Ha 1932-ben a dán Ole Kirk Christiansennek azt mondjuk, hogy frissen alapított cége az egyik leghíresebb játékgyártó lesz, sőt, az építőkockák videojátékok alapjait fogják képezni, valószínűleg furcsán nézett volna ránk. És nem csak azért, mert azt sem tudta akkor, mit jelent a szó: videojáték -- a LEGO szón ugyanígy fennakadt volna a játék feltalálásakor. Csak 1934-ben hirdetett versenyt a dolgozói között, felajánlva egy üveg minőségi bort annak, aki kitalál egy hangzatos nevet a fából készült építőkockáknak. Két név közül választott, az egyik a legion, a „legion of toys” kifejezésből, a másik pedig a lego, amely a „leg godt” (játssz jól) szavak összerakásából született. Tudjuk, mire esett a választása.

De még ezek után is szkeptikus lett volna, ugyanis a LEGO-nak 1954-ig nem ment jól az üzlet. 1947-ben -- főleg anyagi okok miatt -- álltak át fáról műanyagra, ám az illesztések igen rosszak voltak, a vásárlók elégedetlenkedtek, emiatt rengeteg küldemény tért vissza a gyárba. 1954-ben az alapító fia, Godtfred Kirk Christiansen lett az igazgatóhelyettes, aki felülvizsgáltatta az addigi kapcsolódási rendszert, amelynek folyamán 1958-ban megszületettek a ma ismert LEGO-kockák, a System csatlakozási móddal. A System 1960-ban váltotta le véglegesen a fakockákat (ehhez hozzájárult a céget sújtó harmadik tűzeset is, amely elpusztította a fajáték-készlet tetemes részét).

Mára a LEGO márkanév kultusz státuszban van, s nem csak játék, hanem szenvedély (jómagam több mint húsz éve gyűjtöm). Szinte mindenhol fellelhető, köztük a számítógépeken és konzolokon. Mert bizony, ahogy a színes kockák meghódították a világot, jövedelmező üzletté váltak, és a The LEGO Group urai hamar ráébredtek arra, hogy a huszadik század alkonyán, a huszonegyedik század hajnalán a videojáték jó üzlet. Akkor pedig miért ne költözzön a LEGO a vödörből a képernyőre?

reaper-lego.jpg

A Mass Effectet ugyan még nem licencelte a LEGO, de ez a Kaszás pusztító jól bizonyítja, hogy a kis kockákból bármi megépíthető.

A LEGÓKOCKA EL VAN VETVE

Az első próbálkozás a LEGO Island című akció-kalandjáték volt. A Mindscape játéka belső nézetben nyújtott kalandokat testre szabható küldetésekkel, illetve magával az alakítható szigettel. Pepper Roni és társai műbőrébe bújva pizzafutárkodhattunk, jetski-versenyezhettünk, meg üldözhettük a gaz Brickstert. Bár a játék hagyott maga után kívánnivalókat, a gyerekek imádták, és több díjat is bezsebelt. 1998-ban aztán három játékot is ránk zúdított a cég, óvatosan próbálgatva a műfajokat (közben létrehozta a LEGO Media alvállalatot -- ma LEGO Interactive néven ismert). A LEGO Chess címéből adódóan egy sakkjáték volt, a LEGO Creator építkezős-menedzselős programként látta meg a napvilágot, míg a LEGO Loco leginkább a SimCityre hajazott, csak középpontjában a vasút állt.

1999 újabb mérföldkockát tett le a LEGO. Elkészült a LEGO Racers és a LEGO Rock Raiders. Először is ezek az első olyan programok, amelyek bár megtartották egyszerűségüket és humoros, gyermeteg vonásukat, mégis komolyabb műfajok irányába kacsintgattak (autóversenyzős és RTS). Másodszor pedig a Rock Raiders a cég első olyan videojátéka, amely bolti készleten alapult. És harmadszor: ezek a játékok az elsők, amik PC-n kívül más platformokon is debütáltak. A Rock Raiders Playstationon, a Racers pedig a Sony konzolja mellett tiszteletét tette Nintendo 64-en és Game Boy Coloron.

