A PlayStation boszorkánykonyhájában már javában rotyognak az új okosságok. Ott van például a Mockingbird nevű eszköz, ami a színészek arcmimikáját szinte a másodperc tört része alatt ülteti át a 3D-s karakterekre. Ez papíron remekül hangzik, hiszen gyorsabbá teszi a gyártást, de a színészek már most kongatják a vészharangot. Ashly Burch, Aloy megformálója szerint például komoly veszélyben van a színészi játék mint művészet, ha a jövőben gép generálta, kötetlen beszélgetések váltják fel a gondosan megírt dialógusokat. A történet nem áll meg a grafikánál. A Sony víziójában az AI egyfajta digitális személyi asszisztenssé válik a PlayStation Store-ban. Nemcsak azt fogja tudni, hogy melyik akciójáték jöhet be neked legközelebb, hanem a stílusod alapján konkrét pillanatokat, előfizetéseket vagy akár fizikai ajándéktárgyakat is az arcodba tolj majd. Ez a koncepció ugyan kényelmesnek tűnik, de egy kissé disztópikus is egyben, hiszen olyan, mintha a konzolod folyamatosan a pénztárcádban turkálna, miközben igyekszik megteremteni számodra a tökéletes digitális légkört.
A legnagyobb hatással azonban valóban a pénzügyekre van ez a technológia. Miközben az AI elvileg olcsóbbá és hatékonyabbá tenné a gigászi játékok fejlesztését, a valóságban épp ez a technológiai bumm drágítja meg a konzolokat. Az AI-szerverekhez szükséges alkatrészek iránti globális éhség miatt emelkednek a PS5 árai, így a játékosok egyfajta paradoxonba kerültünk, a technológiát, ami jobb játékokat ígér, nekünk kell megfizetnünk, méghozzá nem is kevéssel. Meglátjuk, hogy a végén tényleg a kreativitás szabadul-e fel, vagy csak a gépiesített tartalom önti-e el a nappalinkat. És vajon a végén még mi maradunk a főnökök, vagy csak a konzolunk által generált hirdetések szereplői leszünk?
Borítókép: Steam
