Mikor megvettem a tévémet, rájöttem, hogy azért fura lesz, ha ezen dvd-t meg DivX-et akarok nézni, mert ugye az ember nem azért költi el a véres verítékkel megszerzett kis vagyonkáját, hogy aztán szemcsés és darabos mozgóképet bámulja napestig. Az első ötletem egy médiabox volt, biztos ti is láttatok már olyat: kis doboz, benne egy HDD, valamiféle hálózati dugalj, no meg néhány tévécsatlakozó. Rövid kutatás után rájöttem, hogy ha igazán kedvemre valót szeretnék, akkor nagyon mélyen a zsebembe kell nyúlnom, ráadásul ha jön egy új szabvány, akkor csak abban bízhatok, hogy lesz majd valaki, aki összedob egy frissített firmware-t, különben kuka az egész. És ekkor megvilágosultam.


Home Theater Personal Computer, manapság elég sokszor összefutunk a kifejezéssel, de hogy azok is értsék, akik nem beszélnek angolul, esetleg nem megszállott hwsw.hu-olvasók: egy olyan számítógép, amely halk, keveset fogyaszt, és elsődleges elvárás vele szemben a különböző kép- és hangformátumok lejátszása. Mivel általában a nappaliba, szem elé kerül, nem árt, ha olyan házat választanunk ami női szemmel is elviselhető, sőt, ha a bejegyzés hatására valaki elgondolkozik a dolgon, fontos, hogy életünk párját sokkal könnyebben győzzük meg egy HTPC szükségességéről, ha a "dobozt" együtt választjuk ki.




Én, azaz mi hosszas hezitálás, számolgatás és kutatás után az itt látható Aerocool M40 mellett döntöttünk. Egy darabig szemeztem az Antec Fusion 430-cal, vagy annak egyszerűbb változatával, az NSK2480-nal, de aztán az ár és az első látásra tetszik érvek miatt erre a kockára esett a választás. Félbehajtható felépítés, elméletileg a könnyebb szerelés és a melegedő-fújó alkatrészek ideálisabb elrendezése miatt - nos, a gyakorlatban kiderül, mit jelent ez.


Az alaplap kiválasztása már szakmai döntés, persze ha valakinek hardvertervező csaj jutott, akkor érdemes kikérni a véleményét. Én egyedül döntöttem, mármint ha a hozzáértő haverok, kollégák csesztetése önálló döntésnek minősül, innen is üdvözlöm Patrikot, akit mostantól nem csak az olvasók zaklatnak, hanem én is. Hosszas nyűglődés és a szempontok ezres nagyságrendű átrendezése után végül a Gigabyte MA78GM-S2H lett a megoldás. mATX, ami fontos a ház miatt (mert nagyobb bele se fér, ugye), integrált ATI HD3200-as videó, HDMI-kimenet, meg egy halom egyéb cucc, ami most annyira nem fontos.

  A processzor választását az alaplap határozza meg egyrészt, másrészt a további kívánalmak: elegendő erő mellett alacsony fogyasztás, és elegendő erő alatt most azt értem, hogy ne legyen olyan videóformátum, aminek ki- és visszakódolása problémát okoz neki. A fene tudja, hogy megfelel-e, én mindenesetre egy AMD Athlon64 4850E mellet döntöttem, és csak az összeszerelés után derül ki, elég halk-e a gyári hűtő. Ha nem, akkor kicsit még keresgélnem kell, hogy milyen hatékony és csendes processzorhűtők vannak most a piacon.

Memóriában sokat nem teketóriáztam, az ipon.hu kínálatában lévő 800Mhz-es DDR2-es RAM-ok közül kiválasztottam egy szimpatikusan olcsót, nagy terhelést úgysem kapnak majd. Első nekifutásra kétszer 1 GB-t vásároltam, ha esetleg kell majd több, az sem baj: kemény nyolcezer forintért kapok is, nem kell hónapokon át zsíroskenyéren élnem, hogy kibővítsem a készleteket, mint azt tennem kéne valami csilli-villi darab esetén.

A merevlemez kicsit macerásabb volt, mert egyrészt ugye ez is, mint minden egyéb alkatrész, halk kell legyen, viszont emellett bazi nagy kapacitásra van szükség - igen, több (sőt, akár több tíz) gigabájtos fájlok kerülnek majd rá, és nincs kedvem folyamatosan azon szenvedni, hogy most van-e elég hely. A határ 20 ezer forint volt, így a Western Digital egy 640 GB-s darabja lett a megoldás - egy darabig gondolkoztam a gyártó Raid Edition modelljein is, de ugye eszem ágában sincs raidbe kötni több merevlemezt (az adatbiztonság csak a munkában érdekel, ahhoz, hogy hasznos stripe-megoldást alkalmazzak, meg - amennyire tudom - legalább négy lemez kellene, azt meg hagyjuk). Most, hogy jobban belegondolok, lehet, hogy kellene egy nem-SATA vinyó is, hogy a hülye vindózzal se kelljen sokat szenvedni a telepítésnél - egy kicsi, 80GB-s rendszerlemez meg is teszi, persze fontos, hogy ez is halk legyen.

Egy igazi HTPC-be BluRay-olvasót kellene szereljünk, de a nevetséges, 30 ezer környéki összeggel egyelőre ez felejtős, DVD-olvasóból meg kis túlzással tökéletesen mindegy, hogy milyen teszünk be. A ház színe miatt én a NEC egyik fekete modelljét választottam, de manapság már tényleg az van, hogy ráböksz a listán egyre, és megveszed (talán a Samsungokkal kell vigyázni, de a célnak azok is megfelelnek).

Fontos még, hogy valamiféle távirányítót vagy rádiós billentyűzetet is vásároljunk a géphez, hiszen a nappali túlsó végéből kell eljuttatnunk az infót a gépig. Én kétféle megoldáson töröm a fejem, egyrészt egy formás billentyű-egér pároson, minél kisebb, annál jobb. Nem szabad elfelejteni, hogy ez is barátnő és/vagy feleség-kompatibilis megoldás kell legyen, különben állandóan el kell majd pakolni szem elől. Mivel itt még magam sem döntöttem, inkább csak felsorolom, mik jöhetnek szóba - természetesen itt az árral nagyon el lehet szaladni, nem egy megoldásért 30 ezer forintot is elkérnek.

  • Logitech diNovo Edge vagy Mini (na, ezek például drágák, de nincs nő, aki nemet mondana rájuk)
  • Luxemate 810 Media Cruiser (ez remek - lenne, ha a funkciógombok nem csak Windows MCE alatt mennének)
  • Imon VFD - ez egy távirányító, de mindent tud, még egeret is mozgat; nagy az esélye, hogy bár drága, engem elcsábít

Egyelőre ennyi. Mivel a felsorolt termékeket csak a napokban rendeltem meg, még nem tudom, mit rontottam el és mennyire. Amint megjönnek a cuccok, nekiállok a szerelésnek, lesz itt fénykép, tapasztalat, sírás, kacagás - akit érdekel, szeretettel várom vissza.