A new beginning

A New Beginning egy tradícionális point & click kalandjáték, kézzel festett hátterekkel, fejtörőkkel és minden egyébbel, ami stílus alapját jelenti immár évtizedek óta. Amiért talán mégis megéri többet foglalkozni a Koch Media ezen címével, az a történet: a távoli jövőben járunk, a Föld immár hivatalosan és végérvényesen az univerzum legelcseszettebb helye, az emberiség (meg úgy minden egyéb élőlény) a kihalás szélén áll. Fajunk legokosabbjai összeülnek és kitalálják, hogy az egyetlen megoldás, ha egy csapatot visszaküldenek az időben azzal a megbízással, hogy nemes egyszerűséggel vegyék elejét annak, hogy a klímakatasztrófa kialakulhasson. Sajnos hiba csúszik a számításokba, és az első ugrás végén a csapat 2050-ben landol, márpedig akkor már nem lehet semmit sem tenni a világ megmentése érdekében. A csapat létszáma szépen lassan csökken, míg végül ketten maradnak, a női főszereplő és egy férfi, Salvador — természetesen ők nem egészen értenek egyet a használható módszerek terén, így hiába jutnak el egy újabb időugrás segítségével napjainkba, immár nem együtt dolgoznak a cél megvalósításán. Szerencsére a lány megtalálja a megoldást, egy ma élő tudós találmányát, ami nem csak ingyen, de ráadásul mindenféle szennyezés nélkül termeli az energiát — az egyetlen probléma, hogy a jelen nagy iparosai (akik nyilván inkább a megmaradt olaj utolsó cseppjének minél nagyobb haszonnal történő értékesítésén fáradoznak, mint az ingyen energia mindenkinek projekt sikerre vitelén) ott tesznek nekünk keresztbe, ahol csak tudnak.

A helyszínek közt olyan érdekességeket láthatunk majd, mint az apokaliptikus jövő, a 2050-es fejlettségi szintű Föld, de napjaink dzsungeleiben is bóklászunk majd, és meglátogathatunk egy tengeri olajfúróplatformot is (s ha már ott vagyunk, miért ne robbantanánk fel, nem igaz?).

A New BeginningA New BeginningA New Beginning

Risen

A Gothic ex-fejlesztőcsapata egy fél órás bemutató keretein belül igyekezett kedvet csinálni a lassacskán révbe érő Risenhez. A sok csicsás csoda után kicsit szoknunk kellett a pasztelles színárnyalatokkal és a kivetítőn darabosnak tűnő grafikával operáló RPG-t, sőt, a prezentáció egy pontján még azt is papírra vetettem, hogy "ez csúnya", de aztán revideáltam nézeteimet. A Risen ugyanis szép, hogy mást ne mondjak, sokkal szebb, mint a Dragon Age ugyanilyen közeli nézetből. A grafikus motor leginkább a környezet megjelenítésében brillírozik, és bár néhány karaktermodell kicsit furcsán festett, azért a Risen bőven megugorja a 2009-2010-es lécet.

A történet a német akcentusnak és a mikrofonba dörmögésnek hála kicsit ködös maradt, annyit mindenesetre sikerült kihámoznom, hogy nagy zsánerbeli törésre és forradalomra nem kell számítanunk: mi leszünk a hős, aki a végén legyőzi a gonoszt, aki ezúttal egy vulkán gyomrában ütött tanyát. A Risen amúgy minden szempontból a PC-s RPG-k legjobb hagyományait viszi tovább, lesznek fegyverek és varázslatok dögivel (nagy kedvencem a jetpack-szerűen használható levitálás), de oda kell figyelnünk, kit mivel kínálunk meg: az NPC-k ugyanis megjegyzik, hogy mi böki őket oldalba; viszonylag kevés eséllyel fogad minket barátként az a szereplő, akit egyszer már megpróbáltunk kinyírni.

