játékokat mobilra portolni olyan, mintha egy lovasfogat indulna egy Forma 1-es futamon. Az idősebb közönség boldog nosztalgiával fogadja, de mindenki tisztában van vele, hogy nem győzni jött, csak megmutatni magát.

Megérte várni erre a lenyűgözően látványos, páratlanul kidolgozott, műfajteremtő csodára. Könnyen lehet, hogy az évtized legjobb akciójátékával van dolgunk. Az élménynek paradox módon csak egyetlen súlyos hibája akad: mégpedig az, hogy köze van Max Payne-hez.

Max Payne 2001-ben lőtte be magát a köztudatba, és sokaknak tökéletesen el is találta az ízlését. A rendkívül akcióorientált játékmeneten kívül -- melynek legnagyobb újítása a „bullet time”, azaz a játékot pár pillanatra lelassító effekt volt -- fontos szerepet kapott a film noiros hangulat és a történet. Olyan történet, melynek már az elején látszódik, hogy nem lesz happy end. Most pedig folytatódik az igazságszolgáltatás, hogy megint eljussunk egy hadseregnyi rosszfiú legyilkolása után a „Kánaánba”.

A Nival a Heroes of Might and Magic V-tel ugyan végérvényesen és kitörölhetetlenül beírta magát a számítógépes játékok történelmébe, de ne gondoljuk, hogy a sikert nem alapozta meg néhány olyan tanulóprojekt elkészítése, amelyekben hasonló érdemeket nem könyvelhettek el. A nagy öregek még talán emlékeznek a Rage of Mages sorozat két tagjára (1998 és 1999), a legelvetemültebbek pedig még olyan címekkel is találkozhattak akár, mint az Etherlords, a Blitzkrieg vagy a Silent Storm, melyek inkább szakmailag, mintsem piacilag voltak sikeresnek mondhatók. Az Evil Island is szépen, csendesen jött 2001-ben, de ezen évből jómagam is inkább emlékszem olyan nevekre, mint a Black and White, a Civilization III, a Max Payne, s még ebben az RPG-kben szűk esztendőben (csak a Diablo 2 kiegészítője jelent meg, mint nagyobb név) sem tudott megmaradni a piacon. Aztán a napokban egy ismert hazai internetes aukciós portálon valaki eladásra kínált belőle egy darabot: szem felcsillan, pénz átutal, postás bácsi csenget, csomag kibont, gépbe bedob.