A srácok egy lopakodós misszióba kóstolhattak bele. Volt álcamód, amellyel csendben átjuthattak a kritikus pontokon, illetve az időt is megállíthatták, hogy a hangtompítós fegyverrel több célpontot is kijelöljenek, amelyeket aztán hősünk az újraindításkor szép sorban lekezelt. Aztán következett egy „bossfight”, ami kicsit komikus volt, lévén az ellenség alig találta el karakterünket egy puskával, miközben ő az „overclock” móddal maximumra húzta fegyverei és felszerelése képességeit, és hamar lenyomta a figurát — de nem ölte meg, ugyanis még előtte állt a morális kérdés: életben hagyja vagy sem. Ha igen, egy speciális perk volt a jutalom és a történet teljesen más szálon folytatódott, mint az eliminálás esetében. Ilyen elágazás számos van a játékban, és minden döntésünk csökkenti vagy növeli reputációnkat bizonyos kulcsszereplők szemében, ami megint csak a sztori újabb és újabb csavarjaihoz vezet.
Az Alpha Protocol a magazin szerint egy igencsak impresszív játék, rengeteg különleges képességgel, fegyverrel és kütyüvel (hanggenerátor, mely egy bizonyos pontra csalja az őröket, gyújtógránát vagy épp falra tapasztható, közelítésre aktiválódó sokkoló akna és hasonlók), igen hosszú játékidővel.
A kiadó SEGA egyébként igencsak bízik a termékében (ami persze a részükről természetes), hiszen szintén a napokban derült ki, hogy aki a Steamen előrendeli a játékot 50 euróért vagy dollárért (khm, ugye), az ajándékba kapja a szintén a SEGA által gondozott Space Siege sci-fi hack 'n' slasht, amely Chris Taylor ide vagy oda, elég harmatosra sikeredett, de hát ugye ajándék űrlónak ne nézd a fogát...
