Előre szólok, fiúk és lányok, hogy hosszú olvasmányba fogtatok bele, amibe a személyes véleményemet is beépítettem, mint ahogy azt anno az asszonnyal tette Kőműves Kelemen. A helyzet az, hogy sokan sok féle hírt írtak a sanghaji balhéról, de ezeknek többsége alig fedi le a teljes történetet, és csupán arra koncentrálnak, amit az orruk előtt látnak. Nem áll szándékomban ujjal mutogatni, pusztán az a helyzet, hogy minden irányból ugyanazt látom, és mint szakma- és keménymagbeli Dota rajongó nehezen tűröm ezt a tényt. Már csak azért is, mert a mostani Major esete több, nagyon komoly problémára világít rá, mind az esportos környezetre, mind pedig az egész játékiparra nézve.
James is a legend
James ’2GD’ Harding anno profi Quake 4 játékosként tűnt fel az esport-színen. Később host lett belőle, aki együtt dolgozott az MLG-vel, az ESL-lel, de még a DreamHacken is otthagyta a kéznyomát, hogy csak a komolyabb szerepléseit említsem. 2012-ben a Valve felkérte, hogy vezesse a The International 2-t, illetve a sikerre való tekintettel a következő 2 évben is ő vitte a globálisan is legnagyobbnak tekintett Dota 2 bajnokságot.
A Dota közösség szereti Jamest. Annak ellenére, hogy van egy faragatlan, bunkó stílusa és született troll, kegyetlenül jól vezeti a panelt. Szórakoztató, érdekfeszítő kérdéseket tesz fel azoknak, akikkel beszélget a köztes szegmensek alatt, valamint nem restell rákanyarodni olyan témákra sem, amik kényesebben érinthetik a kérdező félt, ám a közönséget érdeklik. Például ha a megkérdezett fél nem ad egyenes választ, akkor nem szégyelli ezt felróni neki élő adásban. Sokan vannak, akik ellenszenvesen néznek rá emiatt, ám még többen akadnak olyanok, akik szeretik és becsülik ezért a tulajdonságáért. James, vagy ahogy a közösségben hívjuk, Yames, mindig képes megtalálni azt a köztes pontot, ami miatt működik csipkelődő és szarkasztikus stílusa. A lényeg: a Dota-közösség és az egész elektronikus sport, mint iparág rengeteget köszönhet Yamesnek amiért kiállt emberekért, felkarolt tehetségeket és egy alternatív irányba terelte a felelős cégeket ezzel formálva a teljes ipart.
„James is an ass”
Most, hogy megtörtént a bemutatás nagyjából mindannyian képet kaptatok arról, milyen emberről beszélünk. De mégis mi volt a gond, amiből ez a dráma kerekedett? Ahhoz, hogy tisztábban lássatok, mesélek nektek egy kicsit a produkcióról.
A kompetitív Dota hajnalában domináltak a kínai csapatok. Kiszámíthatatlanok voltak, és sem az európai sem az észak-amerikai ellenlábasaik nem tudták felvenni velük a versenyt. Sikerüket részben az elszigeteltségüknek köszönhették: nehezen, vagy egyáltalán nem fogsz olyan játékstílussal rendelkezőkkel szemben nyerni, amit még soha nem láttál korábban, és a feszültségnek köszönhetően még inkább rád nehezedik a nyomás. A domináló széria után még népszerűbbé vált Kínában a Dota, míg végül olyan tömegeket nem kezdett megmozgatni, ami mellett képtelenség szó nélkül elhúzni. A Valve meglátta a potenciált a helyzetben, és a Major rendszer bevezetése után Európát követően egy kínai rendezésű tornát jelentett be, melyet a Perfect World nevű szervezet fog levezényelni.
