Idén többször uralták a mozis nézettségi listákat hibrid vagy animációs filmek (pl. Tom és Jerry, Sapce Jam 2, Raya és az utolsó sárkány), a különböző alkotások tengerében viszont sokszor érezhettük azt, hogy korszakalkotóvá talán egyetlen Pixar vagy Disney mese sem válik majd a közelmúltból. Most azonban Magyarországra is megérkezett a harmadik nagy animációs stúdió, a Dreamworks tengerentúlon hónapokig vetített sikerműve, ami kevésbé karakteres stílusjegyeket hordoz ugyan, mint például a Pixar munkái, előbbieknél mégis nagyobb esélye van arra, hogy klasszikussá érjen. Eleve dicséretes, hogy a Croodék 2 (The Croods 2) meg tudja ugrani a 2013-es nyitányban emelt lécet, az igazán izgalmas mégis az Joel Crawford rendezésével kapcsolatban, hogy teljesen új fejezetet nyit a történetben. Az Egy új kor előzmények nélkül is tökéletesen megállja a helyét, önmagában kerek alkotás, eredeti konfliktusokkal. Családoknak kifejezetten ajánlott, tökéletes nyári moziélményként szolgálhat, valószínűleg szívesen nézik majd vissza a gyerekek is a filmet, amikor az forgalmazásba kerül a piacon.
(A képek forrása: Port.hu)
Amilyennek egy hollywoodi animációs filmnek lennie kéne
Az amerikai rajzfilmek nagy korszakába kóstolhattunk bele a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején, amikor tucat számra ömlöttek a magyar mozikba és otthonokba az ötletesebbnél ötletesebb mesék (pl. Az oroszlánkirály, Mulan, Eszeveszett birodalom, Shrek, Szörny Rt.). Sokak számára az aranykort jelentették ezek művek, amiknek eredeti történetek, fantasztikus világok és pörgő nyelvű karakterek adták meg a báját. Később viszont kiveszett a mozikból ez a fajta eredetiség és az idézhető párbeszédek száma is alaposan megcsappant. Pedig utóbbiak felemlegetése emlékeztetett a családi filmnézésekre, a közös kedvencekre. A Croodék 2 az ezredfordulós élményből hoz vissza egy csipetnyit, még ha nem is olyan dúsak és színesek a dialógusok, mint egy Jégkorszak epizód szkriptjében. Jelen film minőségét jelzi ugyanakkor, hogy nemcsak a vizualitás és a történet marad meg a nézőben, mint a legtöbb kortárs alkotás esetében, hanem a cselekményt nem építő jelenetekre is szívesen emlékszik, sőt azokra emlékszik igazán az ember. Kifejezetten fontos a szinkronhangok szerepe, hiszen a karakterek egymástól markánsan eltérő orgánummal szólalnak meg az eredeti és szerencsére a magyar verzióban is. Ez pedig csak egyet jelenthet: hőseink nem pusztán történetet alakító tényezők, hanem jól megragadható, körülhatárolható személyiséggel rendelkeznek. A felsorolt elemek nem azt kívánják alátámasztani, hogy egy olyan közelmúltban debütáló stílusfilm, mint például a Luca vagy a grandiózus Raya és az utolsó sárkány a Croodék 2-nél kevésbé élvezhető alkotás. Pusztán arról van szó, hogy a klasszikus történetmesélés több fontos elemében sikerült Crawfordéknak valami egyedit alkotniuk.
Amerikai nevelés
A jó mesék fabulák, örök értékeket képviselnek és általános igazság vonható le belőlük. A Croodék 2 fő konfliktusai, a modernitás és a hagyomány, illetve az egyén és a közösség ellentéte ugyancsak egyetemes témák, viszont az amerikai (film)kultúra legfontosabb toposzai is egyben. Csodálatosan letisztult módon demonstrálják az alkotók a technológiai vívmányoknak, illetve a tradicionális közösségi létnek a fényesebb és az árnyékosabb oldalát. Bemutatásra kerül továbbá a természettel való organikus együttélés módja is. Olyan fontos témák ezek a XXI. században, a környezeti válság és a túlzott politikai-társadalmi szembenállás korában, hogy üdítő gyerekfilmben látni a különböző pólusok kibékíthetőségének útjait. A nyitottság és a másik fél helyzetének megismerése iránti vágy rettenetesen hiányzik manapság a közéletből, ezért különösen méltánylandó, hogy egy nagyszabású amerikai rajzfilm ilyen egészséges koncepcióval rukkol elő. Ez az attitűd szerencsére ugyanúgy értelmezhető a tengerentúlon, mint Európában.
A Croodék 2 lehet a 2021-es csonka filmes esztendő egyetlen animációs filmje, ami a kritikusok és a közönség többségének is egyhangúan elnyeri tetszését. A vélelmezett siker annak köszönhető, hogy Crawford munkája a klasszikus mesélés elemeihez nyúl vissza, nem csupán egyetlen aspektusra (pl. a manapság divatos lélegzetelállító vizualitásra vagy zenei betétekre) építi produkcióját. Vannak ikonikus jelenetek, idézhető félmondatok, jól megragadható, azonosulható karakterek, ötletes a szinkron, nem túl gyerekesek a poénok és kellőképpen univerzális a történet. A Dreamworks alkotói az ezredforduló népszerű animációs stílusát idézték fel, és nagyon jól tették, mert ezzel valami olyat hoztak a mozikba, amit manapság csak ritkán látni.
