Ha 2014 egyértelműen legjobb horrorjátékát kellene kiemelnem, akkor az vitán felül az Alien: Isolation lenne. Amanda Ripley kalandja a Sevastopol űrállomáson már a kezdetektől fogva beránt a fojtogató feszültséggel operáló játékmenetbe, melyben kvázi mindenki az életünkre akar törni: a fegyverrel rohangáló fosztogatók és roppant para androidok mellett maga a xenomorph nehezíti a továbbjutásunkat. Az FRVR podcast egyik adásában Dion Lay író egy elmagyarázta, hogy „egy tökéletes világban kicsit lerövidítenék [az Alien: Isolation] játékidejét, hogy a lényegre koncentrálhassanak”. Az átlag 18-20 órás játékidővel a népszerű horrorjáték lényegesen hosszabb lett, mint sok más hasonló műfajú alkotás, de eredetileg nem ez volt a cél.
Lay elmagyarázta, hogy a fejlesztés kezdetén a xenomorph sokkal kevésbé volt intelligens és emiatt nem is nyújtott akkora kihívást az elkerülése. A fejlesztési folyamat végére azonban sokkal okosabbá vált, és képes volt reagálni a játékosok által preferált taktikákra – például ha sokat bujkáltál asztalok alatt, akkor többször járt arrafelé véletlenszerűen. Ez nehezebbé tette a játékot, így a játékosoknak több időbe telt a végigjátszás kivitelezése. Dion Lay hozzátette, hogy maguk a fejlesztők is csupán a munkálatok előrehaladtával és a tesztelési fázis megkezdésekor szembesültek azzal, hogy egy folyamatosan tanuló, egyre okosabb mesterséges intelligenciát sikerült kidolgozniuk a xenomorphnak, amely így jóval kiszámíthatatlanabbá vált. Én is emlékszem még, mikor a fészekben kellett lopakodni és konkrétan izzadt a tenyerem – de ez csak hozzátett az élményhez. Bízom benne, hogy a folytatásban is kapunk hasonlókat!
Borítókép forrása: Steam