Az előjelek baljósak voltak. Nem elég, hogy a legtöbb keleti torna mind dugába dőlt, de decemberben akadt egy különösen nagy botrányba fulladt rendezvény: a World Cyber Arena (WCA). Ezen a bajnokságon minden létező dolog kisiklott. Csak hogy röviden érzékeltessem a helyzetet: számos játékos kórházba került egy ételmérgezés miatt. Nem csoda hát, hogy ezek után sokaknak okozott fejfájást egy sanghaji Major gondolata. Aztán miután elküldték a meghívottaknak a felkérő leveleket, sorjában kaptuk az értesítéseket azoktól az eddig esszenciálisnak minősített személyektől, akik nem lesznek jelen a verseny alatt. Sem Nahaz, sem PimpmuckL, de még Redeye sem kapott meghívót. Utóbbi az az angol úr, aki már több mint egy évtizede foglalkozik esportokkal, és történetesen ő pótolta Jamest a tavaly nyári International alatt, valamint a frankfurti Majorön is ő volt a házigazda. Lassan gyülekeztek a felhők, végül pedig, amikor hivatalos közleményben bejelentették az esemény talent-gárdáját egy emberként sóhajtott fel a közösség. Yames egy terjedelmesre nyúlt vakációt követően visszatér! 2GD azért is tökéletes választás, mert tudja, hogyan kösse le a közönséget, ha hosszabb csúszásokra kerülne sor, amire már hónapokkal az esemény előtt számítottunk.
Eljött a Major napja. Február 25-én, magyar idő szerint hajnal 2-kor már kezdetét kellett volna vennie az első szériának, ám nem sokkal háromnegyed 2 után érkezett egy tweet Jamestől, amelyben közel 20 perces késről értesített mindenkit. Ez a 20 perc egyedül a közvetítés elindítására vonatkozott, a game-ről pedig nem hallottunk egy szót sem. Összesen másfél órás késéssel, a tervezetthez 2 órai kezdés után végre elrajtolt az őrület, ám még az előtt egy egyórás panel-beszélgetés zajlott le. Kezdetben minden rendben ment, a panelen szereplők tanakodtak, az esélyeket latolgatták, egy családias beszélgetés kerekedett a felek között. Végül annyira elhúzódott a csúszás, hogy jobb híján a prezentációhoz használt táblán kezdtek el ketten amőbázni. Ettől függetlenül érdekes volt a műsor és teljességgel vállalható.
A legnagyobb bajt a kihagyások, késés és a technikai analfabetizmus jelentették, ami miatt csak a streamen lehetett élvezhető minőségben követni a játékokat. „Élvezhetőről” írok, pedig itt sem volt rendben minden. A hang rendszeresen megkukult és statikussá vált, illetve gyakran megszakadt a közvetítés, vagy elnémultak a kommentátorok. Dota TV-n (kliensen belül szpektálva) a lag elviselhetetlenné tette az élő adást. Jómagam a meccs közben és után émelyegtem, és nem azért, mert rosszul játszottak a csapatok. Ez a „kis” baki azonban a második game-re megjavult, szóval további panaszra nem volt okom. Az azonban, hogy a castereknek és a panelen szereplőknek gyenge minőségű mikrofonokat szereztek, és a keverés sem működöt megfelelően, tarthatatlan. Helyenként olyan érzésem volt, mintha vödörből beszélnének, vagy a távolból visszhangoznának. De ha nem hallod őket, akkor úgyis mindegy, nem? Később az is napvilágot látott, hogy a szabvány 144 Hz-es monitorok helyett 60 Hz-eseket szereztek a játékosoknak. A helyzet az, hogy még bőséggel folytathatnám a hibák listázását, de inkább kanyarodjunk tovább!
Ezek a tátongó űrként felbukkanó adásszünetek nemcsak minket, nézőket kezdtek el idegesíteni, hanem a panelen dolgozókat is. Egy idő elteltével már az is megesett, hogy James ignorálta a szünetet javasló kínai szervezőket és ahelyett, hogy félbeszakított volna egy beszélgetést, hagyta, hogy az magától folytatódjon. Illetve még az adás elején elsütött egy pornós viccet, valamint minősítette egy-két játékost és az adásért felelős csapatot. Végezetül a második nap közepén, egy hosszú szünet közepette James megpróbált utána járni annak, hogy mikor folytatják az élő adást, Bruno, aki mellesleg legjobb barátja, közölte vele a hírt, hogy Gabe Newell elbocsájtotta őt. A közönség ebből annyit észlelt amennyit Yames tweetelt a saját Twitter fiókjáról. A bejegyzésben közölte, hogy mostantól nem fogjuk őt többet látni, mivel kirúgták. Indokot nem kaptunk, a stáb nem jelentkezett a Valve pedig szintén hallgatott. James később megígérte, hogy írni fog egy terjedelmesebb összefoglalót arról, mégis mi folyik Sanghajban, ám az ötletet pár órán belül elnapolta, mondván: alszik rá egyet.
