Bizony, a rendszerváltás után a legendás Rakéta könyvkiadó kezdte el nálunk is kiadni az eredetileg Fighting Fantasy címen futó sorozatot. Emlékszem, remegő kézzel ballagtam haza a friss szerzeménnyel, amit korábban egy osztálytársamnál láttam, félelemmel átitatott kíváncsiságból néztem a borítóról feszítő hüllőszerű Alakváltóra, ahogy a hátán végigfutó hegyes tüskék átszakítják a köpenyét. Akkor még nem is sejtettem, hogy életem következő évtizedeit alapvetően meghatározzák a Kaland, játék, kockázat néven futó lapozgatós könyvek. Átlagos másodikosként akadtak szövegértelmezési gondjaim, de elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, a nem túl nehéz szabályokat bemagolom, mielőtt bemerészkedek a borzalmakkal teli Fekete-erdőbe.
Egy csodálatos barátság kezdete
Persze ez nem az a Fekete-erdő, ahol Brinkmann professzor néz ránk barátságosan a Klinikából, de hasonló nevű torta sem terem minden bokorban, feketeerdei sonka meg csak maximum belőlünk lehet, ha valami emberevő szörny csapdájába kerülünk. A könyvek egy Titán nevű fantasy világ Allansia nevű kontinensén játszódnak, amit Ian Livingstone és Steve Jackson álmodott meg a ‘80-as évek elején az Egyesült Királyságban. A két úriember neve már akkor sem volt teljesen ismeretlen a szigetországban, lévén 1975-ben ők alapították meg a Games Workshopot. A garázscég kezdetben a Dungeons & Dragons szabálykönyvek brit kiadásáért felelt, remekül ráérezve az asztali szerepjátékok térhódítására. Nem mellesleg nekik köszönhetjük a Warhammer és a Warhammer 40.000 táblajátékokat, amelyekkel végérvényesen bebiztosították helyüket a játékiparban. Ugye, egyiket sem kell bemutatni?
Egészen pontosan 1980-ban fogalmazódott meg az “egyszemélyes szerepjáték” ötlete Ian Livingstone és Steve Jackson fejében, miután egy gamer rendezvényen találkoztak Geraldine Cookkal, a Penguin Books szerkesztőjével. A hölgy azokra az emberekre is gondolt, akik nem tudnak rendszeresen egy baráti társaságot összerittyenteni egy D&D partira - a két tervező pedig kapva kapott az alkalmon. Két évbe telt, mire a koncepciót teljesen kidolgozták és a Fighting Fantasy első kötete napvilágot látott A Tűzhegy varázslója címmel. Érdekesség,hogy a Penguin Books a gyerekkönyves sorozatába, a Puffin Booksba száműzte a könyvet, hiszen nem számítottak kiugró sikerre. A valóság viszont rájuk cáfolt, a műfajteremtő darabért odavoltak az olvasók és követelték a folytatásokat.
Ami 1983-ban meg is érkezett A káosz fellegvára és a már említett A végzet erdeje, majd további négy cím is: a Csillagközi fejvadász (ami az első sci-fi volt a szériában), a Tolvajok városa, a Halállabirintus és A gyíkkirály szigete. Livingstone volt a szorgalmasabb - míg Jackson egy könyvet írt, addig Ian hármat, így nem telt egy év, a szerzők kezdtek kiégni, így további írókat vontak be, hogy a megnövekedett olvasói igényt ki tudják elégíteni. Ám a külsősök alkalmazása - néhány kivételtől eltekintve - nem mindig jelentett egyet a minőséggel. Ha Livingstone munkáit tekinthetjük hivatkozási alapnak, aki nem igazán lépett ki a konforzónájából, addig Jackson művei összetettebbek és nem ritkán új ötleteket, műfajokat és szabályokat is felvonultattak. Lásd Az elátkozott házat, ami már a tömény horror kategóriába esik emberáldozatokkal és sötét kultusszal (biztos jól mutatott egy gyereknek szánt sorozatban), vagy épp a négykötetes Kaland, játék, Varázslat szériát, ami már ötvözte a kardforgatást és a mágiahasználatot.
