A napokban arra jutottam, hogy a Valor Mortis és a Phantom Blade Zero után úgy voltam vele, hogy most már kell valami kellemesebb, valami nyugisabb, ami nem soulslike, nem akció-RPG és nem kell izzadó tenyérrel markolnom a kontrollert, meg azon agyalni, hogy melyik főellenfél ellen milyen taktikát vessek be. A LifT Games által fejlesztett Leaf Blower Co. határozottan egy nyugis játék, hiszen itt nem kell birodalmakat megdönteni, szörnyetegekkel megküzdeni vagy éppen egy világvége elől menekülni: mindössze az a feladatunk, hogy megszabadítsuk a különböző területeket az oda nem illő falevelektől, miközben lassan egy saját takarítóvállalkozást építünk fel. A koncepció első hallásra talán nem tűnik különösebben izgalmasnak, a játék azonban pontosan arra az ösztönös elégedettségérzetre épít, amelyet egy rendetlen terület megtisztítása, egy feladat maradéktalan elvégzése vagy egy korábban kaotikus környezet rendezetté varázsolása képes kiváltani az emberből. Én kedvelem az ilyen játékokat, de azért némelyik eléggé ki tudott idegelni – például mikor a PowerWash Simulatorban az utolsó kis koszfoltot másfél óráig kerestem. Mivel a Leaf Blower Co. immár konzolokra is elérhető, kíváncsian vetettem bele magam a színes levelek közé.
A játékmenet alapja rendkívül egyszerű: különböző megbízásokat vállalunk el, amelyek során udvarokat, játszótereket, sportpályákat és egyéb helyszíneket kell megtisztítanunk a lehullott levelektől, a gyomoktól (mondjuk ez opcionális) és a felhalmozódott szeméttől. Ehhez természetesen egyre komolyabb felszereléseket vásárolhatunk, amelyekkel hatékonyabban és gyorsabban végezhetjük el a munkát. A fejlődés lényeges része, hogy idővel már nem csupán a hagyományos lombfúvóra támaszkodhatunk, hanem különféle alternatív eszközöket is bevethetünk, így a munka fokozatosan változatosabbá válik. A pénzkeresés és a fejlesztések rendszere kellő motivációt biztosít ahhoz, hogy újabb megbízásokat vállaljunk, bár a feladatok alapvető természete miatt a változatosság idővel elkerülhetetlenül csökken és felütheti a fejét a monotonitás.
A játék egyik legnagyobb erénye mégis az, hogy képes megteremteni a takarítás sajátos ritmusát: néhány perc elteltével már azon kapjuk magunkat, hogy szinte automatikusan keressük a következő levélkupacot, miközben egyre nagyobb elégedettséggel figyeljük a megtisztított területeket, illetve az is külön előcsalhat egy-egy mosolyt az emberből, ha a zsákba pakolt leveleket jó 50 méterről dobja bele a nagy kukába. A pályák egész hangulatosak, és mindegyik belengi egy kis őszi, vagy épp téli atmoszféra. Valahol délutáni napfény vár, valahol szitáló eső, máshol meg mindent hó borít és így nehezebb megtalálni a leveleket is. A látványvilág kellemes, színes és barátságos, az őszi környezet pedig kifejezetten jól illik a játék hangulatához, miközben az időjárási változások és az eltérő munkakörülmények némi extra változatosságot is csempésznek a feladatokba. Az egész mellé pedig nagyon kellemes lo-fi dallamok párosulnak.
Lehet feloldani skilleket, amik nagyjából mind hasznosak – de a szkennelés a leginkább. Ez azonnal megmutatja, hogy hol vannak még hátramaradt levelek, fejlesztve pedig az egész megkeresendő dolgokat is kijelzi, például a gyomokat. Minden pályán akadnak extra feladatok, például keressünk meg gördeszkákat vagy kergessük el a varjakat, netán égessük le a darázsfészkeket. Ezek plusz XP-t és plusz pénzt adnak. A XP-ből fejlődni tudunk és még több skillt kioldani (például egy bárhova letehető kukát varázsolhatunk elő, vagy mágnest, ami összeszipkáz pár levelet), a pénzből meg vásárolni. Van külön bolt, ahol vehetünk ruhákat, berendezési tárgyakat a garázsunkba és a kertbe, jobb felszerelést, erősebb akkumulátort, meg a macskának holmikat. Mert bizony van egy macskánk is, aki igazából sok vizet nem zavar, de meg lehet dicsérni gombnyomásra – én Sanyinak neveztem el. Nem tudom, miért. Ne kérdezd. Csak Sanyi.
Van belső (FPS) és külső (TPS) nézet, a bebugolt faleveleket gombnyomásra újra ki lehet szórni a pályára, a szkenner pedig itt tényleg hasznos, hiszen nemcsak élénk zölden világítanak a levelek, de kis ikonnal jelzi is őket, így már messziről kiszúrhatjuk, hogy mi van még hátra. Csomó olyan kis apróság van itt, amik a PowerWash Simulatorhoz képest hatalmas könnyítésnek számítanak, tehát itt egész biztosan nem fog frusztrációt okozni semmi… legalábbis közel semmi. A medencés pályán megesett velem, hogy extra feladatként játékokat kellett löknöm a vízbe, csakhogy ezeket kizárólag a lombfúvóval lehet mozgatni, ha nekik megy az ember, akkor átsétál rajtuk. Na, nekem sikerült párat bebugoltatni és beleolvadtak a betonba, majd sokáig ügyeskednek kellett, hogy egy másik skillemmel (letehető levélfúvó eszköz) „kitessékeljem” őket a helyükről. Pár ilyen dologba belefutottam, de ezek csak inkább megmosolyogtatóak voltak, mintsem bosszantóak.
A Leaf Blower Co. végső soron egy kellemes, könnyed szimulátor, amely nem akar többnek látszani annál, ami valójában: egy kis digitális kikapcsolódás, ahol a legnagyobb ellenségünk a rendetlenség, a legnagyobb jutalom pedig egy makulátlanul megtisztított terület. Nem rendelkezik különösebben mély játékmeneti rendszerekkel, és a tartalom mennyisége sem feltétlenül indokol hosszú heteket, de rövidebb időszakokra kifejezetten szórakoztató elfoglaltságot kínál. Különösen azoknak ajánlható, akik kedvelik a PowerWash Simulatorhoz hasonló, monotonitásukban is megnyugtató szimulátorokat, és szívesen cserélnék le néhány órára a világmegmentést egy kis digitális kertészkedésre – nekik különösen jó hír lehet, hogy mindezt immár konzolokon is megtehetik!