Ekkor kezdődött el az igazi őrület. A Dotával foglalkozó subreddit és a Twitter egyszerre robbantak fel a hírtől. A kommentátorok, kollégák egyszerre vették védelmükbe Jamest és bombázták üzenetekkel az angol férfit. Redditen pedig sorra születtek a Perfect Worldöt támadó posztok. Minden jel arra mutatott, hogy a kínai stáb tehetett a műsorvezető szélnek eresztéséről, ezért egyre több és több negatív jellegű hozzászólás született. Elindult a streamet és a Majort egy az egyben bojkottálók mozgalma, ezért esett a nézők száma.
Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Valve-nek most már komolyan tennie kell valamit, ha nem akarnak irdatlanul pofára cuppanni. Az éjszaka folyamán maga Gabe Newell írt egy Reddit posztot, amiben helyzetjelentést adott Majorről, két pontba szedve. Az elsőben azt taglalta, hogy James azért lett elbocsájtva, mert „egy seggfej”, valamit a Valve többet nem fogja őt semmilyen pozícióban alkalmazni. Az amúgy a tornán még csak részt sem vevő játékosokról szóló poénjai mind olyan emberekről szóltak, akiket a barátjának tekint és tudja, hogy nem fognak megharagudni rá, főként mivel ismerik és osztják a humorát. Erről minden bizonnyal Gabe nem tudott, mégpedig azért, mert valószínűleg nem ismeri Jamest és nem akadt senki, aki lekommunikálhatta volna, hogy mégis mit lát a képernyőn. Mint egyszeri néző, számára az jött le, hogy a műsorvezető „nem viselkedik profihoz méltóan”. Fáj, hogy ezt kell írnom, de voltaképpen az egész bejegyzés és a hozzáállás arról árulkodik, mintha Gabe nem is ismerné a Dota közösséget, de erre inkább térjünk vissza később!
A második pont arról számolt be, hogy a teljes kínai stábot elküldték, mivel nem voltak képesek kompetensen ellátni a rájuk szánt feladatot. Ezen nincs mit taglalni, mivel ez volt a helyes döntés. A helyükre új emberek kerülnek majd, akik remélhetőleg jobban végzik a munkájukat.
Glitch a rendszerben
James a személyét ért támadásra egy 17 oldalas bejegyzésben válaszolt, melyben kulisszatitkokat árult el a TI2, TI3 és TI4 körüli munkálatokról, illetve a most megesett sanghaji incidensről. Nem mellesleg mindenki számára elérhetővé tette írását és arra buzdítanék minden olvasót, hogy rágja át magát az irományon, mert érdekes részleteket oszt meg benne. Ennek az említett esszének csupán fele szól a saját szituációjáról, abban viszont tisztázza, hogy nem haragszik a történtek miatt, csupán szomorúvá tették, és ha a Valve hajlandó rá, akkor ő szívesen megbeszélné velük.
A második rész arra világít rá, milyen gondokkal küzd a cég. Már az első TI-től indulva tudtuk, hogy a kompetitív Dota inkább minőségi szubkulturális értéket képvisel, mintsem mainstreamet. A játékosok többsége és annak rajongói egy kicsi közösségből származtathatók, ám a Valve mégis tömegkulturális jelenséget akart kreálni belőle azzal, hogy felkarolta az eredeti mod projektjét, a sajátjává tette, és akkoriban óriásinak számító 1 millió dolláros nyereményt ajánlott a The International győzteseinek. A sajtó felkapta a fejét, a csapból is a díjázásról szóló hírek folytak, és ennek a hűhónak köszönhetően megsokszorozódott a mobák és az esportok iránt érdeklődők száma. A Steamnek hála bárkihez eljuthat a Dota, és még csak fizetnie sem kell azoknak, akik játszanak vele, hacsak ők maguk úgy nem döntenek.
