Az elmúlt hetekben volt szerencsém egy magyar kiosztású ENDORFY Thock TKL Kailh Box Red mechanikus billentyűzettel együtt dolgoznom, úgyhogy lássuk, mire képes a lengyel cég gamereknek szánt perifériája. Ami elsőre feltűnt, miután kiemeltem a dobozából, az a súlya, ami az eddigi billentyűzeteimhez képest jóval nagyobb. Ilyenkor mindig eszembe jut a Jurassic Park ide vágó része, amikor Timtől megkérdezi a budis ügyvéd, hogy nehéz-e az éjjellátó, amit talált. Igen. "Akkor tedd le, biztos drága volt." – hallható a válasz.
A TKL-ből már kitalálhattátok, de aki esetleg nem ezzel fekszik és kell, annak elárulhatjuk, hogy ez a TenKeyLess rövidítése, ami azt jelenti, nincs numerikus rész a billentyűzeten. Így a méretek 36,15×14×4,25 cm-re csökkennek, ami tökéletes, nem túl kicsi, nem túl nagy, tényleg olyan, mintha egy sima billentyűzetről levágtuk volna a numerikus részt.
A Thock TKL Wireless háromféle csatlakozási móddal rendelkezik: vezetékes, Bluetooth, és 2.4Ghz-es, amihez persze külön USB vevőegység jár, én így használtam, és rendkívül gyors volt a kapcsolat, késésnek még csak nyomát sem tapasztaltam. A vevőegységet a billentyűzet alján találjuk mágnessel rögzítve, a billentyűkiszedő társaságában. A billentyűzetet háromféle magasságba állíthatjuk: sima, kissé emelt, még jobban emelt. Ennyit tehát a külsőről, lássuk mit tud a Thock TKL Wireless!
Hamar lemerülni. Nem vicc, ha max fényességgel mennek az RGB-fények, akkor 2-3 napot bír az akksi, kikapcsolt fényekkel viszont 2-3 hetet is, és ne felejtsük, hogy ez napi minimum 8 órás felhasználás. Átlagos használat mellett valószínűleg többre is képes, de ettől függetlenül az akksi olyasmi, amin érdemes lenne fejleszteni ennél a modellnél. Ha túltettük magunkat az első lemerülés okozta sokkon, csatlakoztathatjuk a billentyűzethez kapott USB-C kábelt, és minden megoldódik: természetesen tölteni és használni is tudjuk egyszerre.
Alapjáraton slim billentyűzetet használok, tehát olyat, mint ami a laptopokon is található, így időbe telt, amíg visszaszoktam a normál méretű billentyűkre, de megérte a fáradtságot. A gépelés kényelmes, gyors, a billentyűk leütése pedig úgy szól, ahogy azt elvárnánk a Kailh Box Red switch-ektől, melyekkel alapból érkezik a periféria. Magukat a billentyűsapkákat könnyen lehúzhatjuk, utána pedig jöhet a billentyűkiszedő, ha switch-eket cserélnénk, minden adja magát, semmi sincs túlbonyolítva.
Ahogy a billentyűzeten található funkiógombok sem: a jobb Alt Gr és „jobb klikk” billentyű között találunk egy Endorfy logót, amit nyomva tartva állíthatjuk a fényeket. Az Ü-gombbal a haladási irányt, balról jobbra, vagy fordítva, az Ó-val az RGB működési módját, a fel-le nyilakkal a fényerősséget, míg a balra-jobbra nyíllal a fényjáték gyorsaságát módosíthatjuk. Mindezt persze csak akkor, ha nem akarjuk feltelepíteni az Endorfy Software-t, amiben részletesen testre szabhatjuk a teljes billentyűzetet: a világítástól kezdve az egyes billentyűkön keresztül egészen a makrókig mindent beállíthatunk.
Kinek ajánlom tehát az Endorfy Thock TKL Wireless-t? Annak, aki szeretne egy minőségi billentyűzetet, amivel biztosan évekig játszhat és dolgozhat, az akksi időn viszont túl kell tennünk magunkat. Nektek hogy tetszik a Thock TKL Wireless?
