[RetroGuru]: A lázadó Need for Speed: Porsche 2000

Múlt héten a Need for Speed: Most Wantedet vettük górcső alá, mivel azonban a szerkesztőségben többeknek a 2000-ben megjelent Porsche 2000 (itt-ott Porsche Unleashed) a kedvenc epizódja, úgy gondoltuk, ideje külön írást szentelni a legegyedibb NFS epizódnak. Az utolsó EA Canada által fejlesztett rész ugyanis nemcsak hogy nem hasonlít egyik korábban vagy később kiadott Need for Speedre sem, de még csak nem is teljesen arcade, hanem félig-meddig a szimulátorok sorait erősíti.

A Need for Speed franchise-t talán senkinek sem kell bemutatnunk, noha minden bizonnyal igazat mondunk, amikor kijelentjük, hogy olvasóink többsége nem emlékszik, honnan is ered minden idők második legrégebbi autós játéksorozata. Az első az a Test Drive, mely szintén az NFS-veterán Distinctive Software számlájára írható: a csapatot később felvásárolta az EA, és az első, The Need for Speed című részt már mint EA Canada adták ki 1994-ben. A cég egyébként ma is létezik, sőt, a legnagyobb EA stúdió a világon, igaz, 2000 óta nem fejlesztenek NFS-t, hanem főleg az évente kiadott FIFA-részekkel van elfoglalva.

Az utolsó általuk készített rész egy roppant rendhagyó Need for Speed lett. A Porsche 2000 az addigi, főként amerikai szupergépekre kihegyezett játékokkal ellentétben kizárólag a legendás német sportautómárkára hagyatkozott, és az összes modellt szerepeltette, ami addig a napig megjelent a Porsche logó alatt. A nyolcvan kocsi többsége között egyébként alig akadt eltérés, hisz a különböző -- főleg az ötvenes és hatvanas évekbeli -- modellek sokszor csak egy-egy apró újdonságot hoztak. Ennek ellenére, vagy inkább épp emiatt, a játék rövid úton kultikus klasszikussá avanzsált: aki szerette a Porschét, az rohant a boltba megvenni. A többiek pedig... nos, ők jórészt az internetes fórumokon duzzogtak.

Mi tagadás, volt rá okuk, mert a megszokott játékmenetet gyakorlatilag egy laza mozdulattal hajította kukába az EA Canada, hogy teret engedjen egy szigorúbb, érettebb elképzelés megvalósulásának. A Porsche 2000-ben nem volt Hot Pursuit mód, a rendőrök is csak a karriermód bizonyos pontjain avatkoztak közbe. Az arcade megközelítés helyett a program komoly fizikát kapott, és bár tény, hogy még így is túl könnyű ahhoz, hogy szimulátornak nevezzük, a valósághű szcéna azért meg-megvillantja a dísztárcsákat, főleg, ha nem kellő befékezéssel veszünk be egy kanyart, vagy ha a rajtrácson ki akarjuk lökni a többieket. Az NFS: Porsche 2000 nem egy megbocsátó játék: a karriermód nehéz, a mesterséges intelligencia már-már túl okos, egy hiba pedig simán visszalökhet a sor végére, hogy a büdös életben soha ne álljunk dobogóra többet.

A rajongók többsége nem volt elégedett. Ők izomautókat akartak, meg adrenalinpumpáló rendőrösdit, és persze zúzós, amerikai rockot. A Porsche 2000 ezzel szemben egy megfontolt vezetést követelő, nehezen tanulható, könnyednek a legnagyobb sarkításokkal sem nevezhető játékmenetet kínált, melyet egyedül a fantasztikus tálalás volt képes ideig-óráig elfeledtetni a csalódott tömegekkel. A 2000-ben megjelent játék még ma is szép, akkoriban viszont a szó szoros értelmében hihetetlennek tűnt, hogy a döbbenetes részletességgel megáldott autók tényleg megmozdulnak, ha lenyomjuk a gázpedált. Mindezen szépségnek persze megkérték az árát: az NFS Porsche 2000 volt az első olyan Need for Speed, ami nem indult el gyorsítókártya nélkül.

Szomorú, de a megosztottság a játék bevételein is érződött: az előző részek hatalmas sikerét nem volt képes megismételni a Porsche, hiába repkedtek a magasztaló kritikák. A kiadó elvette a sorozatot a csapattól, és egy új brigádot trombitált össze Black Box Software néven. 2002-ben pedig kiadták a Need for Speed: Hot Pursuit 2-t, és ezzel örökre lezárult az EA Canada NFS-es közreműködése.

A Porsche 2000 annak ellenére sem öregedett rosszul, hogy immár egy tucat éve, hogy kiadták. A játék most is jól mutat, amit elsősorban a művészien megtervezett pályáknak és a remek fényhatásoknak köszönhet. A zene kevésbé agresszív, mint a High Stakesben, de még mindig electro-pop keverék (tulajdonképpen nem tudom megmondani, hogy milyen stílus).  Az irányításhoz viszont elkél egy kormány, mert itt már nem elég rátenyerelni a kurzorra és bízni benne, hogy a fal úgysem tör ripityára. A törésmodell elsőrangú, az autó könnyedén használhatatlanná válik, szóval óvatosan a lóerőkkel!

Már ha be tudjátok szerezni, mert kapni szinte sehol sem lehet. Pedig egy origines újrakiadásra bizonyára sokan befizetnének. Egyébként ha hasonló koncepciójú játékot kerestek, akkor érdemes odafigyelni a közelgő Test Drive: Ferrari Racing Legendsre, mely ezúttal -- mily meglepő -- a Ferrarikra fog összpontosítani.