A fejlesztők fontosnak tartották megemlíteni, hogy a játék lényege a felfedezés lesz, hiszen már rögtön az első pillanattól kezdve oda megyünk, ahová csak akarunk. Elmondták, hogy a szigetnyi világ nem véletlenszerűen épül fel, az első fától az utolsó ládáig mindent a fejlesztők tettek oda — ízlésbeli kérdés, ki hogy értékeli ezt, én speciel sajnálom, hogy mindent ugyanott fogok találni mondjuk a harmadik végigjátszáskor is. Ettől függetlenül a Risen jó játék lesz, igazi ínyencfalat a szerepjátékosok táborának.









Risen JátékképekRisen JátékképekRisen Játékképek

R.U.S.E

A Ubisoft standján végre volt alkalmunk kipróbálni azt a játékot, amit az első videó óta mindenki a Microsoft blöffjének, de minimum a Surface nevű interaktív dohányzóasztal vírusmarketingjének gondolt. A R.U.S.E. valós idejű stratégia, ahol a játékmenet a megtévesztésre és a kémkedésre épít, és jelentem, működik — személyesen álltam ellen a fejlesztőnek, amikor kontrollert akart nyomni a kezembe annak ellenére, hogy választhattam a billentyűzet-egér párost is.

A kipróbálható pályán gyorsan megismertük az alapokat: a térképen elfoglalt utánpótlásraktárak adják a pénzt, a pénzből egységek lesznek, és ahogy telik az idő, egyre több és több Ruse-kártyát játszhatunk ki. Ezek mindegyike területre ható előnyt ad, ami lehet egy kis sebességbeli bónusz az adott szektorban, de le is hallgathatjuk vele az ellenfelet (a gép bemondja, hogy a másik milyen parancsot adott ki). Szintén ezen kártyák egyikével indíthatunk elterelő hadműveleket is — ilyenkor papírmasé tankok indulnak meg az ellenfél felé, aki egész addig komoly támadásként éli meg a dolgot, míg a fantomegységek közvetlen közelébe nem kerül; ekkor azonban már, ha minden jól megy, késő minden kapkodás: a másik irányból érkező igazi hadsereg mindenkit belegyalul a földbe.

Természetesen a játékban mindez korántsem ilyen egyszerű, pár percig csak kattintgattam ide-oda, de amint felfedeztem a rendszert az ikonokban, neki is láttam egy egyszerű stratégia kidolgozásának. Azt terveztem, hogy két oldalról hamis támadással megtévesztem alkalmi játékostársamat, a játék egyik fejlesztőjét, és mikor már kellőképpen összezavarodott a látszólagos számbeli fölényemen, tankjaimmal a felőrlöm az egységeit. Hatalmas mákom volt, ő ugyanezt tervezte, így a páncélos- és gyalogosezredek középen találkoztak. A csatát végül az a légvédelmi üteg döntötte el, amit még a próba legelején, merő bénázásból gyártottam le — gond nélkül leszedte az ellenség bombázóit, az enyémek viszont érintetlenül maradtak, és zavartalanul szabadultak meg halálos terhüktől.

Bevallom, hogy nagyon élveztem a Ruse-t, és ebben nem kis szerepet játszott a grafikai megvalósítás, a három magasságból szemlélhető pálya (a legfölső a taktikai nézet, mint egy körökre osztott stratégiában, a középső az RTS-szerű, a legközelebbivel pedig szinte a katonáink vállára ülhetünk) nagyon jó hangulatot kölcsönöz, ráadásul minden igényt kielégítő irányítást biztosít. Arra a kérdésemre, miszerint milyen igényei lesznek a PC-s változatnak, pontos választ nem kaptam — a kiállított változat reccenésmentes gyönyörűsége pedig nem mérvadó: a Sajátgépre kattintva kiderült, hogy az Intel legújabb Core i7-es sorozatának egy képviselője dohog odabent...