Soulslike írott formában
Az enyhe kifejezés, hogy Livingstone munkái alapvetően formálták a fantáziámat gyerekként, pedig az író tipikus tolkeni toposzokkal pakolta tele a Titán világát. Elfek, orkok, goblinok, törpök, élőhalottak, óriások és trollok járták a kontinenst, olykor egymással háborúzva, hol az embereket terrorizálva; és rendszeres időnként gonosz varázslók, nekromanták vagy hadurak tűntek fel, hogy puszta szórakozásból káoszba taszítsák vagy leigázzák a vidéket. A KJK-könyveket nem úgy kellett olvasni, mint egy normál regényt, hiszen a fejezetpontok számozottak, és a választásainktől függően lapozhatunk előrre-hátra, azt az illúziót keltve, hogy mi alakítjuk a történetet. Volt egy kalandlapunk is, ahová az életerőnk, ügyességünk és szerencsénk értékét, valamint a megszerezett tárgyakat vezettük fel.
A harcrendszer kockadobásokra épült, minden lénynek eltérő támadóértéke és védelmi szintje volt - sokszor piszkosul nagy, de akkoriban iszonyú izgalmasnak számított az egész, pedig csak egy nagyon leegyszerűsített RPG Lite-ról volt szó. Mégis, jobb napokon Livingstone-ék képesek voltak érdekes karakterekkel felvértezett sztorit prezentálni 400 fejezetpontban, még akkor is, ha néhány könyv már az önszívatás kategóriájába esett (kiváltképp a Bajnokok próbája). Nehezen emészthető volt, hogy nem ritkán tucatnyi varázstárgyat kellett innen-onnan összeszedni, hogy egyáltalán legyen esélyünk a boss ellen, és akkor még ott voltak a szerencse- és ügyességpróbák, az instant halálhoz vezető zsákutcák - évtizedekkel a souslike játékok érkezése előtt!
Mégis, egy befolyásolható alsó tagozatosként tágra meredt szemmel faltam a fejezetpontokat, és nyilván csaltam is, de később, ahogy csepredtem és belejöttem a szabályokba, már a dobókocka és ceruza segítségével vívtam ádáz küzdelmet földöntúli teremtmények sokaságával. Egy csonka családban felnőtt, panellakó tinédzsernek ez volt a mennyei manna, egy világ, ahová elmenekülhettem szocreál mindennapok elől, miközben a szüleim a Dallast és a Szomszédokat nézték a TV-ben, mígnem megérkezett hozzám is a M.A.G.U.S.. A kompakt kalandkönyvekkel az aktív szerepjátékos korszakom alatt sem szakítottam, egészen korrekt gyűjteményre tettem szert az évek alatt, és még saját rövid lapozgatós barbársztorival is előrukkoltam, amit kézzel írtam egy füzetbe, világtérképet rajzoltam hozzá, ahogy illik. Kereken két olvasója is volt!
Kicsit zöld, kicsit savanyú, de a miénk
Saját példámat látva bizonyára sokan magukra ismernek az olvasók közül, akik mára meglett családapákká váltak, de a KJK-könyvek láttán még mindig megcsapja őket a nosztalgia szele. A Rakéta kiadó eltűnése után persze számos hazai kiadó próbálta folytatni a Fighting Fantasy sorozatot több-kevesebb sikerrel. Az Új Vénusz Fantázia Harcos könyvei erősen megkérdőjelezhető minőségben kerültek a könyvárusokhoz, a Szukits pár próbálkozás után letett róla. A legtovább a Cherubion kiadó Harcos Képzelet könyvei húzták, de ezek magyar követők művei voltak, nem volt közük Livingstone munkáihoz, lévén sokuk a Káosz Világán játszódott. Kétségtelen, hogy akadtak közöttük élteképes próbálkozások is, mint a Monarakh titka, a Shiwo, a Holtak ura, illetve a Fenevad nyomában, csak hogy néhány példát említsek, de a Fighting Fantasynek van egy eredeti bája, ami sokunknak hiányzott.
A nemzetközi piachoz hasonlóan az ezredfordulóra nálunk is csökkent érdeklődés a lapozgatós műfaj iránt, mivel sokan már videojátékokban élték ki a kalandozás iránti vágyukat. Ian Livingstone is inkább a játékfejlesztés felé fordult, társalapítója volt az Eidos Interactive-nak, amely a Tomb Raider- és Hitman-játékokkal hamar sikeres lett. A vérbeli rajongók az ínséges időkben kénytelenek voltak saját kezükbe venni az irányítást, egy szűk kör a Zagor-féle kalózkiadványokon keresztül jutott a kiadatlan Fighting Fantasy-történetekhez. Mindeközben a használt Rakéta-kiadások sokszor egészen horribilis áron cseréltek gazdát a közösségi oldalak csoportjaiban, de egy patika állapotú, ritkább darabért (A varázsló kriptája) még ma is elkérhetnek 30-70 ezer forintot a nyerészkedők. A helyzet tehát tarthatatlan volt, 2020-ra sokan újra felfedezték a KJK-könyveket, várva a magyar nyelven még nem elérhető tucatnyi történetet, amiket egy újdonsült magyar kiadó meg is adott nekik.