Évről évre nőtt a látogatók száma, valamint azoké, akiket verseny szempontból érdekelt a játék. A TI 2 még nagyobb téttel indult, ellenben az esemény megmaradt szubkulturális jelenségnek egy specifikus rajongótáborral. A TI 3 is pontosan ilyen volt, viszont ekkor már igazán lehetett érezni, milyen jelentős a globális jelenlét. Ennek fejében a Valve a játékosoknak és a felvett talenteknek köszönhetően összehozta az eddigi legjobb Internationalt. Remek volt a produkció, fordulatosak voltak a játékok, végig szórakoztató tudott lenni, mindezt úgy, hogy ismerte a közönségét. Aztán elérkezett a fordulópont: a TI4, a DAC (Dota 2 Asia Championship) és a TI5.
A Dota individuális játékos bázisa akkorára dagadt, amire már újabb érdeklődők is felkapták a fejüket, és így begyűrűzött a tévébe. Az amerikai ESPN 2 csatorna műsorra tűzte a TI4 fináléjának közvetítését, ezzel részese lett a főfolyamnak. A tévés sugárzás miatt a szubkulturális érték egyre inkább háttérbe kezdett szorulni és átvette helyét a „professzionális” rendezvényszervezés. Eljött az az időszak, amikor a panelen szereplőknek és a kommentátoroknak egyaránt öltönyben és nyakkendőben kellett megjelenniük, és úgy kellett viselkedniük, ahogy azt egy televíziót néző elvárja. Csipkelődéstől mentesen, egy adott formátumot követő eseményt kreáltak, először a másfél évvel ezelőtti TI-ből, majd a 2015-ös rendezvényből.
Félreértés ne essék: a dresszkód bevezetése és a rendszerezettség a nézők megtisztelése végett vált szükségessé, afféle pozitív gesztusként, de valahogy mégsem ezt éreztük, hanem hogy kezdi elveszteni az identitását az egész. Már nem azért vártuk az Internationalt, amiért régen, hanem mert látni akartuk, milyen léptékben nő az előző évihez képest, milyen új compendiumot és tárgyakat kapunk. A produkció egyre erősebben a tévés sportesemények felé orientálódik, a mai napig háttérbe szorítva azt a baráti hangulatot, amiről a Dota rendezvények híressé váltak. Itt pedig visszacsatolnék arra, amit korábban írtam, mi szerint Newell nem ismeri a közönséget.
Felvették Sanghajba műsorvezetőnek a legtökéletesebb személyt, akit találhattak. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni: Jamest szereti a közösség, a kollégái elismerik a munkásságát, a tehetségét és tapasztalatát. Ő pedig tudta, mire vállalkozik, amikor elvállata az állást és készült rá, hogy mint minden eddigi kínai torna, úgy ez is ki fog siklani. Azonban minden tőle telhető eszközt bevetett, hogy elkerüljék a bukást és bizton állíthatom: más nem tudta volna ugyan azt véghezvinni, mint amit ő. Cserébe pedig félreértések sorozata után egyszerűen kipenderítik a szűrét, majd nyilvánosan megszégyenítik. Valóban akadt nem egy pillanat, amikor átlépte azt a bizonyos határvonalat, ám ez mégis csak barátok között történt annyi különbséggel, hogy több tízezer ember nézte online, akiknek nagy része tudta, mire iratkozik fel. 2GD szellemisége és lélekjelenléte menthette volna meg a bukástól a Shanghai Majort és azzal, hogy őt elbocsájtották kivívták a keménymag haragját. Mindemellett számos Dota-személyiség jelezte publikusan, mennyire nem ért egyet a döntéssel és támogatják Yamest. Még a korábban említett TI 5 host, Paul ’Redeye’ Chaloner is azt nyilatkozta, hogy számára nem jelentett gondot 2GD újbóli feltűnése, és nem érti, miért volt szükség arra, hogy a Major második napján kirúgják őt. (Redeye az indulástól kezdve online követte figyelemmel a sanghaji közvetítést.) Később pedig hozzátette, hogy ő bizony nem repül át Kínába átvenni honfitársa helyét a vezetői székben.
