Az asztali konzolok hetedig generációját búcsúztató cikksorozat a végéhez érkezett. Miután megbeszéltük az elmúlt ciklus öt pozitív és öt negatív momentumait, ideje egy kicsit a jövőbe tekinteni, ugyanis már vészesen közelítenek az új gépek, melyekkel kapcsolatban nagyok az elvásárlások. Ezen a héten ezeket a követelményeket próbálom felsorolni, figyelembe véve a korábbi cikkekben leírtakat és az időközben felröppent pletykákat. Vágjunk is bele!
5. Ne legyen always-on védelem
A következő generációs Xboxszal kapcsolatban a legsarkalatosabb kérdés az internethasználat. A múltban számtalan olyan pletyka röppent fel, miszerint a Microsoft új gépe folyamatos internetkapcsolatot követel meg még az olyan játékokhoz is, melyek kizárólag egyszemélyes komponenst tartalmaznak. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Microsoft konokul hallgat, ami miatt sokan hitel adnak a szóbeszédnek, ráadásul a cég egyik magas rangú beosztottja nemrégiben nyíltan kiállt az ilyesfajta védelem mellett.
Az, hogy miért rossz egy ilyen megoldás, nem kell mélyen visszanéznünk a múltba, elég csak a tavasszal megjelent SimCityre gondolni, vagy a tavaly boltokba került Diablo III-ra, de a Ubisoft szerencsére rövid életű másolásvédelme is ide sorolható. Mindhárom program azt kéri tőlünk, hogy folyamatosan legyünk az internetre kapcsolva, ám minden egyes esetben rosszul működött a papíron egyszerű folyamat -- a szerverek szimplán nem bírták a terhelést. Azt gondolná az ember, hogy a drága pénzért kifejlesztett védelem aktiválása előtt futotta volna egy épkézláb szerverparkra, de nem, egyik esetben sem; leállás és lassúság volt jellemző, ami miatt aztán a felhasználók sikítva menekülnek már az ötlet hallatán is.
A Nintendo esetében szerencsére ilyen módszer fel sem merült, s a PlayStation 4 is remekül meglesz internet nélkül, ha úgy adódik, egyedül tehát a Microsoft miatt kell aggódni. Ha Redmondban tényleg az always-online megközelítés mellett döntenek, alaposan fel kell kötniük a gatyájukat, de nemcsak technikai szempontból, hanem a vásárlók minden bizonnyal egyöntetűen negatív visszajelezéseivel kapcsolatban is. Remélem azonban, tanulnak mások hibáiból, s a Durango is egy úgymond "normális" konzol lesz, ami nem igényel mindenhez internetet, de ha kap, akkor extra lehetőségek egész tárházával vár minket.
A Microsoft május 21-én a székházában fogja hivatalosan is bemutatni a következő generációs gépét.
4. Legyen visszafele kompatibilitás
Szintén a Microsoft új konzoljával kapcsolatos aggodalom a régebbi játékok visszafele kompatibilitása, de azért a Sony esetében is rengeteg kérdőjel van még a régebbi, előző generációs programokat illetően. A Sony úgy tervezi, hogy a felhőn keresztül hozza el a régi kedvenceinket, a Microsoft pedig talán támogatni fogja, talán nem, még nem dőlt el, pedig ez sok játékos esetében egy nagyon fontos kérdés.
Mivel nem olcsó mulatság egy új konzol, egyáltalán nem ritka az, hogy az illető megválik a régi masinájától és pár kevésbé szeretett játékától, a befolyt összeget pedig arra használja, hogy az új üdvöskére félretett malacperselyt megtömje, mindeközben pedig reméli, hogy az évek alatt megszerzett gyűjteménye használható marad. A PlayStation 2 és Nintendo Wii esetében ez egyáltalán nem volt probléma, sőt az Xbox 360 megeszik bizonyos régebbi kiadványokat, a PlayStation 3 viszont már csak letölthető formában, újra megvásárolva kezeli az előző generációban megjelent programokat, s félő, hogy ez most ismét meg fog ismétlődni.
