Sonic Superstars teszt – A kék süni végre újra száguld
Hiába próbálkozunk egy-egy klasszikus játéknál a 3D-vel, ha egyszer az ikonikus karakter 2D-ben érzi jól magát. Ezúttal ráadásul a haverokat is hozta, azok különleges képességeivel együtt.
Hiába próbálkozunk egy-egy klasszikus játéknál a 3D-vel, ha egyszer az ikonikus karakter 2D-ben érzi jól magát. Ezúttal ráadásul a haverokat is hozta, azok különleges képességeivel együtt.
A SEGA annyi Sonic-ot zsúfolt össze ebbe a picike kollekcióba, hogy majd kidurran tőle! Lássuk, mit tartogat ezúttal a kék sündisznó!
A Sonic Team kipróbálta, hogyan illik több mint 30 éves kabalájuk egy nyílt világú játékba.
A Sonic Origins egyszerre a nyári hőhullám és a nosztalgia áradatán lovagolva érkezett, ha nincs ló jó a szamár is alapon.
A világegyetem leggyorsabb sündisznója idén harminc esztendős, az évforduló alkalmából pedig a Sonic Colors kapott egy kisebb ráncfelvarrást.
Mario és Sonic többször is összecsapott már a virtuális olimpiai játékok keretén belül, így nem lepődünk meg, hogy 2020 előtt egy tokiói csatát is kapunk a két hőstől. Sajnos azonban ez a játék nem lett egy aranyérmes versenyző…
Sonic, a kék süni után Crash is visszatért a rajtvonalra, és bár elsőre úgy tűnt, hogy a látványos grafikai tupíron túl nehezen vette az évtizedek múlását, a Mario Kart egykori nagy vetélytársa a tartalom és élmény terén is jóval többet rejt magában, mint azt elsőre bárki sejtené.
A rajtvonalon felbrümmögnek a színesen csillogó kasztnik, miközben a kleptomániás, aranyásó, gyűrűrabló sün kaján vigyorral az arcán készíti be a muníciót, Dr. Robotnik pedig előre retteg, miben mesterkedik a bolond banda. De mit várunk azoktól, akiknek szószólói között mutáns rókák lóbálják farkaikat? Nős, őrült versengést és sebességet, amit meg is kapunk!
„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” – írta Madách Imre Az ember tragédiájában, és valahogy mindig ez jut az eszembe, mikor a kezem közé kerül egy új Sonic-játék. A kilencvenes évek legendás részei máig élénken élnek az emlékezetemben, és mindig arra számítok, hogy az új részekben valami hasonlót kapok. Aztán a legtöbbször csalódom.
Minden konzolnak megvannak a maga hősei, ami különösen igaz a platformerek esetében, hiszen mi is lenne velünk Mario, Sonic vagy éppen Crash nélkül? Biztosan az univerzum rendjét állítanánk helyre egy Lombax és egy kis robot társaságában. Ja, hogy pont ezt tesszük.
Szimpla kabalából ikon, ikonból főszereplő, főszereplőből franchise, franchise-ból videojátékok. A kitalált Super Sonico az utóbbi tíz évben igazi sztárrá vált, jubilálását pedig egy steames megjelenéssel ünnepelhetjük.
Mondjon bárki bármit, számomra a Sonic mindig is gyerekjáték volt, és közel huszonöt éves pályafutása alatt valahogy az is maradt. Felnőtt fejjel pedig nem könnyű leülni egy efféle platformer elé, főleg, ha a világ épp posztapokaliptikus lázban ég.
Bár a Generationstől az eredetiség olyan távol áll, mint címszereplőjétől a kényelmes séta, a jubileumi etap így is az utóbbi évek legjobb Sonic epizódja lett.
A három Sega fejlesztőcsapat (Sonic Team, Overworks, UGA) összevonásából keletkezett SGE a Sonic-játékok, illetve kizárólag a japán piacra tervezett programok mellett a Phantasy Star-széria készítője is. Az ötszáz fős óriásstúdió az elmúlt hónapokban három játékkal készült el, jelenleg hat hivatalosan bejelentett, és ki tudja mennyi titkos projekt fut a labor mélyén.