A korábbi években kifejezetten szeretett Hollywood hosszú, közel háromórás darabokat a mozikba küldeni, az elmúlt egy-másfél esztendőben azonban mintha kezdene háttérbe szorulni ez a fajta trend. Egy jelentés szerint azonban nem az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e figyelni három órán keresztül, hanem hogy egyáltalán végig tudunk-e ülni egy másfél órás filmet.
Erre a The Atlantic riportja hívja fel a figyelmet, ami arról számolt be, hogy az USA filmes tanszékein az oktatók egyre gyakrabban találkoznak olyan hallgatókkal, akik lényegében fizikailag nem képesek végignézni egy filmet anélkül, hogy a telefonjuk után nyúlnának - írja a The World of Reel. Ez odáig vezetett, hogy a tanárok egy része már meg sem próbál teljes filmeket feladni házi feladat gyanánt, inkább csak részletek ajánl belőle.
A jelentésben egy konkrét példával is előálltak. Egy osztály az órán a francia filmrendező, François Truffaut Jules és Jim című, mindössze 100 perces romantikus klasszikusát nézte meg - egy Marvel-film gyakorlatilag kétszer ilyen hosszú. A vetítés után a diákok több mint fele megbukott egy egyszerű kvízen, és teljesen magabiztosan állított olyan, a filmben nem látott eseményeket, mint hogy a szereplők elbújtak a nácik elől, vagy Ernest Hemingway-jel ittak együtt. A professzorok szerint tíz éve még elképzelhetetlen lett volna ilyen szintű figyelemzavar, és a helyzet a pandémia óta egyre csak romlik.
A jelentés különösen aggasztó annak fényében, hogy elviekben olyan egyetemistákról van szó, akik a jövőben a filmekkel szeretnének majd foglalkozni. A mozik szempontjából pedig ugyancsak komoly kérdéseket vethet fel ez a fajta tendencia: vajon képes lesz egy ilyen immerzív szórakoztató műfaj, mint a mozi túlélni egy olyan világban, ami egyre kevésbé igényli az elmélyülést és a komolyabb koncentrációt?
Borítókép forrása: A24