Ameddig hivatalos részleteket nem tudunk meg a PlayStation 4 visszafele kompatibilitásáról, kénytelen vagyok a legrosszabbat feltételezni, miszerint a kívánt programokat újra meg kell majd vennünk, hiába pislognak ránk vissza a polcunkról, az új Xbox esetében pedig egyelőre csak reménykedni tudok, hogy igaz az a pletyka, miszerint a gép egy dedikált processzort kap az Xbox 360-ra írt játékok kezelésére.
A PlayStation 3 első kiadása még teljesen visszafele kompatibilis volt a PlayStation 2-re írt játékokkal egy külön chipnek köszönhetően.
3. Gyorsított, egyszerűsített támogatási folyamat
A konzoloknak az az egyik nagy rákfenéje, hogy költséges és lassú folyamat egy-egy hibajavítást kiadni -- ám erre jó oka van a konzolgyártóknak. Az elgondolás az, hogy hibátlan foltoknak kell megjelenni, hogy ne rontsák a játékélményt, de hogy ez megvalósulhasson, valakinek át kell néznie a fejlesztők munkáját, majd pedig ezt hitelesíteni is kell. Ez a folyamat alapvetően jó, hiszen az így kiadott foltok nem rontják tovább a helyzetet, ám van bőven rossz oldala is.
E rendszer okolható amiatt például, hogy konzolon nem terjedtek el széles körben az MMOG-k, hiszen az ilyen játékokat sokkal többet kell foltozgatni, mint bármely más zsáner képviselőit. Javítani kell az egyensúlyt, új tárgyakat bemutatni, s kigyomlálni az esetlegesen nagy katasztrófát okozó hibákat vagy kiskapukat. Szóval a gyorsaság és a gyakoriság kulcsfontosságú, egy ilyen rendszerrel viszont ez nem megvalósítható, ráadásul még nagyobb baj, hogy nagy, rengeteg új tartalmat hozó ingyenes hibajavításokat nem engedélyeznek a gyártók, ezért maradt meg eredeti állapotában konzolon a Team Fortress 2.
Természetesen arról még halvány gőzünk sincs, hogy az új gépeken miként fog menni a termékek támogatása, hiszen ez tényleg csak egy sokadrendű téma, de bízok abban, hogy az új konzolok PC-hez hasonló felépítése, s az ebben a ciklusban szerzett tapasztalatok jobb belátásra bírják a gyártókat egy kicsit engedve a pórázon. Nyílván nem az kell, hogy bárki megbuherálhassa a kiadott játékokat, az ellenőrzés ugyanis szükséges, de a meglévő folyamatot kellene gyorsítani és jelentősen leegyszerűsíteni, hogy ingyenes tartalmak útján sokáig friss maradhasson az adott játék.
Egy gyorsabb rendszerrel technikailag megoldott lenne az MMOG-k szélesebb elterjedése konzolon is.
2. Jó start
A Nintendo Wii U startja nem csak a gyártót, hanem talán az egész világot rádöbbentette arra, hogy hiába az innovatív kezelés és a jól csengő név, ha nincs mivel játszani, az emberek nem fogják megvenni az új konzolt, csak azért, hogy a tévé alatt porosodjon. No és az sem szerencsés, ha az operációs rendszer egy testes frissítéssel fogad minket már a kicsomagolás után -- legfőképpen ezt a két fontos problémát kell elkerülnie az új Xboxnak és a PlayStation 4-nek, különben nehéz első évnek nézhetnek elébe.
A Wii U rendszere körüli probléma teljesen elkerülhető lett volna, ha a csapatnak több időt hagynak a fejlesztésre, s hasonló a helyzet a kezdőcímek kérdéskörében is; nem kellene lehetetlennek lennie annak, hogy a konzol startját és egy-két exkluzív húzócím megjelenését egy időre, vagy legalábbis egymás közelébe időzítsék. Nyilván nem olyan könnyű, de főleg nem gyors játékokat fejleszteni, s az is világos, hogy ha egyszer már kész van az új konzol, azt minél hamarabb szeretnék a boltokban látni, mindez azonban igazából csak taktika kérdése, amit ezúttal rosszul csinált a nagy N.
