Guy Ritchie zseniális (szerintem eddig csak zseniális filmjei vannak) alkotásáról a Blöffről lesz szó. Ha egy szóban kéne leírni, azt mondanám, hogy „beszarás” a film. Szó szerint szakadni lehet némelyik poénon, élethelyzeten.

Nagyon röviden a történet, bár ebből vétek akár csak egy kicsit is lelőni. A helyszín leginkább London (sült hal Tom Jones, délutáni tea, rossz zene, még rosszabb időjárás, kiölelt Mary Poppins) de az egész móka Antwerpenből indul. A központban egy gyémántrablás van, de később minden picike szál összefut és eljutunk majd oda, ahol is kezdődött a film (amolyan megmutatjuk, hogy mi a vége és látszólag lelőjük a poént). Tehát adott a gyémántrablás, de a hír az alvilágban futótűzként terjed és hamarosan mindenki ezt a kis 86 karátos követ szeretné. Közben bepillantást nyerhetünk az illegális boksz világába is és megtudhatjuk, hogy milyen egy ír vándor roma élete, aki érthetetlenül beszél (mint Matisz papa lásd. ti tuja titűl van a delek). Már csak Mickey (Brad Pitt) miatt is érdemes legalább egyszer megnézni a filmet, mert az a közeg és a beszéd olyan szépen mutatja be, hogy milyen az élet az ilyen táborokban, hogy félelmetes, szemét mindenütt és a sok lakókocsi.

Ennyi azt hiszem bőven elég a történésekről és áttérnék a szereplőkre, hiszen ennél a filmnél fontos volt, hogy a karakterek illeszkedjenek ebbe a történetbe. Brad Pittről már szóltam, ugye ő lesz a cigó, tökéletes és hiteles alakítás. Aztán itt lesz még a Török (Jason Statham – Guy Ritchie valamennyi filmjében feltűnik) és társa Tommy (Stephen Graham), ők amolyan jelentéktelennek tűnő alakok. A Török boxmenedzser, Tommy pedig a játékgépekért felelős, hamarosan nagy bajba kerülnek, ahogy az lenni szokott. Érdekesség, hogy Tommy hangja Szőke András. A gyémánt tolvaj nem más, mint Frank (Benicio Del Toro) a híres kaszinó király, persze, hogy a szenvedélye miatt alakul ki a nagy kavarás. Lehetne még sorolni a szereplőket, hisz mindenkinek jut valami tökös beszólás, de igazából minden karakter stimmel, még az utolsó cigó gyerek is beszól Tommy-nak. Egyszóval tökéletes lett a szereposztás.

Mindig szokták mondani, hogy jó filmről nem lehet oldalakat irkálni, mert minden a helyén van és felesleges lelőni a poénokat, különben is csak szóismétlésből állna az írás. Látni kell legalább egyszer és garantáltan nem csalódik benne az ember. 100 perc és lesz itt minden, beszólásoktól elkezdve, a katolikus egyház elemzésén át a csipogó kutyáig minden, amitől jól szórakozik mindenki. Különösen jó egy baráti összejövetelen elsütni, mondjuk hangulatfokozónak. Pontokban kifejezve: 8.5/10. Végére maradt a trailer.