Manapság szinte se szeri, se száma azoknak a filmeknek, amik a legújabb vizuális trükkökkel készülnek, ám a sorozatok között igen ritka az, amikor az alkotók ilyen keményen tökön ragadják a lényeget, s egyszerűen csak szórakoztatni akarnak, a nagybetűs látványnak alárendelve mindent. Itt nem lesznek mélyenszántó drámai monológok, sem hegyi beszédek, vagy sokat emlegetett színészi alakítások, csak brutális harcok, véráztatta gladiátor arénák, szex, meztelenkedés és káromkodás, ám ezen elemek színvonala igen magas. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek az a fontos egy sorozatban, ha folyamatosan ömlik a vér, ám ha valami jó abban, aminek szánták a készítői, akkor azt még el lehet, illetve kell ismerni. Márpedig a Spartacus: Blood and Sand című sorozat látványban igen erős, amihez kétség sem férhet. Ez a legnagyobb erőssége a szériának, erre is gyúrtak rá az alkotók. Valljuk be őszintén, hogy néha napján nincs is annál jobb, mint amikor picit kikapcsolunk és átadjuk magunkat a látvány élvezetének. A sorozat nagyon jó abban, hogy teljesítse mindazt, amit elvárhatunk egy ilyen kaliberű alkotástól. Nem tesz hozzá semmit, de nem is vesz el.
Az igazat megvallva nem is nagyon lehet leírni, hogy milyen brutális maga a sorozat, illetve a látvány. Leszakadó végtagok röpködnek a levegőben, miközben szerteszét spriccel belőlük a vér, továbbá a nőket sokkal többször látjuk majd ruha nélkül, mint felöltözve, a sok káromkodásról már nem is beszélve. Nem egy lányregény, de hozzá kell tennem, hogy ebből az ókori csatázós, rabszolgafelkelős, sötét világból nem is várhatja el az ember, hogy minden szép és jó legyen. Spartacus élete nem csak játék volt és mese, amit igyekeztek a készítők észben tartani. S ha már itt tartok, akkor a történet ugye Spartacus testvérről szól majd, hogyan lesz a kezdetben noname trák csávóból egy NB1-es gladiátor, majd főszereplő egy rabszolgafelkelésben (rabszolgaháborúban). Egyébként több mint valószínű, hogy komolyabb ármánykodás és árulás is felüti majd a fejét, ám a pilotban ez a vonal még elhanyagolt volt. Mondjuk a későbbiekben nem lenne túl jó ötlet erőltetni az ilyen szálakat, mert nem egy ilyen szériát tett már tönkre a túlzásba vitt cselszövés, de valamivel több, mint amit az első részben láttunk simán belefér. Bár drasztikusabban belenyúlni az arányokba, nem lenne bölcs dolog.
Mivel fentebb igen sokszor emlegettem a látványt, így illő lenne arról is ejtenem pár szót. Az remélem érzékelhető (legalább egy-két képen), hogy a szériát a már sokat látott, hallott green screen technikával készítették. A szereplők kivételével szinte mindent digitálisan rögzítettek például a vért, ezáltal kapott egyfajta képregényes ízt, ami szerintem remekül illik a sorozat szellemiségéhez és megmutatja, hogy nemcsak egy A-kategóriás mozifilmnél működik a dolog. A vizuális gyönyört még tovább fokozzák a belassítások egy-egy lefejezésnél, csonkolásnál, átszúrásnál. Viszont helyenként átestek a ló túloldalára a készítők, már ami a digitális vért illeti, ugyanis van pár jelenet, ahol szinte feleslegesen borítja be a képernyőt, s a káromkodások is erőltetettek néha. Erre mondhatnám azt is, hogy tökéletes sorozat nincs, de itt a picit kevesebb szerintem több lehetett volna.
Zárásképp igazából már nem is tennék hozzá semmit a leírtakhoz. Körülbelül mindet leírtam, amit hirtelenjében tudni kell a szériáról. Ám ha össze kéne foglalni pár szóban, akkor azt mondanám, hogy egy kőkemény popcorn sorozat, aminek mindenképp érdemes adni egy esélyt, hisz mostanság nem nagyon kapunk ehhez fogható látványorgiát ezen a téren. Amihez Viva Bianca még hozzá is járul a maga bájaival, de ezt már csak halkan jegyzem meg.
Spoiler veszély a kommentekben!!!!!!!!