A Sony ellenben már most jó pozícióból indul, ugyanis a konzol bemutatóján csak a leglényegesebb információkat árulták el a gépről, s inkább a játékokra koncentráltak, sorban mutatva be az exkluzív új címeket és a már ismert játékok átiratait. A cég nagyon jól tudja, hogy játékokkal lehet eladni a gépeket, s mutattak is jó pár példát, miért lesz érdemes velük tartani már az első naptól. Valami hasonlót kell nyújtania májusban a Microsoftnak is -- nem szabad a tőlük megszokott módon a mellékes szolgáltatások unalmas felsorolásánál leragadni. Játékok, játékok és játékok kellenek; jöjjenek az új szellemi tulajdonok és a régi ismerősök, a legfontosabb pedig az, hogy a konzolok premierjére a lehető legtöbb nyálcsorgatást kiváltó program legyen elérhető, a vásárlókat elrettentő technikai problémák nélkül.
Egy karácsonyi start még egy nem kimagasló felhozatallal is sikert hozhat, de mindenképpen kellenek a húzócímek.
1. Ne csak a grafika fejlődjön
Az alapvető elvárás, hogy a következő generációs játékoknak szebbeknek kell lenniük, mint az elődöknek, s ha az eddig látott technikai erőfitogtatásoknak csak a felét sikerül elérni a végleges termékekben, akkor már elégedettek lehetünk -- legalábbis részben. A játékokban -- ellentétben azzal, amit a Crytek hangoztat -- nem a látvány az elsődleges és legmeghatározóbb tényező. Persze, ezt látjuk meg először, mikor elindítjuk a programot, s egy részletesen kidolgozott játékvilág teljesen és totálisan magába tud szippantani, mindez azonban csak külsőség -- attól lesz emlékezetes egy program, ha nem csak a grafika jut eszünkbe pozitívumként, miután letettük a kontrollert.
A grafika tehát csak a kirakós egy része, s csak akkor lesz igazán jó programunk, ha a többi technikai elem is a helyén van a művészi munkák (történet, pályák, karakterek stb.) mellett. Az új generáció erősebb komponenseinek köszönhetően az lenne a leginkább üdvözlendő, ha a nagy textúrák és a minél részletesebb karakterek megalkotása egy kicsit a háttérbe szorulna, s a fejlesztők a részleteken dolgoznának -- első sorban jobb, kiterjedtebb fizikára és okosabb mesterséges intelligenciára lenne szükség, hogy ne statikus helyszíneken, buta NPC-k eszén kelljen túljárnunk.
Természetesen tudom azt, hogy lesznek szép számmal olyan csapatok, melyek továbbra is a grafika részletességére, tehát a textúrák élességére és a poligonok számára fognak ráfeküdni, de nem is róluk van most szó. Bízok benne, hogy a fejlesztők nagyobb hányada meglátja majd a komolyabb teljesítményben rejlő mélyebb lehetőségeket, ezzel nem csak szép, de kidolgozott, a játékosokat igazán próbára tevő játékokat alkotva; ne csak a látványra menjen el a nagyobb lóerő, mert csak egy helyben fogunk topogni.
A következő Call of Duty már egy, a következő generációra felkészített grafikusmotorral fog megjelenni.
Hamarosan itt vannak az új konzolok; ha minden igaz még ebben az évben, karácsony környékén a boltokban lesznek, de addig is még sokat kell várnunk, amit a gyártók az információk adagolásával fogják kitölteni. A premierig még van legalább két nagy játékostalálkozó, ahol a fő pontokat ismertetik majd, s kiderül, hogy a fentebb leírtak közül mi fog megvalósulni -- persze ez csak az én nézőpontom. Te mit vársz az új konzolgenerációtól?
