Biztos sokakban merült fel az a kérdés, hogy mik lesznek majd, ha nagyok lesznek. Ilyenkor talán az összes ismert karrier lehetőség felmerülhet, ám mi van akkor, ha valaki egy furcsa ötlettől vezérelve maga a Playboy atyaúristen szeretne lenni, egyszerűen fogalmazva egy új Huhg Hefner. Nos, aki erre a furcsa pályára készülődne, annak jó hírem van, ugyanis 2005-ben a Cyberlore Studios elkészítette az önjelölt Hugh Hefnereknek szóló Playboy: The Mansion című játékát, amiben bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé és kipróbálhatjuk magunkat a Playboy birodalom uraként.
Hova tűntek azok a régi szép idők, amikor még a menedzselős, építős játékok (Mad TV, Lula: The Sexy Empire, Tycoon széria, Theme Park széria stb.) leginkább arról voltak híresek, hogy kellő mélységben tárták az önjelölt menedzserek szeme elé az adott ’világot’. Ám az idők mindig változnak, hol jobbra, hol rosszabbra, és mert a mai rohanó világunkban az emberkéknek már nincs idejük mély, kihívásokban bővelkedő, gondolkodásra ösztönző alkotásokkal játszani, így egyre nagyobb teret nyernek az alkalmi játékosokat célzó termékek. Hogy ez jó-e, vagy sem, azt döntse el ki-ki magának, de szerintem nem jó, ha valamit ennyire leegyszerűsítenek, mert így kiölik belőle a játék, illetve a kihívás örömét (menedzselős játékok esetében főleg). Viszont ha valakiknek elég az, ha lát két pixelmellet és a Sims mintájára imitálhat egy partit, akkor minden bizonnyal ez lesz álmai netovábbja, s ezzel meg is határoztam a célcsoportot. A többiek, nos ők szépen keressék elő a fentebb említett, vagy a saját kis kedvenc klasszikusokat és játszanak azokkal, ezt a terméket, pedig kerüljék el messzire, mint ördög a tömjént.
A dugás hatalom
De miről is szól maga a játék? Nos roppant a képlet roppant egyszerű. Hugh Hefnert fogjuk majd eljátszanunk és a Playboy birodalom uraként kell szembesülnünk azzal a mérhetetlenül sok gonddal, ami őnagyságára nehezedik. Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a teendőink kimerülnek annyiban, hogy a rejtélyes módon nagyfejű nyuszilányokkal (és minden további nőnemű karakterrel) szexuális kapcsolatot létesítünk a palotánk legkülönfélébb részein. Persze senki ne higgye azt, hogy csak erről szól majd a játék, ugyanis a tényleges hatáskörünk az imázs építésben, a legnagyobb hírességekkel való megfelelő kapcsolat kialakításában és szinten tartásában, valamint a Playboy magazin hónapról hónapra való összeállításában és publikálásában merül ki. Bonyolultan hangzik elsőre és elég érdekesnek is, ugye? Nos el kell keserítenem mindenkit, ugyanis a felismerés, hogy mit is nyújt valójában a játék, legalább olyan kiábrándító, mint amikor egy elmélázó kissrácnak a bilibe ér a keze és felébred. Ezek után azt hiszem elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor részletezném (tök feleslegesen), hogy mit is takarnak valójában a fentebb említett hatáskörök, és hogyan zajlik az élet a villában.
Pizsamás mindenható
Nyitó kép: a palota uraként pizsamában (nem vicc) járkálunk a kégliben és egyre-másra tűnnek majd fel a szebbnél szebb leányzók, illetve jóképű urak. Ők alkotják majd természetszerűleg az úgynevezett személyzetünket. Lesz fotósunk, cikkírónk, ágyasunk, meg sok-sok olyan lány, akiknek egész vagyonokat kell majd kipengetnünk azért, hogy méltóztassanak levenni a ruhájukat és így szerepeljenek a magazinunkban. S ha már magazin. A játék lényegét maga a lap menedzselése jelenti. A program összes eleme azt a célt szolgálja, hogy össze tudjunk dobni hónapról hónapra egy lapszámot. A villánk építésétől, csinosításától, bővítésétől kezdve, a partik szervezésén át, a különféle hölgyekkel való testnedvcseréig bezárólag mindent a már említett nemes cél érdekében fogunk tenni. Ez a valóságban úgy működik, hogy a magazin több részből tevődik és minden részt (pl. címlaplány fotózás, playmate fotózás, interjú, esszé, pictorial stb.) külön-külön saját kezűleg kell elkészítenünk, miközben figyelnünk kell azt a nevetségesen gyerekes grafikont is, ami azt hivatott megmutatni, hogy az aktuális hónapban mi jön be a népnek. Ám ahhoz, hogy egyáltalán bele tudjunk kezdeni a munkánkba, a már említett villacicomázást, party szervezést kell megoldanunk.