A második aranykor
Nem kell ahhoz hipszternek lenni, ha valaki manapság egy lapozgatós könyvet forgat a kezében, hiszen 2025-ben is simán relevánsak. A régi rajongók manapság már dolgozó felnőttek, családot alapítottak, szabadidejükben pedig szívesen nosztalgiáznak, de az újoncok számára is simán érdekes lehet egy kézzel fogható, “offline RPG”. Másodsorban Ian Livingstone és Steve Jackson is új könyvekkel jelentkezett a 2010-es évek végétől, ilyen a Salamonis titka, Az óriások árnyéka, vagy a legfrissebb, A Vérsziget útvesztője 2024-ből. A világ tehát újra felfedezte magának a sorozatot, amiből asztali RPG, képregény, színező, videojáték és sok más vadhajtás is szárba szökkent az évek során. Apropó képregény, az tudtátok, hogy a hivatalos Tolvajok városa képregényt magyarok írták és rajzolták? Egészen pontosan Balla Krisztián, Mácsai Pál és egy nagyon közvetlen és barátságos nerd, akivel lentebb egy interjút olvashattok.
Bizony, a Chameleon Comix alapítója, Szűcs Gyula is hasonló érzéseket táplál a lapozgatós műfaj iránt, mint én, így 2020-tól kezdve sorban elkezdte kiadni a Fighting Fantasy-köteteket, a régiek átszerkesztett, javított változatát és eddig még nem ismert kalandokat. Jelenleg már a 20. könyv került a boltokba, a karácsonyi szezonra futott be a Haláltalizmán és a Viharkristály, de jövőre sem lesz megállás, hiszen jön az asztali Fighting Fantasy RPG szabálykönyve, illetve az eredeti szerzőpáros legprofibb követőjének számító Jonathan Green munkái is, az Arkham Horror-sorozat keretében. Az új könyvek iránti keresletet jól példázza, hogy nem ritkán két hét alatt elkapkodják őket, ám Gyusziék próbálják tartani a lépést, folyamatosan készülnek az újranyomások.
Külön öröm, hogy 2026-ban a Budapest Comic Con díszvendége Sir Ian Livingstone lesz, így a rajongók végre találkozhatnak gyerekkori örömforrásuk atyjával és kis szerencsével dedikáltathatják kedvenc köteteiket. Az író köztudottan eléggé közvetlen az olvasóival, és mérget vehetünk rá, hogy néhány kulisszatitokkal is megörvendezteti a hallgatóságot. Szóval, manapság sokkal kifizetődőbb KJK-rajongóknak lenni: a hosszú évekig tartó koplalás után újra fellángolt a varázs, könnyebben elérhetőek gyerekkori kedvenceink, nem kell a netet bújni egy méregdrága használt példány után, és újabb hátborzongató sztorikból sem lesz hiány. Amikhez továbbra sem kell más “mint egy ceruza, egy radír, két dobókocka, no meg némi szerencse”. Olvasni pedig remek dolog, néha ti is próbáljátok ki!
Interjú Szűcs Gyulával, a Chameleon Comix vezetőjével
PC Guru: Először is, honnan jött az ihlet, hogy 30 évvel a legendás Rakéta-könyvkiadó után saját vállalkozásba kezdj, és újra játékkönyvek kiadásával foglalkozz?
Szűcs Gyula: A Chameleon Comix 2016 óta létezik, mint képregénykiadó. 2019-ben adtam ki Az országút harcosa képregényes előzménysztoriját. Ennek a kötetnek a fogyásjelentése, valamint a készülő Tolvajok városa előzményképregény volt a téma egy Skype-beszélgetésben Sir Ian Livingstone-nal, amikor ő maga ajánlotta fel, hogy ha akarom, kiadhatom magyarul a Fighting Fantasy-könyveket. Naná, hogy akartam!
Mennyire életképesek ma a lapozgatós könyvek nemzetközi színtéren és kishazánkban?
Reneszánszát éli a műfaj, nemcsak nálunk, világszerte is. Sorra jelennek meg újra Ian Livingstone és Steve Jackson művei cseh, dán, finn, japán, bolgár és brazil nyelven, angolul pedig Nagy-Britannia mellett az Egyesült Államokban, Új-Zélandon, Kanadában és Ausztráliában is újra kaphatóak a Fighting Fantasy-könyvek. Franciaországban pedig lényegében a kezdetektől megszakítás nélkül fut a sorozat.