E címek kedvező fogadtatása után felpörögtek az események. A Bionicle készletek alapot nyújtottak egy TPS-hez, ez volt a 2001-es Bionicle: Tales of the Tohunga, illetve jöttek a korábbi sikerek folytatásai, a LEGO Island 2 és a LEGO Racers 2. A fejlesztőstúdiók adoptáltak újabb bolti készleteket is, mint a már említett Bionicle vagy a LEGO Alpha Team. És persze rengeteg új dologgal álltak elő, főleg az RTS, az akció-kaland és a nyílt világú építkezős műfajokban.

A LEGO Undercover egy balhés pillanata.

A LEGO-videojátékok összességében átlagos sikereket értek el, de akadt egy nagyon csúnya bukás is. A cég a LEGO Universe-szel az MMOG-k világába akart betörni, csak a fal túl keménynek bizonyult. 2010-ben jelent meg, de annyira veszteséges volt, hogy 2012 januárjában lekapcsolták a szervereket. Pótlására az azonos témájú készletekre alapozó LEGO Legends of Chima Online-t szánták, de a 2013-as megjelenést elhalasztották, jelenleg a bétateszteknél tartanak, valamint van egy másik, fejlesztés alatt álló MMOG-juk is, a LEGO Minifigures Online, ezt 2014-ben szeretnék a boltok polcain tudni. Ezt a bukást leszámítva a LEGO viszonylag jól vette a videojáték-piacon felbukkanó akadályokat -- ám az igazi sikert mégsem az önálló produktumok, hanem a licencelt termékek hozták meg.

KOCKÁK, FILMEK, VIDEOJÁTÉKOK

1999-ben, a második nagy Star Wars lázból a LEGO sem maradhatott ki, gyorsan licencelték a márkát, és kiadtak 13 készletet, vegyesen a(z akkor még) négy filmből. Mit ad isten, a Star Wars LEGO-szettek hatalmas sikert arattak, úgyhogy 2000-ben már 19 doboz ment ki (2013-ban pedig 46 készlet került fel a boltok polcaira). A LEGO vezérkarában élelmes emberek ülnek, ezt mi sem bizonyította jobban, minthogy meglátták a lehetőséget a Star Wars LEGO-k és a videojátékok egyesítésében. A helyzet azért érdekes, mert már volt egy ilyen álmuk, csak az kicsit rémesre sikerült.

2001-ben készült el a LEGO Creator: Harry Potter, majd 2002-ben kiadták a LEGO Creator: Harry Potter and the Chamber of Secretset, próbálva meglovagolni a Harry Potter-filmek körüli felhajtást. Ha sosem hallottál ezekről a játékokról, az nem csoda. Alapvetően nem voltak rosszabbak, mint a LEGO Creator vagy a LEGO Creator: Knights Kingdom, csak 2001-ben már a kutyának sem kellettek; ha a gyerek annyira építkezni akart, akkor anyu és apu inkább vett neki egy valódi készletet. Harry megbukott, a LEGO Creator-sorozat úgyszintén.

 A licencelt videojátékok szintén parkolópályára kerültek, legalábbis látszólag, mert 2003-ban már megkezdődtek a munkálatok az előzménytrilógiát alapul vevő LEGO Star Wars: The Video Game-en a Traveller's Tales műhelyében. A játék 2005-ben került a boltok polcaira, és hamar beigazolódott az ötletgazdák felvetése: ha a Star Warst és a legót beleoltod egy mókás akció-kalandjátékba, az anyagilag nem lehet bukta. Az már csak hab volt a tortán, hogy a cím kritikailag is jól teljesített, kicsi és nagy egyaránt szerette.

Darth Maul jól beszívott a Sötét Oldaltól.

