Meglehetősen furcsa, hogy miért pont a németek azok, akik Európában talán a legnagyobb figyelmet szentelték az országtól meglehetősen távol található Egyesült Államok történelmének. Minden idők egyik legsikeresebb német írója, Karl May, az egész karrierjét távoli vidékek kalandjaira építette fel, de hazai olvasói elsősorban az Winnetou és Old Shatterhand ikonikus történetei kapcsán ismerhetik nevét. Az Új világ romanticizált históriája generációkra volt hatással, és sokunk érdeklődési körét terelte célirányosan – szinte biztos, hogy azét az Oliver Keppelmüllerét is, aki a Grand Tactician: Civil War gyakorlatilag egyszemélyes fejlesztőcsapata, és öt évvel ezelőtti debütáló játékát, a The Seven Years Wart porolta le és helyezte át egy új kontinensre.

TESTVÉRHÁBORÚ

A Grand Tactician: Civil War így csak félig-meddig nevezhető új játéknak, sokkal inkább a Seven Years War új történelmi korba helyezett iterációja. Műfaját tekintve stratégia, de ez túlságosan is egyszerű és sarkított leírás, ez ugyanis minden, csak nem egy egyszerű játék. Alapját az amerikai történelem egyik legviharosabb korszaka, az amerikai polgárháború biztosítja, melynek során az északi és a déli államok csaptak össze, a konfliktus pedig 4 éven át zajló háborúig eszkalálódott. A végeredményt tudjuk – most pedig akár az egészet át is élhetjük.

Keppelmüller nem szimplán csak a legismertebb, a köztudatban mindmáig élő csatákat, Gettysburgot, Antietamot, Fredericksburgot keltette életre, hanem kis túlzással az összes jelentősebb összecsapást, egy olyan gigantikus kampány során, amely az elszakadásnál veszi kezdetét, és egészen az utolsó, sorsdöntő napokig tart.

És ennek javát taktikai nézetben, korabeli térképek és dokumentumok fölé görnyedve kell tölteni, ahhoz ugyanis, hogy legyen esély a győzelemre, gondoskodni kell a hadászat minden eleméről. Biztosítani kell az ellátmányt és az utánpótlási vonalak biztonságát, kiaknázni, sőt akár ki is bővíteni a rendelkezésre álló vasúthálózatot, csapatokat mozgatni egyék régióból a másikba, és akkor a parancsnokmenedzsmentről még nem is esett szó. A seregek sorsát ugyanis a jó parancsnokok és a jó döntések határozzák meg, amihez nem árt egy megfelelően felépített hierarchia sem. A testreszabhatóság ezen a téren egészen páratlan, már-már a rajok szintjéig bele lehet nyúlni a felépítésbe. Ez pedig nemcsak a gyalogos katonákra igaz, de a hajóflottákra is: ennek elsősorban az európai haderők kordában tartásánál van jelentősége, mert itt ugyan a történelmet élhetjük újra, de az át is írható.

NEM ANNYIRA GRAND...

Ezt azonban jobbára érdemes feltételes módban kezelni, a Grand Tactician jelenlegi állapotában ugyanis elég sok problémával küzd. Az egy dolog, hogy menürengetege átláthatatlan labirintus, kezelőfelülete az unintuitív definíciója, nehézségi szintje pedig méltó a műfajhoz, az viszont már egy másik, hogy a funkciók zöme egész egyszerűen nem működik. Az egységek vagy ignorálják a parancsokat, vagy csak rövid időre hajlandóak végrehajtani azokat, a mesterséges intelligencia hajlamos az ellenfeleket egyenesen a halálba küldeni, a csaták közti menedzsment során pedig a funkciók zöme nem éppen azt csinálja, amit kellene, ha egyáltalán történik valami. Belerázódni sem éppen két perc, a tutorial jelenleg kimerül nem túl sok, nem túl informatív szöveges bejegyzésben, ami az alapvető tudnivalókat ugyan elmagyarázza, de azt már nem, hogy azt a gyakorlatba hogyan kell átültetni. Ez elsősorban az irányítás miatt van, amely elég sok ponton ignorálja az elmúlt húsz évet, és mindent, amit a műfajban csak láthattunk.

A Grand Tactician: Civil War előtt így még hosszú út áll, még úgy is, hogy a tervek szerint az év végén már maga mögött hagyja a korai hozzáférést. Az biztos, hogy a polgárháború eddigi talán legtartalmasabb, legmélyebb szimulációjáról van szó, egy teljesen interaktív történelemleckéről – játéknak azonban egyelőre még túlságosan nyers és kevésbé szórakoztató. A The Seven Years Warból kiindulva pedig szinte biztosra vehető, hogy ez a korai hozzáférés végére sem fog drasztikusan változni, így aki könnyebben emészthető, játékosabb polgárháborús élményt keres, lehet, hogy máshol találja meg a számítását.