A történet 1992-ben indult, amikor az Apogee Software kiadta az id Software által fejlesztett Wolfenstein 3D-t és az nem várt sikert hozott. A fejlesztőrészleget is fenntartó kiadó ekkor döntött úgy, hogy megpróbálhatnák meglovagolni a belső nézetű akciójátékok egyre csak fodrozódó hullámát, ezért 1994-ben létrehozott két divíziót. Az egyik a csupán egyetlen játékot termelt Pinball Wizards volt, a másik a 3D-s játékok fejlesztéséért és kiadásáért felelős 3D Realms. Miközben sebesen piacra dobták a Terminal Reality-féle Terminal Velocityt, és pénzt pumpáltak az akkor még csak tervezőasztalon létező Max Payne-be, nekiültek saját FPS-ük fejlesztésének. Ez volt a LameDuke, mely a sikeres Duke Nukem II című platformjáték közvetlen folytatása volt, és igen kis mértékben hasonlított a Duke Nukem 3D-re

„HAIL TO THE KING, BABY!”

Az 1994-ben még bétafázisban lévő játék hamar átesett egy koncepcióváltáson, hiszen a LameDuke önmagában nem tartalmazott semmi extrát. A cél érdekében gyorsan átszabták és meghatározó figurává tették a főszereplőt. Duke a Duke Nukem első két részében egy keveset beszélő, jellemtelen, önjelölt hős volt, akit a CIA bérelt föl, hogy megmentse a Földet Dr. Protontól. Ősei olyan vitézek voltak, mint Piszkos Harry (Clint Eastwood), John Rambo (Sylvester Stallone), John Matrix (Arnold Schwarzenegger) és John McClaen (Bruce Willis).

A Duke Nukem 3D-ben megtartották tradicionális akcióhős mivoltát, de feloldották némasági fogadalma alól. Leszerződtették az addig ismeretlen Jon St. Johnt, akinek markáns hangja mára összeforrt Duke-kal. Ám ennyi még nem lett volna elég, hisz nem Duke volt az első játékszereplő, aki többet beszélt az átlagnál. Hogy ne csak izmaival tűnjön ki a tömegből, szájába mocskos, szexista mondatokat adtak. A játékba ezzel belecsempészték az alpári humort, és ha már lúd, legyen kövér: ráhúztak némi erotikát (már-már pornográfiát) és számtalan utalást a popkultúrára.

„HMM, THAT’S ONE ’DOOMED’ SPACE MARINE’”

Duke karaktere tehát meghatározó alakja lett a játéknak. Rendszeresen idézett a kor sikerfilmjeiből, szurkálta a konkurens programokat, és persze ocsmányabbnál ocsmányabb kifejezésekkel illette ellenfeleit, vagy éppen pénzt adott a sztriptízbárban magát riszáló leányzónak, hogy megcsodálhassa duzzadó kebleit. Valószínűleg már ennyi elég lett volna a sikerhez, ez azonban még csak a jéghegy csúcsa.

Mivel a piac hemzsegett a náciktól, démonoktól, űrlényektől, a 3D Realms csapata úgy döntött, e a téren is poénra veszi a figurát. A történet szerint a Földet, pontosabban a jövőbeli Los Angelest lerohanták az idegenek, akik olyan teremtményekből állnak, mint a Pig Cop, az Octobrain, a Predator Trooper, vagy éppen az Alien Queen. A céljuk pedig nem más, mint a szuperbombázó nők elrablása, azok begubózása és keltetőként használása, természetesen az emberiség leigázása és/vagy elpusztítása mellett.

Hogy az unalmas öldöklést feldobják, a fejlesztők a fegyverek terén sem fogták vissza magukat. Bár megtalálhatók a hagyományos gyilokeszközök, mint a pisztoly, a shotgun, a különféle robbanóeszközök, sőt, Duke még rúgni is tud, az igazi kuriózumok nem ezek. Az olyan kézi ágyúk lettek a közönség kedvencei, mint a shrink ray, mely lekicsinyíti az ellenfelet, a freezethrower, mellyel megfagyaszthatóak a rosszarcúak, és a microwave expander, amely felfújja az agresszív kismalacokat, hogy aztán jól szétrobbanjanak.

„YOU’RE AN INSPIRATION FOR BIRTH CONTROL!”

Persze ha egy játékban folyton-folyvást káromkodnak, nem rejtik véka alá az erotikát, és a belek is non-stop kiomlanak, az bizony kivágja a biztosítékot a cenzoroknál. A Duke Nukem ellen felhozott legfőbb vád az, hogy tárgyiasítja a nőket és erőszakra sarkall velük szemben. A készítők persze védekeztek, szerintük semmi sem inspirálja a játékosokat arra, hogy pénzt adjanak a táncosoknak, vagy megöljék őket, sőt, a játék még bünteti is ez utóbbi tettet, hiszen ilyenkor több ellenfelet zúdít Duke-ra.

Ez az érvelés nem hatott, a játékot több üzletlánc is csak cenzúrázott változatban volt hajlandó terjeszteni. Ausztráliában megkísérelték betiltani, ám egy gyerekzár beiktatása és némi üzleti fiaskó után végül kénytelenek voltak magas besorolással ugyan, de a boltokban hagyni. Ellenben Németországban ilyen problémák nem merültek föl, se Brazíliában, ahol ugyan 1999-ig értékesítették, de az országban emelkedő bűnözési hullám miatt végül betiltották a Doom, a Quake és számos más FPS mellett.

„SOMETIMES I EVEN AMAZE MYSELF.”

Mindezek ellenére a Duke Nukem 3D sikeres lett, mi több, meghatározó elem az FPS műfajban. A mai napig több mint 3,5 millió példány talált gazdára. Több változat (például a megjelenés után kiadott Plutonium és Atomic Pack) és add-on készült hozzá, hála a nyílt forráskódnak. Multiplayer módjai a mai napig működnek -- természetesen ’96 óta ezek is változtak --, valamint megjelent számos konzolon, a Segától a Nintendo 64-en át egészen a Nokia N900-ig és GBA-ig. S persze tizenöt év után elkészült a folytatása, a Duke Nukem Forever is, ám ez már egy másik, sokkal szomorúbb történet.

Duke NUkem 3D -- Megjelenés: 1996. január 29. -- Gépigény: CPU: 486, RAM: 8 MB, VGA: 1 MB, HDD: 32 MB