Rengeteg olyan játékkal találkozom, ahol a grafika vagy pont mindegy, különösebb glancolás nélkül is teljes értékű az élmény, vagy a szerény megvalósítás ellenére/mellett olyan megoldásokat vonultat fel, amelyek zárójelbe teszik a vizualitást. Manapság azért már nehéz teljesen elfogadhatatlan megjelenésű játékot készíteni, általában ott más probléma is van, nem a külső miatt nem jó a produktum. Van, ahol meg egyenesen koncepció a régies vagy retró stílus, de idén két olyan játék is volt, ami miatt kénytelen voltam felismerni és belátni, hogy a TV-m már konkrétan egy szekérderék gőzölgő talajjavító matéria. (Hogy a hangról ne is beszéljünk. Utóbbi nyilván csak egy szerény, de decens hangprojektor beszerzését követően vált feltűnővé, addig az új TV is lenyűgöző volt.) Nem is értem, hogy nem tűnt fel addig. Illetve de. Jellemzően nem AAA grafikájú címekkel játszom, a külcsín általában sokadlagos tényező, a régi, autentikus Star Trek-epizódoknak meg még az ezer éves, FHD LCD is overkill.
3. Resident Evil 3 (Remake)
Szóval az első ilyen cím a Resident Evil 3 (Remake) volt. Már akkor kezdett gyanús lenni, hogy talán ennek nem feltétlenül így kéne kinéznie. Mármint nem technikailag, hanem úgy ránézésre (színek, telítettség, dinamika, kontraszt etc.). De az újraalkotott RE3 minden hiányossága és rövidsége ellenére annyira lekötött az élmény, hogy nem történt meg a felismerés. Vagyis nem tudatosult. Tény, hogy ezt-azt a kihagytak az új változatból, tény, hogy igény szerint roppant gyorsan abszolválható az egész, de egyrészt elfogult vagyok... és másrészt is. Mindenképpen a Top 5-ben lenne a helye, ha lenne akkora merítés említésre méltó címekből, ami számszakilag konvergál az öthöz. Meg ugye az általam preferált műfaj is szab korlátokat.
2. The Last of Us Part 2
A kiskaput a minden vitán felül és minden aspektusból lenyűgöző The Last of Us második része tette be. És még úgy is bámulatos volt, hogy a megjelenítő már mindent kétséget kizáróan és végérvényesen gyászosnak lett minősítve. Ebből a szempontból szerencsés, hogy nem volt lehetőségem befejezni. Ettől függetlenül biztosan bekerül a három játékot tartalmazó alternatív Top 5-ös válogatásba. Ez kábé olyan, mint a trilógia öt részben (Galaxis útikalauz stopposoknak), csak fordítva.
1. Amnesia: Rebirth (és Someday You’ll Return)
A harmadik pedig vagy az Amnesia: Rebirth vagy a Someday You’ll Return. Vagy mindkettő. Előbbi valóban kifogástalan cím, a megszokott és elvárt hangulattal, remek kidolgozottsággal és történettel, de a Frictionaltől nem váratlan, hogy fejlesztői profi munkát végeznek. Az Amnesia: Rebirth nem korszakalkotó, sokkal inkább a fejlesztők által nyitott korszak esszenciája. Nem is volt, és nincs is konkrét kifogásom. A Someday meg kissé aránytalanul indult, de az iparágban roppant szokatlan módon a fejlesztők (az a nettó két ember) konkrétan visszavettek a játékból, ami a szakmai és felhasználói visszajelzések alapján eszközölt módosításokkal együtt már pontosan olyan, amilyennek a megjelenéskor kellett volna lennie. Rövidebb, fókuszáltabb, a hangulattal pedig ab start sem volt probléma. A dramaturgiai felesleg meg extra kontentként továbbra is elérhető. És már akkor is tetszett, amikor még nyűglődés volt.
A titkos favorit pedig, ami semmiféle rangsorba nem férne bele, maximum a rettenetes játékélmény versenyszámban, az a Dawn of Fear. Annyira utáltam menet közben, főleg a tankos irányítást és darabos kamerakezelést, hogy az verbálisan érzékeltethetetlen, viszont ezzel együtt is annyira autentikus volt, hogy mégis pozitív élményként maradt meg. A Dawn of Fear annyira klasszikus, hogy szinte játszhatatlan. Nyilván egy kicsit bénább persze, mint a Silent Hill vagy a Resident Evil 2 (mármint az eredeti verziók), de nagyon hangulatos. Na, ehhez tényleg nem kellett csillióK felbontású, okos LED TV. Mégis jó volt. A Last of Us viszont másik dimenzió.
A Resident Evil HD óta pedig év vége felé feltétlen reflexként kezd rögzülni, hogy elkezdem várni a következő kiadást a kedvenc szériámból, legyen az remastered (RE 0 HD Remastered), új cím (RE7) vagy remake (RE2/RE3). 2021-ben nyilván a The Village a prioritás, de több ígéretes horror is esélyes, elsőnek rögtön a Medium, már január végén a Bloober Teamtől.