Most bizonyára többen vagytok, akik azon tanakodnak, hogy vajon ha James befogta volna a száját és úgy viselkedett volna, ahogy meghagyták neki, akkor most nem lenne ekkora zűrben. Ez valóban így igaz, viszont a helyzet az, hogy sztoikusan ragaszkodik a saját stílusához, mert tudja, hogy a közönség ezt várja el tőle, erről lett híres, ezért szerették meg. Mások kedvéért nem fog változtatni a módszerein, hiszen azok eddig is működtek, ami pedig nem romlott el, azt nincs értelme „megjavítani”. A ragaszkodásával példát szándékozott mutatni és a drámának köszönhetően sikerült is neki. Tengernyi Dota rajongó szeme nyílt fel és vette észre azt, amit eddig csak sejthetett.
Egy kicsit másként
A hiba azonban nem csupán abban rejlik, hogy a Valve erőszakosan igyekszik a mainstream felé terelni a Dotát, hiszen ez egy olyan játék, ami megérdemli, hogy milliók szeressék és ismerjék, ellenben monopóliumot kreáltak egy sokak által szeretett témából. A folytonosan növekvő összdíjazás bevonzotta a mutikat is a bizniszbe, egyre nagyobb érdekeltséget vonva maga köré. A Major-rendszer azonban csupán részben engedi meg a szponzoroknak és a szervezőknek a szabadságot: minden Major event a Valve kezében van és teljes jogú a beleszólásuk a lebonyolításba. Tehát: Kínában a Perfect World megszervezi az egész tornát, kezdve a talentek szerződésétől, a játékosok szállításán át, a hardverek összerakásáig mindent, a Valve viszont megmondhatja, min kötelességük változtatni. A kezükben van a totális uralom. Ez egyrészről ideális, mivel így kézközelben tarthatják a bajnokság minőségét minden szempontból, másrészről bajos, mert görcsösen ragaszkodnak az elképzeléseikhez.
Az Evil Geniuses amerikai csapat kapitánya Peter ’PPD’ Dager rendszeresen készít videónaplókat azokról a tornákról, amikre kilátogatnak; ez alól a trend alól a Shanghai Major sem kivétel. A Major második napjára szánt videóban többek között kis részletekben arról beszélt, miként látja ő az egész 2GD problémát és beleszövi azt, hogy a Valve egy olyan cég, amelyik nem enged a szándékaiból. „Ők döntik el, mit akarnak csinálni, hogyan akarják csinálni és nem hallgatnak másokra csak saját magukra.” – hangzott el a felvételen. Hozzáteszi még, hogy a közönség véleményére adnak és ekképpen formálják az eventjeiket. A probléma viszont ott kezdődik, hogy mint azt tudjuk a Valve-nek nincs strukturált munkamenete, leginkább úgy dolgoznak, mintha egy nagyra nőtt családi vállalkozást vinnének.
Viszont akármennyire remek emberek dolgoznak annál a cégnél mindig lesz legalább egy komolyabb probléma, amibe belefutnak. A rendszerezés pedig kulcsfontosságú szerepet tölt be minden monopolizált piacon, már pedig ebbe az irányba terelik mind a Dotát, mind pedig a CS:GO-t és ha nem változtatnak ezen, akkor csúnya bukás lesz a vége. Egyszerűen nem vihetik tovább ugyan úgy a bizniszüket, mintha „csak” játékokat fejlesztenének, amikor a kezükön alatt a Steam és egy olyan franchise, aminek tavalyi világbajnokságának nyereményalapja meghaladta Wimbledonét. A sanghaji balhé és a 2GD incidens rávilágít erre a gondra, no meg arra is, hogy ideje lenne már PR részleget nyitniuk, hogy végre egy komoly céghez méltóan kommunikáljanak az ügyfeleikkel. Az nem megoldás, hogy Gabe publikál egy-két bekezdéses Reddit posztot. Ezt már rég észre kellett volna venni.
