Lezajlott a Nintendo Direct E3 konferencia, és végérvényesen bebizonyosodott, hogy a japán konzolgyártó a saját útját járja, pont, mint egy kegyvesztett, magányos ronin. A konkurens harcosok vívják csak meg a háborút, a kiábrándult, idős mester inkább a dodzsóban tart rendet, tiszta és önzetlen szeretetben fogadva régi híveit, akik még mindig kíváncsiak a keleti mesterségek ortodox fogásaira. Legfőbb fegyvere, a Wii U, talán nem olyan éles, mint a modern PlayStation 4 vagy Xbox One szögletes élei, de mindig lesz egy csoport hívő, aki szerint ékesebb a kardnál a lánc -- a múlt elnyűhetetlen, nosztalgiában edzett vaslánca, mellyel a Nintendo minden eddiginél jobban magához kötözte a keményvonalas N-fanatikusok még mindig széles rétegét.
E3, kicsit másként
A Sony és a Microsoft hatalmas show-t kerített az E3 köré, beszámolóinkból kiderül, hogy miként, és bár a véres háború első csatáját a szamurájok nyerték, azért a jenkiket sem szabad alábecsülni, akik hazájuk színeiért szállnak harcba, otthoni földön. Az Xbox One egy amerikai konzol, amerikai játékosoknak, a Sony pedig, bár az USA partjait is megostromolja, elsősorban az európai, sztereotípiába illően kifinomult ízlésnek felel meg.
A Wii U ebbe a csatába nem fér bele, hisz a gép egy teljes generációval le van maradva a PS4-től és az új Xboxtól, ez a különbség pedig még sohasem volt ennyire látványos. Az olyan döbbenetes alkotások láttán, mint az inFAMOUS: Second Son vagy a Ryse: Son of Rome, az állunkat kerestük a padlón, a Wii U pedig mutatott egy szép, de technikai szempontból átlagos Bayonetta 2-t és egy ezermillióegyedik Mario-játékot, ami pont úgy fest, ahogy a többi 3D-s vízvezeték-szerelő szimulátor az utóbbi évtizedből. Ez persze nem csak nekünk szúrt szemet, de a Nintendo vezetőségének is, akik nagy bölcsen úgy döntöttek, hogy nem tartanak egészestés bemutatót Los Angelesben. Az csak pénzkidobás, és arra jó egyedül, hogy a show-t követő sajtókonferencián szétszedjék a céget az újságírók. Helyette olcsóbb és okosabb egy streamelt adás közvetítése, azaz egy speciális Nintendo Direct epizód.
Persze a dolog nem ment simán a nagy N-nek: a napokkal előre beharangozott Ustream-csatorna egyszerűen nem működött, és miközben hangosan bosszankodva kutattam alternatívák után (megjegyzem, nem találtam olyat, ami ne szaggatott volna), Obo viccesen megjegyezte, hogy ne legyek olyan szigorú, a drága jó Nintendo még csak most ismerkedik az internettel. És tényleg: a Wii idején gyakorlatilag nem létezett normális online felület, a Wii U-é pedig több mint fél évvel a megjelenés után is borzasztó kezdetleges a Microsoft vagy a Sony megoldásaihoz képest. Változtatás pedig nem várható, vagy legalábbis nem annyira drasztikus módon, mint ahogy elvárná a nyugat web 2.0-n szocializálódott gamere. Ennek oka a Nintendo Japán-orientált politikájában keresendő: a legfőbb rajongótábort egyszerűen hidegen hagyja a Call of Duty: Ghosts kutyakomédiája, és nem hatja meg a Tom Clancy’s The Division gazdaságélénkítő online csatározása sem. Csak egy dolog számít neki, és az a tradíció, amit a Nintendo évek óta szállít, s most, az új gépek érkezésének hajnalán sem fordít hátat neki. Ivata Szatoru cégelnök ugyanolyan barátságos mosollyal és fertelmes angolsággal darálja el az önismétlő franchise-ok legújabb részeinek összekeverhető címeit, mint egy, kettő, tíz évvel ezelőtt tette ő, vagy valamelyik elődje. A japán otakuk pedig könnyekkel sírják tele a mangacsajszis díszpárnát -- de nem bánatukban, hanem örömükben, hisz végig erre vártak!