A siker láttán a cég rákattant a licencelt témák videojátékosítására, különféle franchise-ok LEGO-kalandjai különböző platformon támadtak, szinte végig ugyanarra az egy sémára épülve: mókás akció-kaland, platformelemekkel, jó sok humorral, kooperációs lehetőséggel. A LEGO Star Warst egy évvel később követte a klasszikus trilógiát alapul vevő LEGO Star Wars II: The Original Trilogy, majd 2007-ben, összevágva a két játékot, megszületett a LEGO Star Wars: The Complete Saga. 2008-ban a Skywalker-família mellé betársult Batman és Indiana Jones, akivel az első három film kalandjait élhettük újra. A LEGO Batman: The Videogame-ben pedig az volt a pláne, hogy nem az akkor futó Nolan-féle filmeket vette alapul, hanem a képregényekre építkezett, ezzel megnyitotta az utat az egész DC-univerzum előtt, noha itt még csak Batman és a hozzá köthető alakok jelentek meg.

2009-ben visszatért Indy, hogy immár mind a négy filmet végigugrálhassuk, ráadásul megjelent a pályaszerkesztés lehetősége, és szokatlan módon egy videojátékos licenccel is meglepett minket az építőkockás cég, méghozzá a LEGO Rock Banddel. Az akció-kaland áradatot megtörve ezzel a programmal az akkoriban virágkorát élő ritmusjátékok sikerét próbálták meglovagolni, elég jó teljesítménnyel (70-80%-os értékeléseket adtak rá a különféle magazinok). 

2010 és 2011 mozgalmas évek voltak kockaföldön, hiszen Harry Potter végre megkapta a megérdemelt játékait, két részre osztva, Years 1–4 és Years 5-7 alcímeken. 2011-ben ráadásul debütált Jack Sparrow is, valamint megérkezett a harmadik Star Wars LEGO, amely a The Clone Wars sorozatra és az ahhoz tartozó készletekre építkezett.

2012-ben újra színre lépett Batman, méghozzá nyílt világú játékmenettel, az összes DC-hőssel és a LEGO-játékok sorában addig példátlan sikerrel. Ráadásul ez az első licencelt LEGO-program, amiben a karakterek nem csak nyünyögnek, hanem rendes dialógusaik vannak (a nem licencelt játékok sorában is csak a LEGO Islandban és a LEGO Chessben szólaltak meg a figurák). A cég emellett ebben az évben mutatta be a Gyűrűk ura és a Hobbit készleteket, úgyhogy előbbit gyorsan kihozta videojáték formájában is, míg a LEGO The Hobbitot nemrég jelentették be, érkezése 2014-re várható.

Egy Gyűrű minden legófigura fölött.

2013-ban aztán újabb licenc debütált a képernyőn, méghozzá a Marvel szuperhősei, ezzel lényegében a LEGO mind kocka, mind virtuális formában legosította a két legnagyobb képregény-univerzumot, míg 2014-re elkészül a LEGO Movie The Videogame, amely a LEGO Movie című mozifilmet fogja feldolgozni. Ez amúgy igencsak kitekert helyzet, hiszen LEGO témájú alkotásról van szó.

Itt tartunk most. 1997-től 2013-ig összesen 47 videojáték jelent meg, MMOG-k, akció-kalandok, RTS-ek, platformjátékok formájában, önálló, filmes és képregényes témákat feldolgozva, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mit hoz a jövő? Valószínűleg még nagyon sok LEGO-videojátékot. Jönnek az új Star Wars filmek és animációs sorozatok, a filmstúdiók már tárgyalnak az új Harry Potter filmekről, ezek biztos megjelennek majd LEGO-videojáték formában. A The Hobbitnak is kimarad a játékból a harmadik része, szóval jöhet a LEGO The Hobbit 2 és a LEGO The Hobbit Complete Journey (hasra ütöttem a címmel, úgyhogy, ha ez lesz, a LEGO perkálhat nekem), ugyanakkor a Karib-tenger kalózai filmek sem maradnak folytatás nélkül, a Marvel- és DC-univerzumok pedig gyakorlatilag kimeríthetetlenek. A LEGO tehát akár a meglévő licencekkel is kihúzhatja pár évig, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy bezsebelnek még pár jogot, hogy megtöltsék a játék- és videojátékboltok polcait.