Szerinted mi az oka annak, hogy újra ilyen népszerűek a Fighting Fantasy-kötetek?
Egyrészt a Stranger Things tévésorozattal berobbant '80-as évek nosztalgia az AD&D szerepjáték mellett a játékkönyves műfajt is visszahozta a köztudatba, hiszen sokaknak - ahogy nálunk is 1989-ben -, ez volt a belépő, a kapudrog a fantasy világába. Aki anno gyerekként nem tudta a kevéske zsebpénzéből megvenni az összes ilyen könyvet, vagy komplett gyűjteménye volt, de az évek során elkótyavetyélte, az most felnőttként örömmel áldoz erre a hobbira a keresetéből. A Fighting Fantasy-kötetek töretlen népszerűségének másik oka pedig alighanem az, hogy Ian Livingstone a mai napig ír újabb és újabb játékkönyveket.
Mi alapján választod ki a következő kiadást? Gondolom a régi klasszikusok vs. a sorozat magyarul még nem megjelent részei állandó dilemma részét képezik.
Ez egy állandó vitatéma a Chameleon Comix olvasótáborában is. Az olyan, egyszer már megjelent régi klasszikusok újranyomására, mint A varázsló kriptája vagy a Bajnokok Próbája, van igény, mert sokakban nosztalgikus húrokat pendítenek meg ezek a címek. De lényeges kiadói szempont az is, hogy ha Ian Livingstone vagy Steve Jackson új játékkönyvet ír, azok egy-két éven belül magyarul is olvashatók legyenek. A Fighting Fantasy sorozat itthon eddig még meg nem jelent részei is nyilván fontosak, és jönnek is majd szép sorban, de azért Ian Livingstone és Steve Jackson neve jobban cseng, könnyebben kitűnik a ránk ömlő információáradatból, mint mondjuk Graeme Davisé.
Sir Ian Livingstone-nal rendszeres kapcsolatban állsz. Mik a benyomásaid róla? Közvetlen a rajongókkal, vagy igazi üzletember?
A rajongókkal közvetlen és kedélyes, az üzletben pedig abszolút korrekt. Csak pozitívan tudok nyilatkozni róla.
Hogyan jellemeznéd a hazai követőket, akik nem ritkán magánkiadásban rukkolnak elő lapozgatós könyvekkel? Olvastál párat ezek közül? Minőségben megütik a mércét?
Sajnos a tördelés, a fordítás, a csomagolás, a postázás és a többi kiadói teendő mellett nincs annyi szabadidőm, hogy ezekkel a könyvekkel alaposabban megismerkedhessek. A Gyíkbőrbenről és a Viszályok idejéről azt olvastam, hogy jók, talán egyszer majd a nem túl távoli jövőben neki is tudok ülni a végigjátszásuknak. De mindenkit arra biztatok, hogy írja meg a saját játékkönyvét, mert most éli a második aranykorát a műfaj!
A Chameleon Comix portfóliója igen széles, hamarosan jön a Fighting Fantasy asztali RPG is. Esetleg más spin-offok és szabálykönyvek is befutnak a hazai piacra tőletek?
Az Advanced Fighting Fantasy RPG első és második kiadásának szabálykönyveit és kalandmoduljait mindenképpen ki szeretném adni az elkövetkezendő években, de más szerepjáték egyelőre nincs a tervben (bár ötleteim lennének). A cél az, hogy előbb vagy utóbb minden legyen meg magyarul, ami 1982 óta Fighting Fantasy logóval megjelent.
Milyen megjelenések várhatóak a jövőben? A Titán már időszerű lenne!
A Titán megjelenése 2026-ban várható, akárcsak a The Way of the Tiger, a Bloodsword és a Fabled Lands sorozatok nyitókötetei, kiváló brit szerzők tollából. Az ACE Gamebooks sorozat a Beowulffal és a Ronin 47-tel folytatódik, de jön az Arkham Horror Investigators Gamebooks következő két része, a The Tides of Innsmouth és a The Kingsport Metamorphosis is. A játékkönyvek mellett új regények is lesznek: szerencsére Jonathan Green Pax Britanniája nem egy rövid sorozat, és a Pierre Pevel A Csodák Párizsa-trilógia mellett számos egyéb történelmi fantasyt is írt.
Végezetül, egy személyes kérdés: Neked melyik a kedvenc KJK-könyved és miért?