Azt hihetné az ember, hogy ha már úgyis minden a magazin készítés és publikálása körül forog, akkor a programnak ezen része igazi kihívásokat tartogat majd. Sajnos nem így van. Vegyük példának a címlaplány fotózást. Mindegy, hogy szerződtetünk egy csajt, vagy az általunk megrendezett partin futunk össze valami hírességgel, a recept mindig ugyanaz. Hiába van a párbeszédrendszer 3 részre bontva (baráti, formális és szerelmi), ha elég csak az utóbbival addig próbálkozni, amíg a hölgy hajlandó lefeküdni velünk, utána pedig már bármit megtesz, mondjuk a kamerák elé áll. Itt megint elérkezhetnénk egy olyan részhez, ami feledhetné az eddigi csalódásainkat, hisz ki ne álmodozott már arról, hogy szép csajokat fotózzon, akik közben ide-oda dobálják magukat, pózolnak, mindezt félmeztelenül. Mondanom sem kéne, hogy sikerült ezt a részt is tökéletesen érdektelenre csinálni. Pedig tényleg izginek tűnik első látásra FPS nézetben fotózni a modelleket, akiket kényünk-kedvünk szerint öltöztethetünk, vetkőztethetünk, ékszerekkel csinosíthatunk, sőt megválaszthatjuk még a fotózás helyszínét is. Ez így mind szép és jó lenne, csakhogy hiába a rengeteg lehetőség, ha az eladásokra semmilyen hatással nincs hogy kit miben kapunk lencsevégre. Ezzel gyakorlatilag teljesen értelmetlenné tették a fotózásokkal való szöszölést. Egyébként maga az ismerkedési, vagy kapcsolatrendszer is röhej. Teljesen mindegy, hogy ki milyen témaköröket szeret, illetve utál, mert mindenkivel megtaláljuk majd a közös hangot. Nőknél csábítunk, férfiaknál meg haverkodunk és már zsebünkben is az adott delikvens, akit így már arra veszünk rá, amire akarunk, vagyis amire szükségünk van.
Legalább szép vagy drágám
A sok lehúzás után, itt lenne az ideje annak, hogy valami szépet is mondjak a termékről, nehogy valaki megvádoljon, hogy szándékosan keltem rosszhírét a játéknak. Nos, a grafikáról és úgy magáról az egész körítésről elmondhatom, hogy mutatós lett és azt is, hogy valahonnan nagyon ismerős. Ha nem tudnám, hogy nem a Sims2 motorját használták fel, azt mondanám, hogy azt használták. Az egész játék felépítése szinte megszólalásig megegyezik a már említett legendáéval, főleg a háztutujgatós rész és a párbeszédikonok elrendezése, valamint a már említett kapcsolatrendszer. Sőt, a hangok terén is találunk egyezéseket. Rejtélyes okból kifolyólag itt is érthetetlenül halandzsáznak, ami a sok szilikontündér szájából valósághűnek is nevezhető, ugyanez igaz a szexjeleneteknél felhangzó gügyögésekre, nyögésekre is. A soundtrack is korrektnek nevezhető a sok fülbemászó dallammal. A baj az, hogy ez a külső, csak álca, ami egy rettenetes belsőt takar.
Egyes, leülhet!
Az igazat megvallva azt hiszem, hogy mindent leírtam, amit tudni kell a programról. Amit esetleg nem említettem meg az azért van, mert vagy nem találkoztam vele a játék során, vagy annyira sablonos, és ezerszer ellőtt dolog, hogy felesleges megemlíteni. Talán, ha komolyan vették volna a fejlesztők a munkát és a sok pixel cici helyett a tartalomra koncentráltak volna, akkor még érdekes játék is lehetne a Playboy: The Mansion, de ilyen formában csak egy rossz vicc. Az a legszomorúbb, hogy olyan dolgokat is elszúrtak, illetve érdektelenségbe fullasztottak az alkotók, amik némileg megmenthették volna a süllyesztőtől.
Írói vélemény:
Egy komolytalan játék, ami csak azokat hozza majd lázba, akiknek egyedül a külső számít egy menedzselős játékban (esetünkben félmeztelen pixelcicák).
Pro
+ megnyitható extrák
+ egy darabig a fotózás
+ a Simses megvalósítás
Kontra
- minden más
Értékelés
- Grafika: 70%
- Zene: 70%
- Játékélmény: 50%
- Összérték: 55%
