Az első Pókember mozifilm elment, a második jó volt, a harmadik pedig rossz. Azt hittük, hogy a Sony a reboottal bocsánatot kér a csalódást okozó trilógiáért, de ehelyett a stúdió készített egy filmet, ami alig jobb a már sokak által és nagyon sokszor szidott Pókember 3-nál. Fikatenger következik, itt-ott spoilerekkel, én szóltam.
Már maga az alapsztori is sántít: Peter szülei és Connros szuperpókokat tenyésztettek? Oké, ez egy új film, és mivel amúgy sem vagyok nagy képregénygeek, nekem aztán édes mindegy, hogy miféle keretsztorit írnak Peter Parkernek. Sokkal fontosabb, hogy a karakterek viselkedése megmagyarázható legyen, és ez az a pont, ahol A csodálatos Pókember rögtön azon nyomban elvérzik.
Peter egy antipatikus, nyomoronc srác, akit mindenki péppé ver a suliban, és aki egy ezeréves fényképezőgéppel csinál király, digitális képeket. Ben bácsi itt egy papírmasé Martin Sheen, aki láthatóan szenved a buta, fárasztó közhelyeket köpködő nagybácsi szerepében, Gwen pedig aranyos, de teljességgel hihetetlen. Connors azonban mindegyik figurát alulmúlja... Most komolyan, milyen élenjáró professzor az olyan, akinek egy 17 éves gimis csaj a "főasszisztense"? Meg egyébként is, miféle asszisztensjelöltek azok, akik azt sem tudják, hogy mivel foglalkozik az a tudós, akivel dolgozni szeretnének?
A megválaszolatlan kérdések sorát tovább szaporítják Pókember hülyeségei. Peter egy pillanat alatt felfedi magát minden szembejövőnek, sőt, a filmben már-már többet harcol maszk nélkül, mint maszkban -- így mi értelme van az álruhának egyébként? Aztán meg ott van az a fejfogós jelenet, amikor Pókember egy "Peter Parker tulajdona" feliratú fényképezőgéppel akarja lekapni a Gyíkot.
S ha már a Gyíknál tartunk, szívesen megkérdeznék valakit a Sonynál, hogy mégis mi a fene került ezen a filmen 230 millió dollárba, mert a CGI kb. a 2000-es évek első felét idézi. Nem vicc, tegnap este volt a tévében a Pókember 2, és a zárójelenet realisztikusabban festett, mint A csodálatos Pókember bármelyik bunyója! Melyek, megjegyzem, elég jól koreografált összecsapások. Egyedül az zavaró bennük, hogy Pókember röhejesen gyenge a Gyíkhoz képest. Vagy inkább fordítva, a Gyík lett túlságosan erős.
Tovább is szapulhatnám a filmet, de nem fogom, mert nincs értelme, jobb ettől nem lesz az élmény, mint ahogy a csalódottság sem fog elmúlni varázsütésre. Inkább tovább ingatom a fejem, mert elképzelni sem tudom, hogy nem látta át valaki a Sonynál, hogy ez a forgatókönyv úgy, ahogy van, szar...
A csodálatos (?) Pókember
A hétvégén kedvesemmel együtt megnéztük az új Pókembert, mely rebootnak értelmetlen, önálló filmnek meg gyenge. Vagy csak kinőttünk a mesékből?