Valahol Európában
Az Egyesült Államoknak is megvan a maga nintendós keménymagja, még ha nem is hallatnak magukról olyan sokat mostanában. Bár mi itt az apró Magyarországról hajlamosak vagyunk hisztis tiniket vizionálni, az igazság az, hogy ez a csoport már inkább az Xbox felé tendál. A Nintendo legnagyobb rajongói általában a húszas éveik végén járó fiatalok, akik a NES, az SNES, vagy a Nintendo 64 előtt töltötték a gyermekkorukat, és a nosztalgiának élnek. Ezért mosolyognak elhomályosodott tekintettel, amikor bemutatkozik a Donkey Kong Country: Tropical Freeze, vagy Mario felölti a cuki, de kissé perverz hatású macskás Cat Suit Power Upot a Super Mario 3D Worldben, hogy aztán aranyos kiscicát imitálva szaladgáljon négykézláb az unalomig ismert miliő közepette. És mielőtt még valaki azzal vádolna, hogy ekézem a Nintendót, hadd mondjam el, hogy jómagam is ebbe a kategóriába tartozom: nekem igenis tetszett Mario cicarucija, és alig várom, hogy saját magam is felöltsem… de persze csak virtuálisan, ha egyszer végre lecsökken a Wii U ára, mert most még drágállom a gépet.
Csakhogy itt van a bibi: a Nintendo nem jelentett be árcsökkentést, és nem csak azért, mert akkor még többet vesztene az amúgy sem túl sikeres Wii U-n, hanem azért sem, mert nem szorul rá a dologra. Azok, akiket a nagy N becélzott, már vagy beszerezték a Wii U-t, vagy év végére így is, úgy is megveszik. Erre enged következtetni Mijamotó Sigeru játékdizájner-atyaúristen legfrissebb nyilatkozata is. A Mario- és a Zelda-sorozatok szellemi atyja (programozni nem tud) kis híján melegebb éghajlatra küldte a GamesIndustry újságíróját, aki az E3-on leült vacsorázni a mesterrel, és egy könnyed csevej közepette rákérdezett, hogy ugyan milyen üzleti terveket szövöget a Nintendo most, hogy a konzolháborút nyilván elveszítette. Mijamotó a maga kedves módján annyit felelt, hogy jobban örülne neki, ha az emberek végre a játékokra figyelnének, és nem a pénzre. Meg különben is, a játékipar egy instabil világ, tele kérdésekkel és tévedésekkel, így ha mindig a lóvén aggódnának az emberek, egyszerűen nem is létezne. Túlzás? Nyilván. Van benne igazság? A Nintendo szemszögéből nézve mindenképp. A rajongók nem kérdőjelezik meg a döntéseket, így a stabil bázis biztonságban van. A cég pedig végérvényesen lemondott róla, hogy megpróbálja elhappolni a PlayStation 4 és az Xbox One vásárlóit. Mióta pedig létezik iPhone és Android, a casual játékosok sem hajlandók beruházni egy tévére köthető konzolba. Így marad a csúnya fan service kifejezés, mint végső, sikerében biztos alternatíva.
A felkelő nap konzolja
A bejelentett játékokon is látszik a rajongói igények maximális kiszolgálása. Jön az új Smash Bros.-epizód, érkezik a 3D-s Mario (ami már önmagában system seller), nyakunkon egy Luigi-játék, nyáron végre tényleg megjelenik a Pikmin 3, és persze lesznek külsős címek is, bár kérdés, hogy minek. Sokkal fontosabb náluk, hogy a Nintendo a hazai pálya hardcore-rétegét is célba veszi. A Monolith Soft új, egyelőre csak X-ként emlegetett akciójátékának videója például minden anime- és mechimádót levett a lábáról, és bár halálosan klisés és giccses trailer kaptunk, ott ez számít menőnek. Ugyanez igaz a Bayonetta 2-re: durva kaszabolás profi játékosoknak, akik szeretik a Platinum Games egyedi stílusát és nem hátrálnak meg a Wii U GamePadtől sem. Persze, a hatalmas Zelda még várat magára, de azt már tudjuk, hogy készül, és a többi ikon is vissza fog térni előbb-utóbb. A két nagy titán pedig hadakozhat a többi, ki tudja hány tízmillió főt számláló játékos felett, akik év végéig dönthetik el, hogy melyik oldalra állnak -- érdekes esztendő áll előttünk, annyi szent.
És ti mit gondoltok a Nintendo E3-as szerepléséről? Osszátok meg gondolataitokat a kommentek között!