Nehéz kérdés... Talán A Gyíkkirály szigete, mert ezt olvastam anno legelőször, még általános iskolásként, 1989-ben.
A Top 5 legjobb KJK-könyv
Végül, egy erősen szubjektív lista a legjobb Kaland, játék, kockázat történetekről, amikkel melegen ajánlott kezdeni a sorozattal való ismerkedést. Lehet, hogy később egészen más sztorik jönnek majd be, de tény, hogy az olvasóközönség is javarészt ezeket a köteteket tartja a kedvenceiknek.
5. Haláltalizmán
Író: Jamie Thomson és Mark Smith
Rögtön egy kakukktojás, hiszen nem a Titánon játszódik és nem is Livingstone-ék vetették papírra. A kaland az Orb nevű világon játszódik, ahol a címadó amulettet kell megszerezni és eljuttatni a saját világunkba, ahol a Halál nem fér hozzá. A karakterek talán nagyobb mélységet kaptak egy átlagos KJK-regényben látottaknál, de összefutunk csontvázakkal, élőholtakkal és egy bazi nagy sárkánnyal. Összetettségben az egyik legjobb darab a sorozatban, és a sötét hangulata sokáig velünk marad.
4. Az elátkozott ház
Író: Steve Jackson
Klasszikus horrorfilmes klisével kezdődik: autód éjszaka lerobban az isten háta mögött, és miközben menedéket keresel, egy hátborzongató ház tornácán találod magad. Drumer gróf és komornyikja marasztalnak éjszakára, ám a dolgok hamar rosszra fordulnak. Kiderül, hogy a ház egy sátánista kultusz otthonául szolgál, neked pedig meg kell fékezned az egész helyet átjáró gonoszt.. Újdonság, hogy félelempontokat is gyűjthetünk, és ha elérjük a maximumot, simán megőrülünk. A harcok elkerülhetők, a kihívás pedig a titkos kódszavak és rejtett folyosók megtalálásában rejlik, de ami a legjobb, tényleg lehet parázi olvasása közben.
3. A tűzhegy varázslója
Író: Steve Jackson és Ian Livingstone
A nagy öreg, ahol minden elkezdődött. A könyv első fele Livingstone érdeme, ami egy hagyományos dungeon crawler folyósokkal, szobákkal és jó sok átlagos szörnnyel, de emlékezetes karakterek nélkül. A második fele azonban Jackson érdeme, ahol már a kísérletezés jelei is tetten érhetők. Kezdőknek igen ajánlott, hiszen relatíve könnyű - feltéve, ha vesszük a fáradságot és térképet rajzolunk hozzá. Csak aztán talájuk meg Zagor kincses ládáját nyitó kulcsokat is, ha már a végén lenyomjuk a gonosz mágust!
2. Halállabirintus
Író: Ian Livingstone
Az abszolút sikersztori és egyben hivatkozási alap, amely két folytatást, valamint több videojáték-adaptációt is szült. A sztori Fang városában játszódik, ahol a szadista hajlamú Sukumvit báró halálos labirintust épített, ahová minden évben öngyilkosjelölt szerencsevadászok merészkednek be. A főszereplő is egy ilyen hős, de aki a pénzdíj reményében viszi a bőrét vásárra. Azért működik olyan jól a Halállabirintus, mert a hangulat és a sztori remekül illik a mechanikához, bár ha rossz utat választunk, gyorsan fűbeharapunki. Mégis, talán ez Sir Livingstone leghangulatosabb munkája, amely vegytiszta izgalmakkal szolgál.
1. Tolvajok városa
Író: Ian Livingstone
Kétségkívül a non-plus ultra lapozgatós könyv, a szerző magnum opusa, amely a méltán híres Feketehomok kikötőjében játszódik, amely Allansia legveszedelmesebb városa, zsebmetszők, banditák és kalózok rejtőznek minden sikátorában. A feladatunk az, hogy eljussunk a démoni Csontos Zanbar tornyába és elpusztítsuk őt, ám előbb meg kell talánunk Nikodémuszt, a remeteként élő varázslőt, aki segíthet ebben és milyen véletlen, pont ebben a városba helyezte a székhelyét. A könyv legjobb része, hogy teljesen bejárhatjuk a Tolvajok városát, besurranhatunk a házakba, próbára tehetjük szerencsénket a kocsmában és verekedésbe keveredhetünk. Elképesztő atmoszféra járja át az egészet - miért ne kezdenéd ezzel az ismerkedést?
