Aki még eddig nem tette, azonnal nézze meg a 2016-ban bemutatott A fegyvertelen katona című remekművet, mely a Medal of Honor-ral is kitüntetett Desmond Thomas Doss hihetetlen életét dolgozza fel – bizony, ebben a játékban nem ölünk, hanem életmentünk!

A felvezető, rajzfilmes stílusú animáció remek, tökéletesen megágyaz a hangulatnak. Innen tudtam meg például (persze a hitetlenkedő Google-keresgélés után), hogy valóban, a második világháborús kórházhajók rikító hófehérek voltak, vöröskereszttel, zöld csíkkal a hajótesten. Aztán egy gyors átkötés és a USS SOLACE helyett máris a parton vagyunk. A finoman szólva sem túl tájékozott János őrmestert követve (”Hű, ez rosszabb, mint gondoltam! Derítsük ki, mi folyik itt…” – Pearl Harbor meg világháború, haver, az folyik, yoreggelt…) máris belebotlunk az első, tökéletesen habfehér egyenruhás sebesült matrózba – üres tatyókkal távoztunk ugyanis a hajónkról. Sebaj, lesz még öt fejezet a játék során, lesz hol felpakolni kötszerből, morfiumból.

Felcser! Felcser!

Az irányítás a szokásos egér+WASD. Alapvetően mindig a felső iránytűsávon lévő kis aranyszín háromszöget kell követni – ott a következő feladat iránya, a többit meg úgyis a szádba rágja a játék. Ha elrontasz valamit, mondjuk, benne maradsz a földön amúgy feltűnő vörös sávval jelölt területen, ahova a japók lőni fognak, akkor az utolsó checkpointtól kezded újra az akciót. Néha egészen fura dolgokat produkál a grafikus motor, még ultra magas felbontáson is: azért egy álló mentőautón egy vöröskereszt megrajzolása szerintem nem egy GPU-izzasztó feladat. Szegény elhunyt Jánost a japán vadászgépek fedélzeti gépágyúja nem tépte szét, csak a feje csúszott le a vállára…

Ami már így Early Accessben is zavaró szerintem, az egyrészt az, hogy mindenkit, de tényleg, mindenkit csak lábon lőnek, másrészt ezt az érintettek diszkrét nyögdécseléssel fogadják. Úgy gondolom, ha nekem átlőnék a combomat és még eszméletemnél maradnék, sokkal, de sokkal hangosabb lennék. Szerencsére azért lesz, ami hangos: a konstans harangzúgás Pearl Harbor minden egyes zugában.

A háború igazi arca

Ami viszont tetszik, az a taktikai elemek használata. Szép lassan ki lehet tapasztalni, hogy hogyan lehet és kell fedezékről fedezékre rohanni, nyakadban az aktuális ápoltaddal. A nyílt terepen ballagást a folyamatos japán támadások miatt lehet elfelejteni. Kár, hogy vannak olyan feladatok is, amikor időre kell megfelelő számú embert ellátni, itt azért izgalmasabb lesz a dolog. Főleg, hogy a sérültek véreznek elfele, így egyáltalán nem mindegy, hogy ki az, akit bekötözve ott lehet hagyni, hisz sok életereje van még, és ki az, akit a számára biztonságot jelentő elsősegély-állomásig vagy mentőautóig kel cipelni. Mindenkire nem lesz időd… Főleg úgy, hogy az állóképességed  folyamatosan fogy, ha rohansz vagy valakit cipelsz. Lassan baktatva viszont az idő rohan – helyetted.

Nagyon érdekes játéknak ígérkezik a Medic: Pacific War, amely a véres háború egy eddig nem túl ismert területére koncentrál. Mindenképp szeretnék visszatérni rá, amikor elkészül a végleges változat, hisz a feltekert sebpólya örök kötelék...